Története
A szigeten egykor a kikiallus, alsó-skagit, sauk–suiattle, snohomish és stillaguamsh indiánok folytattak vadászó-gyűjtögető életmódot. A 2005-ös ásatások során 1600 éves emberi maradványokat találtak. Az 1820-as években történt földcsuszamlás miatt a sziget mérete csökkent, a Saratoga-átjáróban pedig cunami volt.
A 19. század elején az északi részeken a kikiallus törzs lakóházai, délen pedig a snohomish törzs nyaralói voltak. Az első fehér telepesek az 1850-es években érkeztek; az első állandó település Utsalady (korábban Utsaladdy) volt. Thomas Cranney fűrészüzeme 1858-ban, az első iskola pedig 1862-ben nyílt meg.
Cranney fűrészüzeme annak csődje miatt 1876-ban bezárt; a gyár később a Puget Mill Company tulajdonába került. Utsaladyben később három bolt és két szálloda nyílt, valamint kiépült a távíróvonal, Coupeville felé pedig komp közlekedett. A régióban számos kínai és norvég bevándorló élt, azonban az előbbiek ellen irányuló erőszakos cselekmények miatt a kínaiak az 1880-as években távoztak. Az 1893-as válság miatt az Utsaladyben fekvő üzem bezárt, azonban később több másikat is alapítottak.
Miután a térség erdőit kitermelték, a szigeten farmokat és nyaralókat létesítettek. 1909-ig Stanwood felé köteles komp járt, amelyet egy híddal váltottak ki. Az első üdülők Utsaladyben, Juniper Beachen és Madrona Beachen nyíltak az 1920-as években, majd 1936-tól Cama Beachen nagyobb nyaralókomplexumokat létesítettek. Az alkoholtilalom ideje alatt a sziget annak szárazföldtől való távolsága és a kanadai határhoz való közelsége miatt a csempészek kedvelt rakodóhelye volt. Az 1930-as évek gazdasági válsága alatt Juniper Beachen kagylótenyésztéssel foglalkoztak.
1943-ban a Puget Mill Company területeinek lakóövezetté való átalakításába kezdett. 1950 júliusában átadták a Stanwood felé vezető Mark Clark hidat, az állam pedig a közúthálózat fejlesztésébe kezdett. Az 1950-es években a sziget saját postahivatalt és tűzoltóállomást kapott, valamint kiépült a telefonszolgáltatás. Az 1960-as és 1970-es években történő népességnövekedés miatt a várostervezési osztály fejlesztésére volt szükség.
Elnevezése
A sziget névadója Jacinto Caamaño spanyol felfedező; a korábbi, „Kal-lut-chin” név jelentése snohomish nyelven „öbölbe érő föld”. A Wilkes-expedíciót vezető Charles Wilkes a Champlain-tavi csatában győzelmet arató Thomas Macdonough tiszteletére a Camano- és Whidbey-szigetek közti öblöt a kapitány hajójáról (Saratoga) nevezte el. Henry Kellett a Brit Admiralitás területeinek rendezésekor a Saratoga nevet Camanóra módosította, azonban a Saratoga-átjáró nevét nem változtatta meg.
A „Camano” kifejezés a helyi indián törzsek által is használt lushotsheed nyelvű alakja „ʔəw̓alus”.
Közszolgáltatások
Ugyan a sziget közúton csak Snohomish megye felől közelíthető meg, közigazgatásilag Island megyéhez tartozik; a lakosok korábban szerettek volna városi rangot szerezni vagy Snohomish megyéhez csatlakozni. A seriff irodájának is otthont adó középület az 1970-es években nyílt meg.
A szigeten két általános iskola van, melyeket a Stanwood–Camanói Tankerület üzemeltet. A Sno-Isle Libraries 2007-ben ideiglenes könyvtárat nyitott; ezt 2015 augusztusában 2,3 millió dollárból egy korábbi étterembe költöztették.
Az állam két parkot (Camano Island és Cama Beach) működtet; előbbi 1948-ban nyílt meg 800 önkéntes egynapi munkájával. A 99 hektár területű Camano Island parkhoz kétezer méter hosszú parkszakasz tartozik. A Cama Beach park 2008-ban nyílt meg egy korábbi üdülő helyén.
Island megye további 13 parkot tart fenn a szigeten; a legnagyobbhoz (Camano Ridge) 160 hektárnyi erdős terület és túraösvények tartoznak.
Amerikai Egyesült Államok
é. sz. 48° 10′ 56″, ny. h. 122° 30′ 16″48.182333°N 122.504444°WKoordináták: é. sz. 48° 10′ 56″, ny. h. 122° 30′ 16″48.182333°N 122.504444°W
