| Candiota | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Sudeste Rio-Grandense | ||
| Mikrorégió | Serras de Sudeste | ||
| Alapítás éve | 1993 | ||
| Polgármester | Luiz Carlos Folador | ||
| Körzethívószám | 53 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 10 710 fő (2022) | ||
| Tszf. magasság | 220 m | ||
| Terület | 933,843 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Candiota weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Candiota témájú médiaállományokat. | |||
Candiota egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul pampavidékén. 2022-ben népességét 10 710 főre becsülték.
A település kialakulása a Candiota-patak partján 1828-ban felfedezett szénhez és az elszállításához létesült vasúthoz kapcsolódik. A Candiota név állítólag a görög betelepülőkre utal, akik Haniából származtak (candiotos = haniáiak).
A hely fontos szerepet játszott a farroupilha-felkelésben; 1836-ban itt vívták a Seival-i csatát, amelyben Bento Gonçalves da Silva forradalmár megfutamítatta a császáriakat, majd Antônio de Souza Neto tábornok vezetésével kikiáltották a Rio Grande-i Köztársaságot.
1992-ben függetlenedett Bagé és Pinheiro Machado községektől, és 1993-ban önálló községgé szerveződött.
Székhelye Candiota, további kerületei Baú, Passo Real de Candiota, Jaguarão Grande, Seival. A községközpont Porto Alegretől 387 (légvonalban 295) kilométerre, Pelotastól 140, Bagétől 45 kilométerre fekszik, az úgynevezett gaúcho pampákon. A gaúchók (az észak-amerikai cowboyokhoz hasonló lovas marhapásztorok) kultúrája jellemzi. Nedves szubtrópusi éghajlatú, forró nyárral és hűvös téllel; a napsütéses órák száma és a hőmérséklet-ingadozás az egyik legnagyobb az országban. A szénben és mészkőben gazdag altalajjal rendelkező község a villamosenergia és a pozzoláncement előállításának központja. Mezőgazdasági szempontból kiemelkedik a szarvasmarha- és a juhtenyésztés, szója-, rizs- és gyümölcstermesztés (füge, szilva, őszibarack, alma, szőlő stb).