| Caorle | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Veneto | ||
| Megye | Velence (VE) | ||
| Frazionék | Brussa, San Giorgio di Livenza; Localitàk: Cà Corniani, Cà Cottoni, Castello di Brussa, Duna Verde, Marango, Ottava Presa, Porto Santa Margherita, San Gaetano | ||
| Védőszent | |||
| Irányítószám | 30021 | ||
| Körzethívószám | 0421 | ||
| Forgalmi rendszám | VE | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 108 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 79 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 1 m | ||
| Terület | 151 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Velence térképén | |||
![]() | |||
| Caorle weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Caorle témájú médiaállományokat. | |||
Caorle (más írásmóddal: Cáorle, IPA: [ˈkaː.orle]) az egyik legkedveltebb, festői üdülőhely az Adriai-tenger északi partvidékén, Olaszországban, Veneto tartományban. Lakosainak száma kb. 12000 fő (Caorlesi/Caorlotti), területe 150 km², a népsűrűség 75 fő/km².
„Kis Velence” néven is ismert. Jesolo és Bibione között fekszik. A romantikus óvárost szűk sikátorok és pasztellszínű középkori házak díszítik. A sétányt kísérő sziklasort kőfaragók munkái teszik szépségessé. A város jelképe a St. Stefano dómhoz tartozó, henger alakú, 48 méter magas harangtorony, mely messziről is látható. A látványosságok közé tartozik még a szombati piac. A környező lagúnavilág még szinte az érintetlen természet hangulatát kölcsönzi a városkának.
Finom homokos, sekélyvizű strandja különféle sportolási lehetőségekkel várja az odaérkező turistákat. Három strandja, partszakasza van: a központi strand, Porto Santa Margarita, azaz a kikötő és környéke és a Duna Verde strandja. E három összesen 15 km hosszúságot jelent.
Ernest Hemingway kedvenc olasz városa, ahol több regényén is dolgozott.
A település 2000 éves, halászok és juhászok alapították a Iulia Concordia (ma Concordia Sagittaria) légiós támaszpont közelségének köszönhetően. Az 5. században Caorle volt Észak-Itália egyik legnagyobb városa, az egyik legfontosabb kereskedelmi központja és kikötője. Az éghajlatváltozás következtében lakosainak nagy része Velencébe költözött át. A falut a velenceiek soha nem támadták meg, vagy foglalták el erőszakosan.
A város a 9. századtól 1818-ig érseki központ, melyet ekkor Velencével egyesítettek.