Caprera-patak

Forrása és felső szakasza

A Caprera-patak forrásától a HÉV hídjáig terjedő szakasza, természetes állapotú, nyílt vízfolyás.

Beniczky Gábor 1893-as közlése alapján tudható, hogy a patak felső, észak-déli irányú, lankás lejtésű szakasza mentén nagyobb területen, az akkor még szőlőföldekként művelt dombsorokon régebben sok felszálló forrás volt, de a cinkotai gazdák betömték azokat, hogy a területet művelés alá vonják, ezért a források, egymástól nem nagy távolságban a patakárokban buzognak fel, illetve a területen geológiai megfigyelést végző Schmidt Sándor gyep által takart további forrásokat is megfigyelt a vízfolyás középső szakasza körül is. A víz szerinte a mediterrán homokból tör fel. Az 1958-ban kiadott Budapest természeti képe kötetben Horusitzky Ferenc cikkében arról ír, hogy a vízben gazdag miocén üledékek táplálják a cinkotai Caprera-fürdő forrásait is.

A csömöri HÉV-ág – az eredetileg Kerepesig erre közlekedő vonalat 1900-ban építették ki és adták át a forgalomnak – töltésétől északkeletre, körülbelül 350–400 méterre ered, a Magtár utca felé. Forrásának koordinátái: szélesség (lat): N 47° 31,835', hosszúság (lon): E 19° 13,246', tengerszint feletti magassága: 153 méter. A XVI. kerület környezetállapot felmérésében az olvasható, hogy a forráscsoport holocén homokos üledékből fakad, egy része pedig úgynevezett foglalt forrás. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján (23. § 3.b), mivel vízhozama nagyobb 5 l/perc-nél, törvény által ex lege védettség alatt áll.

Középső szakasza

A patak a forrásától 350–400 méterre éri el a csömöri HÉV-ág vonalát, bújik át a töltés alatt és egy ívben megkerülve a dombtetőt halad tovább a Szabadföldi út és a Szilas-patak irányába. Az 1800-as évek végén a fürdő és az országút közötti szakaszt Schmidt Sándor így írta le: „Régebbi forrásokról tanúskodnak még a Beniczky-fasorból a fürdőbe vezető úttól nyugatnak s keletnek látható vízmosások, melyeket jelenben gyeptakaró borít”.

Caprera-fürdő

Első írásos említése, mint „urasági fürdő” Schmidt Sándor a Czinkota geologiai viszonyairól című cikkében 1893-ból származik. Ebből az is megtudható, hogy a keletre eső, a cinkotai szőlőkhöz vezető gyalogút mentén kifejtett kemény konglomerátumos kvarc-homokkő padok kőzetét használták fel a nyílt uszoda kőfalazathoz is, a kor követelményei szerint „pompás”, árnyas fáikkal és zöldellő gyeppel körbevett az urasági fürdő medencéjében, amit Beniczky Gábor építtetett a Cinkotán és vidékén lakók és a környéken nyaralók használatára. Ezt követően az Anna- és Árpád-telepi parcellázások kapcsán megjelent hirdetésekben előbb Koprira (1896), majd Coprira (1900) formában említették, de 1905-től pedig már „Capréra-fürdő” volt a neve.

Nagy nyilvánosságot kapott eseményt először 1905-ben szerveztek a fürdőben. Ezen úszóversenyek kapcsán 1908 nyarán özv. Beniczky Gáborné született Batthyány Ilona grófnő védősége alatt létesült a «Capréra» Ifjusági-kör, melynek célja főleg a sport művelése volt, de több táncestélyt is megszerveztek Cinkotán. Tagjai között megtalálható volt a helyi és környékbeli értelmiség mellett több pesti jobb atléta is, úgy mint Karkas Rezső úszó, Fekete István rövid és középtávfutó, Oldal Mihály futballista. A grófnő kedvelt uszodája volt, gyakran, a meleg idő beálltával naponta megfordult benne. 1920 nyarán egy a vízbe esett fuldokló kisfiút ruhástól ugorva a vízbe mentett itt ki, amiért Horthy Miklós kormányzó Ferdinandy Gyula m. kir. belügyminiszter előterjesztésére elismerésben részesítette. Az 1920-as évek közepére azonban már elavult volt az akkori igényekhez. 1940-es térképen területe Fürdő malom néven szerepel.

A fürdő körül két bányát is leírtak, többek között 1893-ban Schmidt Sándor és 1911-ben Lőrenthey Imre. Szemben vele (észak-keletre), a HÉV túloldalán egy kisebb korábbi kő-, majd homokbányát, és nyugatra, az akkori hegytetőn egy nagy kiterjedésűt, ahol az 1890 körüli megnyitásakor kavicsot, a későbbiek során agyagot és homokot bányásztak (ez a nagyobb, 1980-as években felhagyott bánya az egyik mellette húzódó, az 1950-es években Csobajra keresztelt utcáról kapta azóta közismert nevét).

Az ezen a szakaszon 1900-ban kiépített helyiérdekű vasút állomásának, ami nem sokkal a fürdőt követően, a patak mentén található, eleinte Caprera fürdő volt a neve, később Cinkota alsó lett. A mellette levő teret erről a megállóról nevezték el 1974-ben Caprera térnek, majd 1983-ban a térhez kapcsolódó utcát is.

Ezen a szakaszon a patak nyílt árokban dél felé folyik, mígnem enyhén nyugatnak, délnyugati irányba fordul.

Alsó szakasza, torkolata

Mielőtt a patak elérné a domboldalban a Budapestet Kerepessel összekötő utat, a lejtés irányában délnyugatra, a Szilas-patak felé kanyarodik, és eleinte a falusi tó medrét töltötte meg.

Cinkota(i)-tó, Cinkotai Strandfürdő

(Cinkotai-tó néven az 1950-es évekig említették, az 1980-as évek után azonban gyakran a Naplás-tavat illették így.)

A 19. században a Cinkotai Strandfürdő eredeti funkcióját tekintve lóúsztató volt, illetve, a mellette fekvő libalegelő terület után libás tónak is nevezték, míg telente jégtermelésre hasznosították.

A Cinkotai Strandfürdő 1928 júliusában nyitotta meg kapuit. Az új strand 5000 négyszögméteres vízmedencéjében vízipóló és szabályos 100 méteres úszópálya is helyet kapott, míg a homokos partot a kor legmodernebb tornaeszközeivel tették alkalmassá a sportemberek részére is.

A strandfürdőt kezdetben – ahogy a korábbi tavat is a 19. század óta – a patak forrása táplálta, ami kavicsszűrőn keresztül ömlött a medencébe. Az elhasznált fürdővíz illetve a túlfolyó víz újra a patak medrébe, onnan pedig a Szilas-patakba folyt (ami a Dunába torkollik). 1931 májusában a medence tisztításakor két bővizű forrást fedeztek fel annak nyugati oldalán. A későbbiekben a rétegvizet hasznosítva két fúrt kút szolgáltatta a fürdő vizét. (A rétegvizeket feltáró artézi kutak átlagos mélysége 100 m körüli.)

Az államosítást követően a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Községi Vállalata (később Fővárosi Fürdőigazgatóság) kezelésébe került. A cinkotai strand medencéjének parti részeit kaviccsal és fövennyel fedték be. A tókiképzésű strandfürdő vizét csak a fürdőidény befejezése után engedték le. Az 1950-es évek közepén a medencébe áramló csekély mértékű utánpótlási víz befolyása az egyik rövidebb oldal közepén történt, a kifolyás a sekély, szemben lévő oldal közepén. A közfürdők medencevizének szennyeződési folyamatára vonatkozó vizsgálati eredmények azt mutatták ki, hogy a főáramlási vonalba eső, középen vett minta kevésbé volt szennyezett, míg a stagnáló vizű sarkok közelében a szennyezésre mutató alkatrészek magasabbak voltak. Mivel a strand vize a nyári nagy forgalom idején erősen iszapos volt, ezért a tó fenekének egy részét a Budapesti Városi Tanács 1955-re burkolattal látta el.

Az 1950-es évek végén megépült Cinkotán a Lapát utca környékén egy kislakásos lakótelep, ami szennyvizének befogadására átmeneti időre tisztítótelepet létesítettek. A tisztított szennyvíz befogadója a Szabadföld út alatt levő közúti áteresz, majd nyílt felszíni árok, vasúti áteresz és zárt csatornaszakaszok útján a pataknak a cinkotai strandfürdő medencéjét megkerülő zárt szelvénye volt. A telep üzemeltetését a Házkezelési Igazgatóságtól 1959-ben a Fővárosi Csatornázási Művek vette át. A csepegtetőtestes biológiai berendezést napi 52 m³ szennyvízre méretezték, az 1970-es években terhelése 70 m3/nap volt. Ekkor már a járműjavító biológiailag tisztított szennyvizét is a patak fogadta be. Egy 1965-ös vízgazdálkodási keretterv szerint a patak vezette le Cinkota belső területeiről a csapadékvizet is.

A rendszerváltás után 1992-ben az addig állami fenntartó önkormányzati működtetésű lett, Fővárosi Önkormányzat Fővárosi Fürdőigazgatóság néven. Ekkor Budapest legnagyobb összes víz felületű strandjai között — sorrendben a Palatínus, és a Dagály után — a harmadik volt, ugyanakkor az összes fürdőhelyek között a legalacsonyabb zsúfoltsággal (ez az egy négyzetméterére jutó éves vendégszám, ami a cinkotai esetében 9 fő négyzetméterenként volt) működött. A Fővárosi Fürdőigazgatóság anyagi nehézségeire hivatkozva már 1989-ben szakaszosan több strandját be kívánta zárni, közöttük is elsőként a cinkotait. De előbb bérbe adták – külön a strandot és külön a helyiségeit. Azonban csak 1990-ben 3 millió forint veszteséget termelt, így egy évre bezárták, felújították (újrafestették a kabinsort, padokat, rendbe hozták, kitisztították a medencét és a pázsitot), majd 1992-ben ismét kiadták, és 1993-ban új szerződést kötöttek – 1996-tól bérlője néhány évig a strandszezonon túl, ősztől tavaszig horgásztóként is próbálta hasznosítani. 1999-ben azonban végleg bezárta kapuit, miután az üzemeltető fővárosi cég értékesítette a külvárosi strandjait, fürdőit – mivel nem érte volna meg a közegészségügyi előírásoknak és az európai uniós elvárásoknak megfelelő korszerű vízforgatóval felszerelni azokat kicsi látogatottságuk, és aránytalanul magas fenntartásuk miatt. A 2000-es években még autókat tároltak az egykori medencében, majd pusztulásnak indult. A terület ezután többször tulajdonost cserélt. A 2000-es évek elején felmerült, hogy az önkormányzat elcseréli uszodaépítési célzattal, de erre nem került sor. A volt Cinkotai Strandfürdő területének újrahasznosításával kapcsolatban több építészmérnöki diplomamunka is készült.

A mederből kialakított mesterséges, 30x60 méteres, hideg vízű (az ilyen vízű fürdők ritkán melegednek 20 °C fölé) medence ezerötszáz köbméter űrtartalmú volt. Teljes területe (22 012 m²) a kerületi építési szabályzat szerint K-Rek/XVI (nagy kiterjedésű rekreációs és szabadidős terület) besorolású.

A Cinkotai Strandfürdőtől lejjebb, a Palotai (később Iglói, majd Ostoros) út után még a 19. században egy vályogvetésre alkalmas homokbánya volt, mely előtt a víz elszivárgott, az összegyűlő vizeket ezért egy keskeny árkon át a vasúti pályaházat követő első vasúti hídtól északnyugatnak egy közepes nagyságú medencébe gyűjtötték össze, később pedig az országút (Szabadföldi út) és e területek között vezették el. 1975-ben ezt a szakaszát áthelyezték, betonmederbe terelték és lefedték, hogy helyet kapjon a HÉV új épülete. A cinkotai HÉV-kocsiszín alatt a patak újra a felszínre bukkan és a Szilas-patakba torkollik.