Carlo Maria Martini

	Carlo Maria Martini
Született	1927. február 15.; Torino
Elhunyt	2012. augusztus 31. (85 évesen); Gallarate
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – ); olasz ( – 1946. június 18.);
Foglalkozása	író; egyetemi oktató; katolikus pap; bibliatudós; katolikus szerpap; katolikus püspök; érsek; katolikus teológus;
Tisztsége	a Gregoriana Pápai Egyetem rektora; milánói érsek (1980. január 6. – 2002. július 11.); bíboros (1983. február 2. – );
Iskolái	Gregoriana Pápai Egyetem; Pápai Biblikus Intézet; Sociale; Torinói Egyetem;
Kitüntetései	Princess of Asturias Award for Social Sciences; Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja;
Halál oka	Parkinson-kór
Sírhelye	Milánói dóm
	{{{hivatal}}}
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szerzetesrend	Jézus Társasága
Szentelők	II. János Pál pápa (főszentelő); Eduardo Martínez Somalo (társszentelő); Ferdinando Maggioni (társszentelő);
	Carlo Maria Martini aláírása
	Catholic Hierarchy;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Maria Martini témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Carlo Maria Martini SJ (Torino, 1927. február 15. – Gallarate, 2012. augusztus 31.) olasz katolikus bíboros, jezsuita és bibliatudós. 1980 és 2004 között milánói érsek, 1983-ban bíborossá emelték.

Martini 1944-ben lépett be a Jézus Társaságába, és 1952-ben szentelték pappá. II. János Pál pápa 1980-ban nevezte ki Milánó érsekének, ami szokatlan jelenség volt, mivel jezsuitákat hagyományosan nem neveznek ki püspöknek.

A II. János Pál pápa halálát követő 2005-ös konklávéban Martini az egyházban kiemelkedő értelmiségi személyiségként liberális felfogású jelöltként indult. Magas vatikáni források szerint Martini több szavazatot kapott az első fordulóban, mint Joseph Ratzinger bíboros, a konzervatív jelölt; 40-38 arányban. Végül a következő fordulókban Ratzinger több szavazatot kapott és megválasztották pápává XVI. Benedek néven.

A Parkinson-kór egy ritka változazában szenvedő Martini 2004-ben nyugdíjba vonult érsekként, és a jeruzsálemi Pápai Intézetbe költözött. Nyolc évvel később a Milánó melletti Gallarate-ben, a Jezsuita Kollégiumban halt meg.