Hangyafa

Hangyafa
Cecropia peltata
Cecropia peltata
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Csalánfélék (Urticaceae)
Juss., 1789
Nemzetség: Cecropia
Loefl.
Szinonimák
  • Ambaiba Adans. ex Kuntze
  • Coilotapalus P.Browne
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Hangyafa témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangyafa témájú médiaállományokat és Hangyafa témájú kategóriát.
Cecropia glaziovii
Cecropia sciadophylla

A hangyafa (Cecropia) a rózsavirágúak (Rosales) rendjében a csalánfélék (Urticaceae) családjának egyik nemzetsége több mint hatvan fajjal.

Származása, elterjedése

Eredeti előfordulási területe az Amerikákban van. Megtalálható az Amerikai Egyesült Államok déli határától Közép-Amerikán és a Karib-térségen át Dél-Amerika legnagyobb részéig; csak Patagóniából, az Andokból és a hegylánc nyugati oldaláról hiányzik. Afrika néhány országába és Délkelet-Ázsiába, valamint Indonéziába betelepítették.

Megjelenése, felépítése

Gyűrűs törzse magas. Törzse és ága is odvas, üreges. Apró virágai füzérvirágzatba állnak össze (Pallas).

Életmódja, termőhelye

Neve arra utal, hogy ez a fa a a hangyakedvelő növények közé tartozik és eredeti élőhelyén az aztékhangyákkal (Azteca spp.) él szimbiotikus kapcsolatban.

Az együttműködés részeként a fa hangyafészeknek kiválóan alkalmas üregeket alakít ki törzsében, és a hangyák ezekbe költöznek be — ez a jelenség a mürmekodomácia. A fa nemcsak fészkelőhelyet „kínál fel” a hangyáknak, de úgynevezett Müller-féle tápláléktestecskéket is (SZTE7).

„Cserébe” a hangyák megvédik a gazdanövényeiket azok különféle (főleg rovar-) kártevőitől és egyúttal átterelik utóbbiakat a gazdanövény kompetítoraira (versenytársaira). A 2020-as évek elején mutatták ki, hogy a hangyák emellett a fatörzs sérüléseit is befoltozzák, sokszorosára növelve a növényi szövetek regenerálódó képességét. Különösen akkor javítják aktívan a fa sebeit, ha utódaikat közvetlen veszélyben érzik. A kutatók úgy vélik, hogy ez a viselkedés eredetileg a lajhárok és hangyászok kártételei miatt alakulhatott ki — ezek az állatok ugyanis gyakran a hangyafák törzsén élesítik karmaikat, komoly sérüléseket okozva (Landy).

Gyümölcse a lajhárok fő tápláléka (Pallas).

Felhasználása

Több faj borízú gyümölcse ehető. Fája rendkívül és könnyű, ezért tutajokat építenek belőle. Egyúttal nagyon puha is, ezért a hagyományos (kétféle fa összedörzsölésével végzett) indián tűzgyújtás egyik alapanyaga volt. Kérgéből cseranyagot főznek, hársa fonás-szövésre alkalmatos (Pallas)

A népi gyógyászatban a guarumbo Cecropia obtusifolia és néhány más faj leveléből állítólag vérnyomáscsökkentő és egyéb célokra is használt teát főznek.

Rendszertani felosztása

A 2020-as évek elejéig leírt 62 faj:

Jegyzetek

  1. ↑ Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, p. 1.
  2. 1 2 Guarumbo tea
  3. ↑ Magyar Donát: Allergén növények I.
  4. ↑ Takuna Nutramedix csepp

Források