Charles Jacque

Charles Émile Jacque
Önarcképe (1862)
Önarcképe (1862)
SzületettCharles Emile Jacque
1813. május 23.
Párizs
Elhunyt1894. május 7. (80 évesen)
Annet-sur-Marne
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Gyermekei
  • Émile Jacque
  • Fédéric Jacque
Foglalkozása
  • animal painter
  • illusztrátor
  • rézkarckészítő
  • festőművész
  • gravírozó
  • fotográfus
  • grafikusművész
  • képzőművész
  • formatervező
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1867. június 29. – , 1867. június 29.)
  • aranyérem (1889, Exposition Universelle of 1889)
SírhelyePère-Lachaise temető (32)
Festői pályafutása
Stílusatájképfeső
Charles Émile Jacque aláírása
Charles Émile Jacque aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Émile Jacque témájú médiaállományokat.
A legelőn, 1860

Charles Émile Jacque (Párizs, 1813. május 23. – Annet-sur-Marne, 1894. május 7.) francia festő és grafikus, a barbizoni iskola egyik jeles táj- és állatábrázolója.

Élete, munkássága

Jacque nagyon gondos megfigyelő, előszeretettel ábrázolja a birkanyájakat a szabadban, a tanyai istállót, a sertéseket óljuk körül és a baromfiudvart. Rézkarcai is kiválóak. Stílusának kezdeti modorosságát hamarosan elhagyja, s széles ecsetvonásokkal fest, állatábrázolásaival együtt a növényi világot és az évszakok, napszakok változásait és az időjárás viszontagságait is megfesti. Legjobb barátai Barbizonban Théodore Rousseau és Jean-François Millet, sok is közöttük a hasonlóság, Jacque kitűnő tájfestő éppen úgy, mint Rousseau, a haszonállatok tanya körüli ábrázolásának súlyos realizmusával pedig a francia paraszti világot festi meg éppen úgy, mint Millet az ő emberábrázolásával. Az iparosodó, városiasodó világban nosztalgiával gondoltak a nemrégen még vidéken élt emberek a szabad természeti táj erdőire, legelőire, az ott barangoló juhnyájakra, sokat is festette Jacque ezt a témát, volt is vele sikere. Constant Troyon mellett Jacques a barbizoni iskola másik nagy állatfestője.

Főbb munkáiból

A művész négy rézkarca

Források

További információk

  1. ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12.
  2. ↑ [LH//1340/46 "Léonore database"] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  3. ↑ "www2.culture.gouv.fr/LH/LH091/PG/FRDAFAN83_OL1340046v001.htm".
  4. ↑ Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 431
  5. ↑ Jules Moiroux (1908). "Le cimetière du Père-Lachaise" (francia nyelven). 200. o.