Charles Le Brun

Charles Le Brun
Nicolas de Largillière festménye
Nicolas de Largillière festménye
Született1619. február 24.
Párizs
Elhunyt1690. február 2. (70 évesen)
Párizs
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
SzüleiJeanne Le Brun
Nicolas Le Brun
Foglalkozása
  • festőművész
  • építészmérnök
  • dekoratőr
  • formatervező
  • grafikusművész
  • gravírozó
  • építészeti műszaki rajzoló
  • képzőművész
TisztségePremier peintre du Roi (1664–1690)
SírhelyeSaint-Nicolas-du-Chardonnet
Festői pályafutása
Mesterei
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Le Brun témájú médiaállományokat.

Charles Le Brun (Párizs, 1619. február 24. – Párizs, 1690. február 2.) francia festő, akadémiai rektor.

Életpályája

Séguiez kancellár bőkezűsége folytán Vout iskoláját látogatta, azután pedig 200 tallér évi ösztöndíjjal 1642-től 1646-ig Rómában élt, ahol Nicolas Poussinnek volt tanítványa és rendkívüli lelkesedéssel tanulmányozta az ókori szobrokat. Hazatérése után főleg az ő érdeme, hogy a Francia Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia megalakult, amelynek előbb tanára, majd rektora és kancellárja, 1683-ban igazgatója, „a király első festője”, a királyi gobelingyár igazgatója lett. Amikor Louvois lépett Colbert helyébe a kormány élére, szerencsecsillaga letűnt. Nagy fal- és mennyezetfestményei közül a legfontosabbak: Héraklész története Lambert de Thorigny palotájában; mitológiai freskók a Vaux-le-Vicomte kastélyban; az Est és az Éjnek, a víz és a föld diadalának képei a Louvre Apolló-csarnokának mennyezetén, melynek díszítését csak 1851-ben fejezték be; végül a versailles-i kastélyban festett hatalmas dekoratív képei, amelyek elkészítésében tanítványai is segédkeztek és melyek közül legszebb a Napkirály életét ábrázoló kilenc nagy és 18 kisebb kép a nagy csarnok mennyezetén. Mint a királyi gobelingyár igazgatója festette talán legszebb képeit, amelyek falszőnyegek szövéséhez szolgáltak mintául. Olajfestmények: a Nagy Sándor életéből vett hatalmas, rendkívül stílszerű, dekoratív hatású képek; kartonok a XIV. Lajos francia király életéből vett képek, a királyi székhelyek, az Elemek, Évszakok. A vezetése alatt álló gyárban azonkívül az ő tervei szerint készítették a királyi háztartáshoz való legfényesebb bútorokat és eszközöket. A párizsi Notre Dame-, a Sorbonne-, Szt. Pál-, Szt. Sulpice-, a Szt. sír- és a Karmelita-templomot többé-kevésbé jól sikerült oltárképekkel látta el. Ezek jelenleg többnyire a Louvre-ban vannak. Festményei a külföldi gyűjteményekben ritkák. Nagy hatással volt André-Charles Boulle bútorasztalos-mester művészetére.

Képeiből

Jegyzetek

  1. ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12.
  2. ↑ V. ö. G. de St. Georges, Mémoires historiques des principaux ouvrages de Charles L. (Párizs, 1693); Genevay, A., Le style Louis XIV. Charles L. (Párizs, 1886); Jouin, Charles L. et les arts sous Louis XIV. (Párizs, 1889).

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek