A Chaucer-stanza vagy Rhyme royal egy hétsoros versszak, a régies angol neve Rime royal. A „királyi rím” elnevezést a The Kingis Quair (A király könyve) című versről kapta, amelyben ez a versszak használatos. Úgy vélik, hogy a verset I. Jakab skót király (1393?–1437) írta (valószínűleg 1424-ben).
Azért hívják Chaucer-stanzának, mert angol nyelven Geoffrey Chaucer angol költő (1340?–1400) használta elsőként a Complaint unto Pity című versében. Troilus-strófának is nevezik, mert Chaucer a Troilus és Cressida című művében is alkalmazta.
A Chaucer-stanza hét sorból, jambikus pentameterekből álló versszak, a rímképlete ababbcc. Az utóbbinak kétféle megosztása lehetett az általános:
Mivel többféle variációs lehetőséget ad, hosszabb elbeszélő költeményeknél kedvelték, ezért a középkor egyik általános elbeszélő rímképlete volt.
Geoffrey Chaucer, többek között a következő műveiben használta a Rhyme royalt: Troilus és Cressida, A madarak törvényszéke, valamint a Canterburyi mesék egyes részeiben. Vagy a francia költészetből – egyes források szerint Guillaume de Machaut-tól (1300 körül – 1377) – vette át, vagy az olasz ottava rimából adaptálta, amely nyolcsoros versszak, de Chaucer az ötödiket kihagyhatta.
Később, a 15. és a 16. században – Chaucer hatására – sokan alkalmazták, például John Lydgate, Robert Henryson, Thomas Wyatt, Alexandre Barclay, Edmund Spenser és William Shakespeare is a Lukrécia elrablásában. Spenser (1552 körül – 1599) a saját strófáját, a Spenser-stanzát a Rhyme royalból alakította ki.
A következő évszázadokban ez a fajta versszak kiment a divatból, a 19. században – a középkor újrafelfedezésével – jelent meg újból, de ebből az időszakból rendkívül ritka az olyan mű, amely Rhyme royalban íródott (William Wordsworth, William Morris és Emma Lazarus).
A 20. században is használták néhányan, például John Masefield, W. H. Auden és W. B. Yeats.
{{cite web}}: Cite has empty unknown parameter: |1= (súgó); line feed character in |work= at position 82 (súgó)