Cirok

Cirok
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Kölesformák (Panicoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Andropogoneae
Nemzetség: Cirok (Sorghum)
L.
Species
  • mintegy tucatnyi fajsor;
  • körülbelül 200 faj.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Cirok témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Cirok témájú kategóriát.

A cirok más néven cil, csil vagy cirköles, Erdélyben tatárka (Sorghum), a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó növénynemzetség mintegy kétszáz fajjal. Mivel ezek közül több keresztezhető, a nemzetség rendszertani felosztása messze nem egyértelmű: amit egyes szerzők önálló fajnak tekintenek, az másoknál csak változat stb. Különböző célokra több faját termesztik.

Elterjedése

A nemzetség Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos, de ma már a meleg mérsékelt égövig mindenfelé termesztik. Hazánk a cirok termesztésére alkalmas övezet északi határán van; a Magyarországon termesztett fajokat Olaszországból hozták be.

Európában – így hazánkban is – először csak a seprűcirkot honosították meg; a takarmánycirkokat Európában csak később kezdték nagyobb területen termeszteni.

Megjelenése, felépítése

A cirok magas, széles levelű pázsitkóró.

Életmódja, termőhelye

A cirok a meleg tartományok növénye.

Fontosabb, termesztett fajok, illetve gyomnövények

Művelése

A seprűcirok erőteljes talajt kíván, gazdag talajon azonban durva szakállt nevel. Művelése megegyezik a tengeriével. Érés idején, október elején a cirokszárat tőből levágják, kévékbe kötik, behordás után pedig a cirokszakállt a nyak alatt 20–25 cm-re levágják, és nagyüzemi termelésnél mesterségesen, különben pedig csak szellős helyre felaggatva megszárítják, végül fakardokkal lesimítják róla a magot.

Magyarországon kicsinyben hagyományosan a kukoricaföldek szélén művelték. Nagyban, egész táblákon viszont csak Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a 19. század végén termesztették. Katasztrális holdanként általában 4–10 mázsa cirokszakáll és 7–15 mázsa mag termett.

Felhasználása

A második világháború után nagy táblákban, főleg Békés és Csongrád megyében termesztették.

Termesztése

Legnagyobb ciroktermelők
2021
(Számok millió tonnában)
1.  USA11,3
2.  Nigéria6,7
3.  India4,8
4.  Etiópia4,4
5.  Mexikó4,3
6.  Szudán3,5
7.  Argentína3,3
8.  Kína3
9.  Brazília2,5
10.  Szerbia2,2
–
45.  Magyarország0,09
..
Föld összesen63
Forrás: FAO

A cirok a világ számos részén termesztett gabonaféle. 2021-ben a cirkot több mint 100 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 63 millió tonnát.

A világ legnagyobb ciroktermelői közé tartozik az Egyesült Államok, Nigéria, India, Etiópia és Mexikó. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben az Egyesült Államok a világ éves ciroktermésének a 17%-át adta.

Magyarországon

Hazánkban az 1920–1930-as években kezdtek takarmánycirkokat termeszteni, de nagyobb területen csak a második világháború után. Vetésterületük azóta is hullámzó.

A klímaváltozást és az aszályt nem bíró kukorica termesztése helyett ajánlják.

Jegyzetek

  1. ↑ "Land of Wine and Poets". China Today. 2010. január 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. február 8.
  2. ↑ Inesa Pleskacheuskaya. "Land of Wine and Poets". grahamshelton.com/ChinaSilk/default.htm (a China Silk Imports Inc. honlapja – Modern Wines of China) (angol nyelven). China Silk Imports Inc. 2021. március 24. dátummal az eredeti (htm) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. május 30. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameter: |coauthors= (súgó)
  3. ↑ "Firewater of Taiwan: Kaoliang Liquor". Intoxicated Abroad. 2012. május 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. május 14.
  4. ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC|publisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
  5. ↑ "Afrikából jöhet a gyógyír a kiégett magyar kukoricaföldekre?". Portfolio.hu. Hozzáférés: 2022. augusztus 7.

Források