Cukorcirok
| Cukorcirok Silócirok | |
|---|---|
 | |
| Osztályozás | |
| Nemzetség: | Cirok (Sorghum) |
| Faj: | Tarka cirok (Sorghum bicolor) |
| Változat: | Cukorcirok |
| Wikimédia Commons | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz | |
A Wikimédia Commons tartalmaz | |
A cukorcirok valójában nem önálló cirokfaj vagy -fajta, hanem gyűjtőfogalom a tarka cirok (Sorghum bicolor) azon fajtáira, melyek szárában magas a cukortartalom. Haszonnövényként termesztik. Korábban önálló fajnak tekintették, latin neve Sorghum saccharatum volt.
Afrikából származik, de ma már széles körben termesztik a trópusi és szubtrópusi régiókban.
Leírás
A perjefélék családjába, azaz a fűfélékhez tartozó egynyári növény, ami akár kertben is tartható. Szárának nedve és magja fogyasztható.
A növény szárának magas cukortartalma préseléssel könnyen kinyerhető, és bioetanol előállítására használható. A szár két részből épül fel: a külső, támasztószövetekből álló részből és a belső, szivacsszerű bélrészből. A külső rész nagy cellulóztartalmú, erjeszthető cukortartalma nagyon kevés (0,51%). A belső rész 14% száraz rostanyagot és 86% levet tartalmaz, a lének pedig 15–17%-a erjeszthető cukor. A szárban található cukormennyiség függ az évhatástól, és a cukorcirok fajtájától. Hűvös és csapadékos évben a szár kevesebb, csupán 8–10% cukrot tartalmaz.
Felhasználása
Ázsia számos országában bioenergetikai alapanyagnak (pl. bioetanol előállításához) termesztik; ott egy évben kétszer is betakaríthatják, mivel egész évben magas a hőmérséklet és sok csapadék esik.
Betakarítás során a bugát eltávolítják a szárról. A bugából nagy tápértékű, gluténmentes liszt készíthető, vagyis lisztérzékenyek is fogyaszthatják.
Mivel a levelek cukortartalma alacsony, leszedik azokat is a szárról. A leveleket elégetik vagy biogázként hasznosítják őket, így hőt és villamos energiát is nyernek, amit a technológia során felhasználhatnak. A levéltelen szárat préselik, amely során a benne levő lé 65–75%-át kinyerik, s az így kapott ciroklevet fermentációs tartályokba vezetik, ahol alkoholosan erjesztik. A cirokléből végül bioetanol lesz, amit első generációs bioüzemanyagként is felhasználhatnak.
A cukorcirok azonban második generációs bioüzemanyagok nyersanyaga is lehet. A cirok szárában jól bontható cellulóz (206–265 g/kg) és hemicellulóz (159–191 g/kg) is található, amiből ipari eljárással etanol (lignocellulóz alapú bioetanol) állítható elő.
Kártevői
A cukorcirok leggyakoribb kártevői a levéltetvek, azok közül is a Rhopalosiphon maidis és a Sipha maydis fajok. Ezek 2–4 mm hosszú, főleg zöld, fekete vagy sárgás színű rovarok, amik a növényen csoportosan, telepekben helyezkednek el. A többi tetűhöz hasonlóan nedvszívásra alkalmas szájszervükkel a növény tápanyagát szívogatják, ami a levelek zsugorodását, sodródását, rajtuk a korompenész megjelenését eredményezi; végül a fertőzött levelek elszáradnak. A kevesebb rendelkezésre álló tápanyag következtében a növény fejlődése megáll, súlyosabb fertőzés esetén pedig az egész növény elszárad.
Magyarországon elismert fajták
A Nemzeti Fajtajegyzékben "siló" megjelöléssel jegyzett, államilag elismert cukorcirok fajták:
- Berény
- Biomass 133
- Gigant
- GK Áron
- GK Balázs
- GK Erik
- Monori édes
- Róna 1
- Szarvasi titán
Jegyzetek
- ↑ Freeman, K.C. (1986). Sweet Sorghum Culture and Syrup Production. U.S. Dept. of Agr. Handbook. No. 611.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó); Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ "Sorghum saccharatum (L.) Moench". gbif.org (Global Biodiversity Information Facility) (angol nyelven). GBIF Secretariat. Hozzáférés: 2020. július 26.
- ↑ Dillon, Sally L.; Shapter, Frances M.; Henry, Robert J.; et al. (2007. szeptember 1.). "Domestication to Crop Improvement: Genetic Resources for Sorghum and Saccharum (Andropogoneae)". Annals of Botany. 100 (5): 975–989. doi:10.1093/aob/mcm192. PMC 2759214. PMID 17766842.
- ↑ Sulyok Józsefné (2017. július 21.). "Így terem a cukorcirok a kertben" (html). hobbikert.hu (magyar nyelven). Média Online Bt. Hozzáférés: 2020. július 26.
- 1 2 Kovács Gergő Péter (2014). Cukorcirok termesztéstechnológia kidolgozása alternatív energetikai célokra (pdf). Témavezető: Dr. Gyuricza Csaba. Gödöllő. Hozzáférés: 2020. július 26.
{{cite book}}: Unknown parameter|subtitle=ignored (súgó)CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - ↑ Feczák János (2014. április 6.). "A cirok felhasználásának új lehetőségei a gluténmentes táplálkozásban". Agro Napló. 18 (4): 108–110. ISSN 2061-5523. 2020. július 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. július 26.
- ↑ "Szántóföldi növények" (pdf). Nemzeti fajtajegyzék. Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. 2018. 23. o. Hozzáférés: 2020. július 26.
További információk
- Sárvári Mihály (2011). "Cirokfélék I.". Egyéb, alternatív gabonanövények termesztése (magyar nyelven). Debreceni Egyetem, Nyugat-magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó);|format=requires|url=(súgó); External link in|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó)
- Antal József; et al. (2005). "20.2. Silócirok". Növénytermesztéstan 2 (magyar nyelven). Mezőgazda Kiadó.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó);|format=requires|url=(súgó); Explicit use of et al. in:|author=(súgó); External link in|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó)