| Claude Lorrain | |
| Született | 1600 Chamagne |
| Elhunyt | 1682. november 23. Róma |
| Nemzetisége | francia |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye |
|
| Festői pályafutása | |
| Stílusa | tájképfestő |
| Mesterei |
|
| Aki(k)re hatott | William Turner, John Constable, Jean-Baptiste Camille Corot |
| Claude Lorrain aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Lorrain témájú médiaállományokat. | |
Claude Lorrain (eredeti neve Claude Gellée vagy Claude Le Lorrain) (Chamagne, Lorraine régió, 1600 körül – Róma, 1682. november 23.) francia barokk tájképfestő, egyben az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb mestere.
Ötgyermekes családban született, már 12 évesen árvaságra jutott, bátyjához, Freiburgba ment, s ott fafaragást tanult. Beutazta Itália földjét, hogy megélhetést találjon. Rómában egy Annibale Carracci-tanítvány, Agostino Tassi tájképfestő inasa, majd segédje lett, akivel a Viterbo melletti kastély freskóit készítette, sajnos időközben a freskók már elpusztultak.
Nápolyban Goffredo festő volt a mestere. Legkedveltebb városa Róma volt, de 1625-ben visszatért szülőföldjére Velencén, Tirolon, Bajorországon át. 1626-ban munkát talált Nancyban Claude Deruet udvari festőnél, de visszavágyott Rómába, s 1627-ben már vissza is tért oda. További életében nyugodt megélhetést talált ő ott a tájképfestéssel, a rézmetszéssel és tollrajzaival.
Liber veritas című rajzkatalógusa 200 biszterrel lavírozott tollrajzát tartalmazza, melyek lényegében olajfestményeinek előtanulmányai. Azért is készített festményeihez vázlatot, mert képeit már életében hamisították. A rajzkatalógus egyik mecénásához, Devonshire herceghez került, s ez alapján Londonban Richard Earlom (1742–1822) 100 metszetet adott közre 1774–1777 közt. Lorrain hosszú életet élt, melyet mindvégig kiegyensúlyozott alkotó munkával töltött.
Tájképfestészetét leginkább a romantikus angol festők értékelték, köztük William Turner, John Constable, francia földön pedig a fiatal Jean-Baptiste Camille Corot egyik ihletője volt. A magyarok közül id. Markó Károly Claude Lorrain legkésőbbi követői közé tartozott.
Legszebb festményeit a római, a londoni, a párizsi, a szentpétervári, a német és az amerikai múzeumok őrzik. Claude Lorrain az 1660-as évek végén vagy az 1670-es évek elején festette Villa a római Campagnán című tájképét, mely a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonába került.
