Claude Lorrain (eredeti neve Claude Gellée vagy Claude Le Lorrain) (Chamagne, Lorraine régió, 1600 körül – Róma, 1682. november 23.) francia barokk tájképfestő, egyben az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb mestere.
Életpályája
Ötgyermekes családban született, már 12 évesen árvaságra jutott, bátyjához, Freiburgba ment, s ott fafaragást tanult. Beutazta Itália földjét, hogy megélhetést találjon. Rómában egy Annibale Carracci-tanítvány, Agostino Tassi(wd) tájképfestő inasa, majd segédje lett, akivel a Viterbo melletti kastély freskóit készítette, sajnos időközben a freskók már elpusztultak.
Nápolyban Goffredo festő volt a mestere. Legkedveltebb városa Róma volt, de 1625-ben visszatért szülőföldjére Velencén, Tirolon, Bajorországon át. 1626-ban munkát talált Nancyban Claude Deruet udvari festőnél, de visszavágyott Rómába, s 1627-ben már vissza is tért oda. További életében nyugodt megélhetést talált ő ott a tájképfestéssel, a rézmetszéssel és tollrajzaival.
Liber veritas című rajzkatalógusa 200 biszterrel lavírozott tollrajzát tartalmazza, melyek lényegében olajfestményeinek előtanulmányai. Azért is készített festményeihez vázlatot, mert képeit már életében hamisították. A rajzkatalógus egyik mecénásához, Devonshire herceghez került, s ez alapján Londonban Richard Earlom (1742–1822) 100 metszetet adott közre 1774–1777 közt. Lorrain hosszú életet élt, melyet mindvégig kiegyensúlyozott alkotó munkával töltött.
.jpg)
