Codex Sinaiticus

Codex Sinaiticus
Nyelvógörög
Kiadás
Kiadás dátuma4. század
A Wikimédia Commons tartalmaz Codex Sinaiticus témájú médiaállományokat.

Részlet a Codex Sinaiticusból: Eszter könyvének 2. fejezete

A Codex Sinaiticus, másképp a Sínai kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybetűs görög nyelvű Biblia-kézirat. A kódex tartalmazza az Ószövetség nagy részét és az Újszövetséget hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerzők előszeretettel idéztek. Ezek: Barnabás levele és Hermasz „Pásztor" című munkájának egy része. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a Codex Vaticanus. A kódex jelölése a szakirodalomban: א vagy S, illetve 01.

346 1/2 fólióból (papiruszlapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6 cm. A betűket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 betű soronként. A szöveg írásmódja scriptio continua (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet később 7 korrektor javított.

Lapjait Lipcsében, Szentpéterváron és Londonban, a British Libraryben őrzik.

Története

Eszter könyve

A kódexet Constantin von Tischendorf (1815–1874), a lipcsei egyetem professzora fedezte fel 1844-ben a Sínai-hegyi Szent Katalin-kolostorban (Egyiptom) a tüzelésre váró papírok között, egy kukában. 43 fóliót tudott megmenteni; ezeket II. Frigyes Ágost szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a Codex Friderico-Augustanus nevet adta neki.

Másodszor 1853-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből (Mózes első könyve) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal 1859-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor II. Sándor cár megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent Septuaginta-kiadást. A kolostor gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Septuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhetően került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf 1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az első világháború után a British Museum vásárolta meg 1933-ban 100 000 fontért a kódexet a Szovjetuniótól.

1975-ben egy falomlás során újabb töredékek kerültek elő a kódexből. 2005 tavaszán jelentette be a British Library, hogy digitalizálni kívánják a kódex lapjait. A munka 2010-ig tartott, eredménye a www.codexsinaiticus.org weboldalon nyilvános.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Kurt und Barbara Aland, Der Text des Neuen Testaments. Einführung in die wissenschaftlichen Ausgaben sowie in Theorie und Praxis der modernen Textkritik, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart 1981, SS. 117–118. ISBN 3-438-06011-6.
  2. ↑ Metzger, Bruce M. (2005). The Text of the New Testament: Its Transmission, Corruption, and Restoration ((angolul) nyelven) (4th ed.). New York – Oxford: Oxford University Press. 64. o. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link)
  3. ↑ Skeat, T. C. «The Last Chapter in the History of the Codex Sinaiticus», Novum Testamentum XLII, 4, pp. 313–315.

További információk

Források

Commons:Category:Codex Sinaiticus
A Wikimédia Commons tartalmaz Codex Sinaiticus témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap