Constanze volt a harmadik Franz Fridolin Weber és Maria Cäcilia Cordula Stamm négy lánya közül. A család 1764 júliusától Mannheimben élt, ahol az apa nagybőgős és kottamásoló volt a színházban, a második legidősebb nővére, Aloisia pedig koloratúrszoprán. Mozart és Constanze Weber ott találkoztak 1777-ben, amikor a lány 15, míg az ifjú zseni 21 éves volt. Ám Mozart először nővérébe, Aloisiába szeretett bele. 1781-ben Mozart ismét találkozott a Weber családdal, akik azóta Bécsbe költöztek. Aloisia időközben férjhez ment Joseph Langéhoz. Bécsben Mozart egy ideig Weberéknél lakott, de „az emberek pletykája miatt” el kellett onnan költöznie.
1782. augusztus 4-én a háromszori kihirdetés alóli felmentéssel házasodtak össze. Mozart levelei alapján boldog házasság volt. Megadta neki a kompozícióihoz szükséges ihletet. Számos művet írt nejének, köztük a c-moll nagymise szopránszólamát, amelyet a salzburgi Szent Péter-templomban tartott ősbemutatón kellett volna elénekelnie. Elkísérte férjét legtöbb hangversenykörútjára.
Mozarttal kötött házassága nyolc éve alatt Constanze hatszor volt várandós, ami fizikailag annyira kimerítette, hogy többször is ágyba kényszerült. A gyerekek: Raimund Leopold (1783), Carl Thomas (1784–1858), Johann Leopold (1786), Theresia (1787), Anna (1789) és Franz Xaver Wolfgang (1791–1844). közül négy csecsemőként halt meg. A gyakori költözés és a pénzhiány is megterhelte a szervezetét.
Mozart 1791-es halála után Constanze egyedül maradt két gyermekével és férje adósságaival. Önmaga és gyermekei eltartása végett 1795/96-ban nővérével, Aloisiával több jótékonysági hangversenyt és koncertkörutat szervezett Mozart műveivel. 1795. május 23-án a Wiener Zeitungban hirdetést adott fel „egy Opera Seria im Clavier című, Mozarttól fennmaradt zongorakivonat” eladására. Jelentkezni a bécsi Artaria & Co. zeneműboltnál vagy az „alulírott özvegynél” lehetett, aki a Krugerstrassén, az 1047-es kék házszám alatt, a 2. emeleten lakik. A gyerekeket barátai, Josepha és Franz Xaver Showers Vila Bertramka birtokára vitte Prágába. Mozart megmaradt kéziratait nem adta el azonnal, hanem csak 1799/1800 fordulóján a németországi Offenbach am Mainban működő Johann Anton André zenei kiadónak. Tíz évvel később, 1809-ben Constanze feleségül ment Georg Nikolaus Nissen dán követségi titkár-diplomatához Pozsonyban, akivel 1810-ben Koppenhágába költözött. A pár 1820 és 1824 között Németországon átutazott, majd 1824 augusztusában Salzburgba költözött. Itt kezdett el férjével együtt dolgozni az egyik első életrajzon W. A. Mozart életéről. Nissen 1826-ban meghalt. Constanze 1828-ban publikálta az életrajzot.
Sírja a salzburgi Szent Sebestyén-temetőben
1826-ban özvegy húga, Sophie hozzáköltözött, és haláláig vigyázott rá. 1842. március 8-án Constanze földi maradványait a Nissen/Mozart család sírjába temették a salzburgi Szent Sebestyén-temetőben. Apósa, Leopold Mozart nem ebben a sírban van eltemetve, hanem a Szent Sebestyén-közösség kriptájában.
2005-ben Altöttingben találtak egy feltehetően 1840-ből származó dagerrotípiát, amelyen állítólag a 78 éves Constanze a zeneszerző Max Keller családjával együtt van ábrázolva. A hitelesség megkérdőjeleződött, mert a dagerrotípiát csak egy évvel korábban találták fel, és ebből az időből más szabadtéri csoportképek nem maradtak fenn (Carl Ferdinand Stelzner fotója a Hamburgi Művészek Egyesületéről 1843-ból származik). A Bajor Állami Bűnügyi Rendőrség vizsgálata viszont arra a következtetésre jutott, hogy az idős hölgy arcán számos vonás megtalálható Constanze korábbi portréin is. A fotót valószínűleg Karl Klemens della Croce burghauseni művész, Johann Nepomuk della Croce unokája készítette.
Emlékezete
2006-ban a Vereinigte Bühnen Wien bemutatta Felix Mitterer Die Weberischen című „zenés komédiáját”, amely Constanze Mozart és családja történetét meséli el.
Heidi Knoblich 2006-ban jelentette meg Constanze Mozart született Weber életrajzi regényét. Az ő kezdeményezésére a W. Kordes Söhne növénynemesítési vállalkozásából származó új floribunda rózsa a Constanze Mozart nevet kapta 2012. július 13-án Bettina Bernadotte grófnőtől. Július 29-én Constanze szülőházának, Zellnek a városi parkjában ünnepélyesen felavatták a Constanze Mozart-felirattal beültetett virágágyást.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Constanze Mozart című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Constantin von Wurzbach: Mozart, Constanze. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 19.Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1868, 295–297.oldal (Digitalisat). (németül)
Erich Valentin: Das Testament der Constanze Mozart-Nissen. Mit biographischen Notizen über Constanze und Georg Nikolaus Nissen. In: Neues Mozart-Jahrbuch. 2, 1942, ZDB-ID 206550-2, 128–175.oldal
Klemens Diez: Constanze … gewesene Witwe Mozart. Ihre ungeschriebenen Lebenserinnerungen. Nach vorwiegend authentischen Unterlagen. Österreichischer Verlags-Anstalt u. a., Wien u. a. 1982. ISBN3-85202-080-8
Hans Fräulin: Die Familie Weber, Vorfahren Carl Maria v. Webers und Constanze Mozarts, im Geschichtsbild der Stadt Zell i.W. In: Das Markgräflerland, Heft 2/1987, 140–149.oldal Digitalisat der UB Freiburg
Heinz E. Walter: Mozarts badische Verwandtschaft. In: Das Markgräflerland, szám 1/1992, 69–77.oldal Digitalisat der UB Freiburg
Constanze Nissen-Mozart: Tagebuch meines Briefwechsels in Betref der Mozartischen Biographie (1828–1837). Neuübertragung und Kommentar von Rudolph Angermüller. Bock, Bad Honnef, 1999. ISBN3-87066-493-2
Werner Ogris: Mozart im Familien- und Erbrecht seiner Zeit. Verlöbnis – Heirat – Verlassenschaft. Böhlau, Köln u. a. 1999. ISBN3-205-99161-3
Karsten Nottelmann: Mitteilungen über „das von gott geseegnete Kleeblatt“. In: Mozart-Jahrbuch 2003/04.ISSN1861-9053, 199–225.oldal
Renate Welsh: Constanze Mozart. Eine unbedeutende Frau. Neu durchgesehene Auflage. Deutscher Taschenbuchverlag, München, 2004. ISBN3-423-25221-9
Volkmar Schappacher: Probleme der Familienforschung bei den Vorfahren der Konstanze Mozart geb. Weber und des Komponisten Carl Maria von Weber. In: Das Markgräflerland, kötet 2/2006, 125–138.oldal Digitalisat der UB Freiburg
Lea Singer: Das nackte Leben. Roman. Deutscher Taschenbuchverlag, München, 2007
Volker Keller: Das Foto der Mannheimerin Constanze Mozart. In: Badische Heimat, szám 1/2007, 155–156oldal pdf
Gesa Finke: Constanze Mozarts Tätigkeiten als Nachlassverwalterin im Kontext der Wissenskulturen um 1800. In: Berichte zur Wissenschaftsgeschichte 37 (2014), 201–215.oldal
Ulrich Konrad: Komponistenwitwen. Im Allgemeinen, und im Besonderen: Constanze Mozart. In: Die Tonkunst 8 (2014), 4. szám, 474–486.oldal
Heidi Knoblich: Die hochmusikalische Amtmannfamilie Weber in Zell. Constanze Mozart und Carl Maria von Webers Vater kamen im einstigen Zeller Amtshaus zur Welt. In: Das Markgräflerland, kötet 1/2015, 94–109.oldal
Viveca Servatius: Constanze Mozart: eine Biographie. Böhlau, Köln u. a. 2018. ISBN978-3-205-20596-8
Literatur von und über Constanze Mozart im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
Nekrológ, 1842. március 11.
Monika Kammerlander: Artikel „Constanze Mozart“. In: MUGI. Musikvermittlung und Genderforschung: Lexikon und multimediale Präsentationen, hg. von Beatrix Borchard und Nina Noeske, Hochschule für Musik und Theater Hamburg, 2003ff. Stand vom 29. Mai 2018
Constanze Mozart. In: FemBio. Frauen-Biographieforschung (mit Literaturangaben und Zitaten).
Constanze Mozart im Bayerischen Musiker-Lexikon Online (BMLO)
_-_Constanze_Mozart_(1762%E2%80%931842)_(wife_of_Wolfgang_Amadeus_Mozart)_-_GLAHA-43746_-_Hunterian_Museum_and_Art_Gallery.jpg)
