A courante tánc lépéssorozata Beauchamp-Feuillet lejegyzésében, 1700 körül)
A courante, vagy másképp corrente, coranto és corant egy francia illetve olasz hármas lüktetésű társastánc, a késő reneszánsz és a barokk korban népszerű courante egyúttal stilizált táncként a barokk szvitekallemande után következő állandó tétele is lett. A régi saltarello tipusú táncból kialakult courante ritmusának jellegzetessége a negyedes felütés és az ütem első negyedének pontozása.
Népi tánc
Feltételezhetően a courante eredetileg egy olasz, gyors, futólépésben járt népi tánc volt.
Gálatánc
A courante futást jelent, a késő reneszánsz korban Thoinot Arbeau 1589-ben megjelent, a késő reneszánsz táncokat leíró munkája, az Orchésographie szerint gyors, futólépésben táncolták. A 16. század végétől a francia udvarban, majd ezután kétszáz éven keresztül az európai arisztokrata bálok népszerű, páros tánca lett. A gálatánc során a táncosok apró előre, hátra történő ugró lépéssel táncolták, kezükkel arcukat hol eltakarva majd karjukat arcuk elől elmozdítva játszották.
A korai udvari táncok során a courante-ot rövid, három pár által udvarlást utánzó pantomim játék is megelőzhette.
Műzenében
Jellegzetes courante ritmus, pl. 1.Jellegzetes courante ritmus, pl. 2.
A műzenében a courante bekerült a barokk szvitek stilizált tánctételei közé, ugyanúgy, mint a bálok táncrendjében, azaz közvetlenül az allemande után. A barokk korban a francia courante lejegyzéstől függően 3/2-es vagy 6/4-es ütemmutatójú, méltóságteljes, a francia táncok között a leglassúbb tánc Mattheson (Der vollkommene Capellmeister, Hamburg, 1739), Quantz és Rousseau leírása szerint. Míg az olasz courante, azaz olaszul corrente, lényegesen gyorsabb 3/8-os vagy 3/4-es ütemmutatójú tánc volt.
↑Alfred Blatter, Revisiting Music Theory: A Guide to the Practice (New York: Routledge, 2007), p. 28. ISBN0-415-97440-2.
↑Meredith Ellis Little and Suzanne G. Cusick, "Courante", The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell (London: Macmillan Publishers, 2001).
Források
Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. Courante
Lenneberg, Hans. 1958. "Johann Mattheson on Affect and Rhetoric in Music: A Translation of Selected Portions of Der vollkommene Capellmeister (1739)". Journal of Music Theory 2, no. 1 (April) and no. 2 (November): 47–84, 193–236.
Mattheson, Johann. 1981. Johann Mattheson's Der vollkommene Capellmeister", a revised translation with critical commentary by Ernest Charles Harriss. Studies in musicology 21. Ann Arbor: UMI Research Press. ISBN0-8357-1134-X.
Walther, Johann Gottfried. 1732. Musicalisches Lexicon oder, Musicalische Bibliothec. Leipzig: verlegts Wolffgang Deer. Facsimile reprint, edited by Richard Schaal. Documenta musicologica, 1. Reihe, Druckschriften-Faksimiles, 3. Kassel: Bärenreiter-Verlag, 1953. Modern edition of the text and musical illustrations, edited by Friederike Ramm. Kassel: Bärenreiter-Verlag & Karl Vötterle GmbH & Co. KG, 2001. ISBN3-7618-1509-3.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Courante című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.