Csi

Átírási segédlet
IPA-átírása:[tɕʰi˥˩]
Kínai átírás
Hagyományos kínai氣
Egyszerűsített kínai气
Mandarin pinjinqì
Wade–Gilesch'i4
Kantoni jűtphinghei3
Koreai átírás
Hangul기
Handzsa氣
McCune–Reischauerki
Átdolgozottgi
Japán átírás
Kanaき
Kandzsi気
Hepburnki

A csi a hagyományos kínai világnézet szerint magát a világegyetemet betöltő, alkotó alapanyag, energia vagy természeti erő. Eszerint a világon minden létező a csi mozgásának és átalakulásának eredménye. Így magát az emberi testet is a csi alakítja ki, illetve az élet létrejöttének egyik tényezője. A csi koncepciója alapvető részét képezi mind a hagyományos, mind pedig a modern kínai kultúrának. A kínai filozófiai aspektusain túl jelentős szerepe van a hagyományos kínai orvoslásban, a harcművészetekben, a feng-sujban, de fogalomként megjelenik a hagyományos kínai festészettel és irodalommal kapcsolatos esztétikai művekben is. Nyugaton egyfajta energiaként vagy életerőként értelmezik, gyakorta így is fordítják. A csivel rokonítható, vagy ahhoz hasonló erő, energiaáramlás más kultúrkörökben, mitológiákban vagy vallásokban is megtalálható. Nyugati tudományos módszerekkel a csi létezését nem sikerült igazolni.

Etimológia

A csi 氣 írásjegy eredetének, eredeti jelentésének egyik lehetséges magyarázata szerint a csinek megfelelő írásjegy előfordul a Sang- és Csou-kori feliratokon, de ekkor a jelentése még egészen más: ‘kérni’, ‘befejezni’ (vö. 乞 csi). Elképzelhető, hogy az ‘ételadomány’ értelme tekinthető valamilyen módon a későbbi jelentés előzményének, mivel az egyik értelmezés szerint a szó eredetileg az ételekben, italokban és a levegőben, tehát az élethez szükséges forrásokban jelen lévő anyagi jellegű erőre utalt.

A másik feltételezés szerint eredetileg a különféle gőzök, felhők jelölésére szolgált, mivel a jóslócsontokon szereplő legkorábbi változata mindössze három hullámos vonalból állt. Egyes elképzelések szerint ez a hideg levegőben látszó lehelet képe lehet. Ezt látszik alátámasztani a Han-korban, i. sz. 100 körül összeállított etimológiai szótár, a Suo-ven csie-ce értelmezése, amely egyértelműen a felhővel kapcsolatos párával (jün-csi 雲氣) köti össze.

Ezt a képjelet később a 气 formába írták, amely ma az írásjegy egyszerűsített formája is. A Csou-korban ez kiegészült az önmagában „főtt rizs” jelentésű 米 elemmel, így a népszerű magyarázatok szerint az írásjegy a gőzölgő, forró főtt rizs képe.

Megjegyzendő, hogy a 氣 írásjegynek létezik egy korai változata 炁 formában is, amelyet később a taoista szövegekben használtak előszeretettel. Ez a változat a 无 írásjegyelem és a 灬 (火) „tűz” jelentésű radikális összevonása. A 无 írásjegyelem ma a „nincs” jelentésű 無 vu írásjegy egyszerűsített változata, így sok értelmező az írásjegy eredeti jelentését a „nincs” + „tűz” jelentések összevonásával próbálja magyarázni.

A levegőn és az ételeken kívül gyakori még a szintén az élet fenntartását szolgáló vérrel történő összekapcsolása is. Erre található példa a Konfuciusz tanítását összegző Beszélgetések és mondások című műben:

„(A nemes ember) ifjúkorában, amikor vére és csije még nem állapodott meg, tartózkodjék az érzékiségtől.”

Azonban a csi ilyen összefüggésben csak a Hadakozó fejedelemségek korától jelenik meg.

Filozófiai vonatkozása

A csi írásjegy hagyományos változata.
A csi kalligrafikus változata.

Az i. e. 5–3. századra fokozatosan előtérbe került az az elképzelés, hogy az egész világnak van egy általános összetevője, ami nem más, mint a csi. Minden konkrét létező létrejötte a csi összesűrűsödésének, halála pedig a csi szétszóródásának eredménye. A Han-kori kozmogóniákban a csi két típusú megnyilvánulásának következtében keletkeznek a jinnek és jangnak megfelelő dualitások, illetve az öt elem sem más, mint a csi tér- és időbeli megnyilvánulása. Ugyanakkor az i. e. 5–4. században az összefüggés ebben a formában még nem volt ilyen egyértelmű, amint ezt egy Co csuanból származó részlet is mutatja:

„Az Égnek hat csije van. Ezek alászállván az öt ízben kelnek életre, az öt színben válnak láthatóvá és az öt hangban zendülnek fel. Túltengésük folytán üti fel fejét a hat betegség. A hat csi nem más, mint a jin, a jang, a szél, az eső, a sötétség és a világosság. Ezek hozzák létre a négy évszakot és az öt szakaszt. Ha hat csi bármelyike túlteng, az bajt idéz elő.”

A csiről alkotott elképzelések az i. e. 4–3. századi Kínában nem korlátozódtak a természetbölcseleti kategóriába sorolható írásokra, hanem különböző bölcseleti iskolákhoz tartozó művekben is megjelennek. Az Út és Erény könyve 42. verse meglehetősen jól tükrözi a korabeli természetbölcseleti elképzeléseket:

„A tao létrehozta az egyet, az egy létrehozta a kettőt, a kettő létrehozta a hármat, a három létrehozta a tízezer létezőt. A tízezer létező hátán viszi a jint, magához öleli a jangot, az átható csi teremt közöttük harmóniát.”

Menciusz szerint az erényes viselkedéshez szükség van egészséges csire, amelyet az emberi akaratnak kell szelíden vezetnie, hogy végül megfelelő tettek révén „áradó csi”-vé (hao-zsan cse csi 浩然之氣) váljék. A Kuan-ce 《管子》 Nej-je 內業 (49.) fejezete már meglehetős részletességgel foglalkozik a csi táplálásával.

Az i. e. 2. században íródott, alapvetően taoista szellemiségű Huaj-nan-ce című filozófiai traktátusban található világteremtés-leírás szerint a csinek alapvető szerepe van:

„Mielőtt Ég és Föld formát öltött volna, (minden) homályos és alaktalan, kaotikus és formátlan volt, ezért ezt nevezzük Nagy Kezdetnek. A Tao (ebben) a Ködszerű Ürességben vette kezdetét, a Ködszerű Üresség létrehozta a kozmoszt, a kozmosz létrehozta az eredendő csit. A primordiális csiben partvonalak és határok <elkülönülések> keletkeztek: ami könnyű és világos volt, az felszállt és belőle lett az Ég, ami nehéz és (iszaposan) zavaros, az megszilárdult, és belőle lett a Föld. A könnyű és csodálatos(an finom) könnyedén állt össze, a nehéz és (iszaposan) zavaros (viszont) nehezen szilárdult meg, ezért az Ég alakult ki először, és a Föld csak később szilárdult meg. Az Ég és Föld egyesült esszenciájából (csing) alakult ki a jin és a jang, a jin és a jang koncentrált esszenciájából alakult ki a Négy Évszak, s a Négy Évszak szétszórt esszenciájából alakult ki a Tízezer Létező. A felhalmozódott jang forró csije hozta létre a tüzet, és a tűz csijének esszenciájából keletkezett a Nap. A felhalmozódott jin hideg csije vízzé alakult, és a víz csijének esszenciájából létrejött a Hold. A Nap és a Hold fennmaradó csijének esszenciájából keletkeztek a bolygók és a csillagok.”

A Csang Cai (1020-1077) filozófus, aki a csi újszerű értelmezését adta.

A középkorban megjelenő neokonfucianizmus kozmogóniai iskolájának képviselőinek elméletében különlegesen hangsúlyos nyomatékot kap a csi fogalmának értelmezése. E teoretikusok közül is kiemelkedik Csang Caj 張載 (1020-1077), aki szerint a „Nagy Eredőpont szüli a két formát (jint és a jangot)”, de számára a Nagy Eredőpont nem más, mint maga a csi. Fő művében, a Helyes tanítás kezdők számára (Cseng-meng 《正蒙》) című értekezésében a csi folytonos összesűrűsödéséről és szétszóródásáról fejti ki gondolatait:

„Amikor a csi összesűrűsödik, akkor láthatóvá válik, így megjelennek a dolgok formái. Amikor a csi szétszóródik, akkor többé nem látható, s megszűnnek a dolgok formái. Az összesűrűsödés állapotában mondhatnánk-e bármi mást a csiről, mint azt, hogy átmeneti? A szétszóródás állapotában meggondolatlanságunkban mondhatjuk-e a csiről azt, hogy akkor nem létezik?”

A neokonfuciánus tanításban jelentős szerepet kap a li 理, vagyis az „alapelv”, a „törvény” fogalma is, amely „örökkévaló, sem hozzáadni, sem elvenni nem lehet belőle”. Csu Hszi ezt az elméletet egészítette ki a csi egy egészen sajátos értelmezésével, amely szerint a csi nem más, mint az anyag. A Csu Hszi összegyűjtött irodalmi írásai (Csu-ce ta-csüan ven-csi 《朱子大全文集》) 58. fejezetében a következők olvashatók:

„Az univerzumban ott van a li és a csi. A li maga a tao, mely áthatja mindazt, ami az alakon felül lakozik, s ez a forrás, amelyből minden dolog születik. A csi az anyag [szó szerint „eszköz”], mely áthatja mindazt, ami az alakon belül lakozik, s ez az eszköz, mely által a dolgok létrejönnek. Ezért az embereknek és a dolgoknak születésük pillanatában részesülniük kell ebből a liből, hogy szert tehessenek saját természetükre. De részesülniük kell ebből a csiből is, hogy szert tehessenek saját testi formájukra.”

A Csu mester osztályozott mondásainak (Csu-ce jü-lej 《朱子語類》) 1. fejezetében pedig azt írja:

„Nekem úgy tűnik, hogy a csi működése a litől függ. Így, amikor a csi összesűrűsödik, a li is jelen van benne. Ez azért van, mert a csi képes arra, hogy összesűrűsödjék és formát adjon a dolgoknak; a liből viszont hiányzik az akarat vagy a tervszerűség, így nincs teremtő ereje... A li tiszta, üres és a hatalmas világot testesíti meg, mely alakok és jelek nélküli, így képtelen arra, hogy bármit is létrehozzon. A csi ezzel szemben képes arra, hogy forrásba jöjjön és összesűrűsödjön, s így megteremtse a dolgokat. De mégis, valahányszor megjelenik a csi, a lit is magában hordozza.”

Szerepe a hagyományos kínai orvoslásban

A hagyományos kínai orvoslásban a csi alapvető jelentőséggel bír. Szerepét leginkább Kína első, legrégebbinek tartott orvosi, gyógyászati műveinek gyűjteménye, A Sárga Császár belső könyvei alapján lehet megérteni. E szövegek szerint a csi nem más, mint magát a világegyetemet alkotó alapanyag, s a világon minden létező a csi mozgásának és átalakulásának eredménye. Így magát az emberi testet is a csi alakítja ki, illetve az élet létrejöttének egyik tényezője. A csi lehet jang jellegű (jang csi 陽氣), például a légzés, vagy az ég csije, és lehet jin jellegű (jin csi 陰氣), például a táplálékok csije, vagy a föld csije. Ezenkívül a szerves szövetek élettani működése közben létrejövő csi, például a különböző belső szervek csije. Jóllehet, hagyományos értelemben csak egyetlen csi létezik, de mivel a gyakorlatban többféle megnyilvánulása lehetséges, épp ezért a „típusait” egy-egy állandó jelzővel különböztetik meg, amely vagy az elhelyezkedésére, vagy a funkciójára utal. Ezek a következők:

A szervezetet külső kórtényezők, az úgynevezett hszie 邪 is megtámadhatja és működésében zavart kelthet. A hszie elsődleges jelentése: 'ártalmas', 'gonosz'. A szakirodalomban gyakorta ezt is egyfajta csiként értelmezik, ilyenkor a qi csiként 邪氣, vagyis kóros csiként utalnak rá. Ennek szerepéről ír A Sárga Császár belső könyvei gyűjtemény első kötetének, az Egyszerű kérdések című műnek a 22. fejezete is:

„Ha a kóros csi bejut a szervezetbe, akkor felül kell kerekedni rajta, megakadályozva a növekedését. Ezt azokon a területeken lehet véghezvinni, amelyek egyébként egészségesek vagy gyógyíthatók. Azokon a részeken, ahol nem tudunk felülkerekedni a (kóros csin), ott (a betegség) fokozódni fog, azokon a helyeknek az állapota pedig, melyek egyébként egészségesek, stagnálni fog. Ha a páciens egymaga is meg tudja fékezni a (kóros csit), akkor felépül.”

A csi fent ismertetett megnyilvánulási formáinak a hagyományos kínai orvoslásban öt alapvető funkcióját különböztetik meg. Ezek a következők:

Az egyik meridiánon elhelyezkedő akupunktúrás pontok ábrázolása egy Ming-kori ábrán.

A meridiánokban vagy csatornákban a csi keringése szoros kapcsolatban áll az öt elemmel. Az energiakeringésben egymást követően vesznek részt az ugyanahhoz az elemhez tartozó jin és jang meridiánok. Mivel a meridiánokban keringő csi a tüdőben nyeri el végleges összetételét s annak meridiánján keresztül lép ki a felszínre, ezért a napi energiakeringési ciklust is a tüdő-meridián indítja el. A csi a test hosszában az egyes meridiánokban felváltva centrifugálisan vagy centripetálisan halad; a központból a periféria felé áramlik az energia az alsó végtag jin meridiánjaiban és a felső végtag jang meridiánjaiban, majd onnan a központ felé a felső végtagok jang meridiánjaiban és az alsó végtagok jin meridiánjaiban. A klasszikus akupunktúrás keringés három ciklusra (energiakörre) osztható, ezeket az alábbi táblázat mutatja.

A keringés ciklusai:

1. ciklus2. ciklus3. ciklus
A mellkasról a kézhezTüdőSzívSzívburok
A kezekről az arcraVastagbélVékonybélHármas melegítő
Az arcról a lábakhozGyomorHúgyhólyagEpehólyag
A lábakról a mellkasraLépVeseMáj

A meridiánokban a csi mennyisége nem állandó, hanem egy meghatározott napirendet követ. A nap bizonyos szakaszában az egyes pályákon az energia mennyisége maximális, ez az az időszak, amikor lehetőség szerint el kell végezni a csi szabályozását. A meridiánok energiatartalma 12 óra elteltével a minimálisra csökken. Ez a gyakorlatban azért fontos, mert ilyenkor a biológiai órán szemben lévő meridián kezelésével is befolyásolható a csi-áramlás.

A csi-telítettség napi ciklusa:

SzervÓra
Tüdő3:00–5:00
Vastagbél5:00–7:00
Gyomor7:00–9:00
Lép9:00–11:00
Szív11:00–13:00
Vékonybél13:00–15:00
Húgyhólyag15:00–17:00
Vese17:00–19:00
Szívburok19:00–21:00
Hármas melegítő21:00–23:00
Epehólyag23:00–1:00
Máj1:00–3:00

Az akupunktúrában és a moxibúcióban

Az akupunktúrás kezeléshez használt tűk.

A hagyományos kínai orvoslás értelmezése szerint az úgynevezett csatornák vagy meridiánok (mai 脈) a testet behálózó vékony, vonalszerű, ám anyagi, vagy anatómiai értelemben nem definiálható rendszert alkotnak, feladatuk, hogy a csi a megfelelő mederben történő áramlását biztosítsák. A csi áramlása tehát a csatornákban történik, s amennyiben külső vagy belső hatásra ebben az áramlásban zavar vagy fennakadás történik, kialakul a hiány (hszü 虛) vagy többlet (si 實) állapot. Ez nem csupán a csatornákra és a hozzájuk kapcsolódó szervekre van hatással, hanem az egész szervezet energetikai egyensúlyi állapota megbomlik. A hiány állapot esetében tonizálni (pu 補), vagyis erősíteni, serkenteni kell a csi működését, míg a többlet állapot esetén szedálni (hszie 瀉) kell a kóros csit, mely folyamat célja a szervezetből történő kiűzése, eltávolítása. A csi ilyetén manipulálását célzó gyógyítás folyamata alapvetően történhet akupunktúrával és moxa-terápiával. A kettő hatásmechanizmusa sok tekintetben igen hasonló. A különbség, hogy az akupunktúra során a szövetekben speciális, steril tűkkel ingerlik a csatornákon elhelyezkedő aktív pontokat, míg a moxa-terápiában ugyanezeket a pontokat elsősorban hőhatás révén a bőrfelszínen keresztül ingerlik. Egyik eljárás hatásmechanizmusát sem sikerült eddig pontosan tisztázni.

A gyógynövénygyógyászatban

A hagyományos kínai orvoslás fontos részét képezi a gyógynövényekkel, gyógynövényekből készített szerekkel történő gyógyítás. A hatalmas irodalommal és több ezer éves gyakorlati tapasztalattal rendelkező hagyományos kínai gyógynövénygyógyászatban külön számon tartják a csi szabályzó és élénkítő gyógynövényeket és receptúrákat.

A ginzeng-gyökér, amelynek erős csi serkentő hatást tulajdonítanak.

Csi élénkítő gyógynövények:

A csi áramlásának szabályozására és a pangások leküzdésére alkalmas gyógynövények:

A csikung

A csi-kung gyakorlása.

A csi-kung 氣功 egyrészt egy önsegítő, egészségmegőrző, gyakorlatsorokból álló mozgásrendszer, amellyel fokozható a szervezet vitalitása, másrészt a hagyományos kínai orvoslás fontos terápiás technikája. Már az elnevezése is jelzi, hogy a csivel alapvető szerepet játszik ebben a technikában. Az elnevezés második tagja, kung 功, melynek jelentése: „(fizikai) munka”, „gyakorlat”, „készség”; a csi-kung jelentése tehát: „csi-gyakorlat”, „csi-készség”. A csi-kung gyakorlatokat három fő kategóriára szokás osztani: a „csendes csi-kung”, amely egyfajta meditáció; a „dinamikus csi-kung”, amely a légzésre koncentrál; és a „dinamikus-csendes csi-kung”. Nyugaton ez utóbbi a legismertebb és legelterjedtebb.

A csi-masszázs

A kínai masszázsnak is nevezett módszer (tuj-na 推拿) tulajdonképpen egy masszázsfogásokkal és kimozgatásokkal egybekötött akupresszúrás kezelés. Alapelvében megegyezik az akupresszúrával, mely szerint az akupunktúrás pontok és meridiánok különböző technikákkal történő ingerlésével biztosítani lehet a meridiánok átjárhatóságát, serkenteni vagy korlátozni lehet a csi áramlását és segíteni lehet a csi kiegyensúlyozott elosztását a különböző szervekben és testrészekben.

Főbb technikái:

A taoista alkímiában

A Nej-csing tu 内經圖, vagyis az emberi test „belső látképe”, amely a belső alkímiai gyakorlatok nélkülözhetetlen vizualizációs segédeszköze.

A taoista inspirációjú kínai alkímiának alapvetően két fő vonulata, irányzata létezik: az egyik főként azzal igyekszik foglalkozni, miképp lehet aranyat illetve elixíreket mesterségesen előállítani, a másikat inkább a „halhatatlanság” belső útjainak keresése foglalkoztatja, és az aranycsinálást egy belső folyamat metaforájaként értelmezi. Mindkét esetben elsősorban az emberi szellem és a test lehetőségeinek teljes kiaknázása lehetett a céljuk, vegyi anyagok (külső elixír), illetve egyéb, belső gyakorlatok, például légzés, meditáció, stb. (belső módszerek) együttes alkalmazása révén. Az előbbi irányzatot „külső alkímiának” (vaj-tan 外丹), az utóbbit pedig „belső alkímiának” (nej-tan 內丹) nevezik. Mindkét irányzat hosszú évszázadokon át formálódott, alakult, és mára tengernyi elméleti és gyakorlati kézikönyvvel, leírással rendelkezik. Amint a fennmaradt forrásokból kiderül, az idők során hangsúlyeltolódás következett be a külső módszerektől a belső technikák irányába, amelybe erős buddhista hatás is közrejátszott.

Maga a belső alkímiai iskola is több irányzatra vált szét, de az alapvető természetfilozófiai, ezoterikus koncepciójukban nagyjából megegyeznek. E szerint az élet maga a tao 道 életadó és éltető energiájának, csijének köszönhető. A fogantatáskor ez a csi lép be az anyaméhbe, és ez szül és táplál minden dogot. A születéskor az eredendő csi elsőként az eredendő szellem, vagyis a sen 神 és az eredendő életenergia, vagyis a csing 精 formájában nyilvánul meg. A sen az úgynevezett „felső cinóber mezőbe” (sang tan-tien 上丹田) költözik, amely hipotetikus területet a szemek közti részre helyezik, az eredendő életenergia, a csing pedig a vesékbe kerül. Az alkímiai gyakorlatok célja pedig, hogy ezt a kétféle energiát őseredeti állapotukba egyesítsék. Ha ez sikerül, akkor ismét megjelenik a tao megkülönböztetés nélküli, őseredeti csije, amely állapotot egyfajta megvilágosodott tudati állapotként értelmeznek.

A sen 神, a csi 氣 és a csing 精 hármasát „három kincs”-nek (szan-pao 三寶) is nevezik.

A megvilágosult tudat művelésének alapvetően három technikája ismeretes: 1. az „égi út”; 2, a „földi út”; 3. az „emberi út”. Az „égi út” a legkönnyebb és a leggyorsabb módja a megvilágosult tudat elérésének. Ezt még serdülőkor előtt kell elkezdeni, amikor a belső energiák még erősek és koncentráltak. A „földi út” külső anyagok használatát jelenti, például különböző ásványok fogyasztásával művelhető. Az „emberi út” alapvető módszere a páros gyakorlatok, amely során a gyakorlók a szexuális együttlétek alatt a partnerüktől gyűjtenek energiát.

A taoista szexuális praktikákban

Az ezoterikus taoizmusban a halhatatlanság keresése rendkívül nagy szerepet játszott. A fent ismertetett taoista alkímia egyik módszere „társas gyakorlatok” révén igyekszik serkenteni és kordában tartani a csit, melynek végső gyakorlati célja a szervezet egészséges működésének biztosítása, a megvilágosodott állapot és a hosszú élet elérése. A „hálószoba-művészetként” (fang-csung-su 房中術) is ismert, gazdag szakirodalommal rendelkező elméleti és gyakorlati rendszer alapvetése, hogy a csi egyik legerőteljesebb megnyilvánulása a szexuális energia, amit a taoista gyógyászat csing-csinek nevez. Szexuális izgalom hatására valójában ennek a szexuális energiának a kiterjedése, szétáramlása éreződik a szervezetben.

A taoista szexualitás a következő három alapelven nyugszik:

A harcművészetekben

A kínai harcművészeteknek többféle osztályozása létezik. A földrajzi elterjedés (északi-déli) stílusok mellett létezik olyan kategorizálás is, hogy mely irányzatokra jellemzőbb a csi fejlesztése és használata. Ezeket belső stílusnak (nej-csia-csüan 内家拳) nevezik, szemben azokkal, amelyek az izomzat fejlesztését és a kardiovaszkuláris erőnlét javítását tűzik ki célul, vagyis a külső stílussal (vaj-csia-csüan 外家拳).

Taj-csi-csuan

A „belső stílusú” irányzatok között külön figyelmet érdemel az úgynevezett taj-csi-csüan 太極拳, amelynek központi és alapvető teóriája a csi fejlesztése, irányítása. Ez a kifinomult, a teljes testet megmozgató és harmóniára vezető mozgásrendszer, jótékony hatással van a testre és lélekre egyaránt, azaz általában véve a fizikai és lelki egészségre, ám mindemellett eredendően mégis csak egy harcművészeti irányzat, amely hatékony harci, önvédelmi eszközként is ismert.

Egyéb kínai harcművészeti irányzatokban

Egy saolin-szerzetes bemutatója.

Ezen kívül még számos, a „belső stílushoz” tartozó harcművészeti irányzatra jellemző a csi fejlesztése és használata. Ilyenek például:

Kínán kívüli harcművészetek

Japánban

A kínai csi fogalma számos más filozófiai és vallási fogalommal együtt a középkorban Japánba is eljutott, ahol ki 気 néven eresztett gyökeret, és vált fontos pszichológiai műszóvá, a különféle lelki- és kedélyállapotok jelölésére. Elsősorban azonban a harcművészetekben kapott jelentősebb szerepet. Jelentése nem sokat változott, azt a belső erőt, energiát, összpontosító képességet jelenti, amely az embert az akadályok leküzdésére képessé teszi. Az alábbiakban néhány japán harcművészeti stílus található, amelyben a ki táplálása, irányítása alapvető fontosságú:

Nem harcművészet, de szintén japán eredetű a reiki (霊気 vagy レイキ), amely egyfajta gyógyító technika, amely a ki erejét használja.

Koreában

A történelem során Kína kulturális hatása a szomszédos Koreára is erős volt, melynek révén a csi fogalma ki 기 néven teret nyert és beépült a koreai gondolkodásba. Japánhoz hasonlóan, a szerepe itt is elsősorban a harcművészekben mutatkozik meg, pl.:

Egyéb szerepei

A fengsujban

A csi a kései taoizmushoz szorosan kapcsolódó feng-suj elméleti és gyakorlati rendszerének is az alapfogalmai közé tartozik. A feng-suj ma ismert legrégebbi írott forrása a 3-4. században íródott Temetkezések könyve, melynek szerzője Kuo Pu, aki művének már az első mondatában is hangsúlyozza a csi jelentőségét a temetkezés szempontjából:

„ A temetkezés az éltető csitől függ. Az öt (elem) csije áthatja a földet, s szétáradva életet ad a miriád létezőnek. Az ember a testét az apjától és az anyjától kapja. A felmenők teste megszerzi a csit, ami aztán a leszármazottak testébe öröklődik át... Valójában az élet nem más, mint felhalmozódott csi, amely megdermedve a csontokat alkotja, a halál után pedig magára marad. Ezért a temetés nem más, mint a csi visszatérítése a csontokba, mely folyamat az élet kiváltsága.”

A II. fejezet teljes egészében a csi áramlását tárgyalja. Itt számos olyan leírás olvasható, amely jól jellemzi a csinek a taoizmus által inspirált feng-suj szerint értelmezett működését:

„A hegyek, a dombok csontjai (ti. a kövek), az ormok, a lankák elágazásai azok, melyekhez igazodva a csi halad... Ha a csi a szél hátán utazik, szerteoszlik, a vízzel találkozva pedig megállapodik... A jin és a jang csije, amikor fúj, akkor szél keletkezik; amikor fölemelkedik, akkor felhők keletkeznek, amikor leszáll, akkor eső keletkezik; amikor pedig behatol a földbe, azt nevezzük éltető csinek... A csi ott áramlik, ahol a föld felszínének alakja változik, s az élőlényeket ekként élteti..”

A mű VII. fejezete az úgynevezett külső és belső csi jellegéről és működéséről értekezik:

„A külső csi ott jelenik meg, ahol a belső csi összegyűlt... Ha a külső nem utal arra, hogy belül a csi összegyűlt volna, akkor a csi szertefoszlott a földben.”

A feng-suj gyakorlatában az ősi kínai iránytű elvén működő, úgynevezett lo-pan 羅盤 használatos a csi áramlásának érzékelésére.

Az irodalomban

A hagyományos kínai felfogás szerint a művészi értékkel bíró irodalmi alkotások szintén nem nélkülözhetik a csit. A kiváló költőként és irodalomkritikusként is ismert és számon tartott császár, Cao Pi a Tanulmány az irodalomról (Lun ven 《論文》) című írásában ekként összegzi a csi szerepét az írásban:

„Az irodalomban a csi a legfontosabb dolog. A csi kétféle lehet aszerint, hogy tiszta-e vagy zavaros. A tökéletességet sohasem lehet erővel kikényszeríteni. Olyan ez, mint a muzsika esetében: meglehet, hogy az ének mértéke kiegyenlített, a hangszerek ritmusa pontosan ugyanarra a mércére lüktet, de hiába, a muzsikában kifejezett csi egyenetlennek bizonyul.”

A festészetben és kalligráfiában

Kínában a festészet és a kalligráfia szinte elválaszthatatlan egymástól. A festészet elmélete is a kalligrafizmus tudatosságáról tanúskodik. Az 5. században élt és alkotott Hszie Ho 謝赫 nevezetes művében, A régi képek fajtáiban (Ku-hua pin-lu 《古畫品錄》) lefektette az úgynevezett „festészeti hat szabályt” (huj hua liu fa 繪畫六法), amelyre azóta is minden festő és elméletíró hivatkozik. Nyugaton is számtalan kommentárt szült. A „hat szabály” értelmezésében nagyjából közös megegyezésre jut a legtöbb nyugati és kínai értelmező. Hszie Ho hat paragrafusa közül a csi újszerű értelmezésének, esztétikai kategóriakénti bevezetésének szempontjából különösen az első érdekes. A festmények megalkotásának „hat szabálya” a szó szerinti fordításban a következő:

Kuo Hszi 郭熙 (kb. 1020 - kb. 1090) Kora tavasz (Cao chun 早春) című tusfestménye 1072-ből, amely a hagyományos kínai tájképfestészet minden részletében tökéletes képviselője.
  1. csi-ritmus, élet-mozgás (csi-jün sen-tung 氣韻生動)
  2. csont(ozat-szabály), ecset-ügyesség
  3. megfelelni-dolgoknak, hasonlóságot alakítani
  4. fajtákat követni, választani-színeket
  5. tervszerűen-igazgatni, pozíciókat-elrendezni
  6. továbbítani-átültetni, mintakép-írás

Az első szabályban, a csi mellé társított jün 韻 általában „ritmusként” értelmezendő. Vagyis itt a csi ritmusáról, lüktetéséről van szó. Miklós Pál összegzésében:

„Így azt is mondhatjuk, hogy az 1. a kép spontán lendületére, elevenségére utal (úgy is mondhatnánk, hogy arra a bizonyos megfoghatatlan valamire, amit „művésziség”, „tehetség” vagy a kép „lelke” szavakkal szoktunk körülírni).”

E szabályok legtöbbje - a csi-ritmussal kapcsolatos is - a kalligráfiára is általános érvényűek mind a mai napig.

A hagyományos kínai festészetben, különösen a tájképfestészetben a későbbiekben megjelenik a megfoghatatlan, de mindenütt jelen lévő és éltető csi ábrázolásának problémája is. A Szung-kor egyik legkiválóbb és leghíresebb festője, Kuo Hszi 郭熙 (kb. 1020 - kb. 1090) így ír A tájkép tökéletessége (Lin-csüan kao-cse 《林泉高致》 című művének a „Tanítás a tájképről” (San-suj hszün 山水訓) című fejezetében:

„A valódi táj felhői és csije a négy évszakban nem ugyanaz. Tavasszal lágyak és békések, nyáron duzzadók és nyomasztók, ősszel szétszórtak és vékonyak, télen pedig sötétek és ridegek. Ha a festő ábrázolni tudja a négy évszaknak ezeket az általános jegyeit, s nem csupán szétdarabolt formákat ábrázol, akkor a felhők és a csi élettel telítődik.”

A kertépítészetben

A kínai kertépítészet a praktikum és esztétikum tekintetében legalább olyan sokat merített a feng-suj elméleti és gyakorlati módszereiből, mint a tájképfestészet esztétikai kategóriájából. Hszie Ho fent ismertetett „hat szabálya” közül jó néhányat figyelembe vettek a kertek kialakításakor, melyet valóban művészi szintre emeltek. Különleges hangsúlyt kapott az első szabályban megfogalmazott „csi-ritmus, élet-mozgás” (csi-jün sen-tung 氣韻生動), amely a kertet „lélegzővé”, „élettel telivé” és „elevenné” varázsolta.

Tudományos vizsgálata, szkeptikus álláspont

Leginkább a hagyományos kínai orvoslás és az akupunktúra elterjedése a világban tenné egyre indokoltabbá, hogy a nyugati szemmel titokzatosnak tűnő, belső energia, a csi létezésére valós, tudományos bizonyítékokat találjanak a szakemberek. Számos vizsgálattal, kísérlettel, méréssel próbálkoztak, de tény, hogy a csi létezését a mai napig nem sikerült tudományosan igazolni. A hagyományos kínai orvoslás, az akupunktúra magyarországi hivatalos elismertségének egyik legismertebb ellenzője, Hraskó Gábor, a Szkeptikus Társaság elnöke szerint mivel a hagyományos kínai orvoslás elsősorban tapasztalati, és nem tudományos úton igazolja önmagát, a fő kérdés, hogy a módszerek működése és hatásmechanizmusa klinikai úton igazolható-e. Hraskó elmondása szerint azokon a vizsgálatokon, ahol a páciensek egy részét szakszerűen, a másik részét viszont alkalmatlan tűkkel vagy nem megfelelő pontokon kezelték akupunktúrával, mindkét esetben sikerült hatást kimutatni – azonban egymáshoz képest nem eltérő mértékben, azaz a helyesen végzett akupunktúra hatása megegyezett a placebóéval. Szerinte nem a csi manipulálásának eredményeként mutatkozhat javulás a pácienseken, hanem arról lehet szó, hogy „a sok befektetett pénz, a több ezer éves gyógymód jó hangzása, a rituális szertartás mind alkalmasak erős placebohatás előidézésére. Ezenkívül bizonyos, fenntartással kezelendő vizsgálatok szerint az akupunktúra azért is lehet hatásos bizonyos fájdalmak ellen, mert a szurkálás növeli az endorfintermelés mértékét, ez pedig megemeli a fájdalomküszöböt.”

Hasonló fogalmak más kultúrákban

A csihez hasonló láthatatlan erő, energia, vagy szerepével, hatásával rokonítható szellemi lény a világ számos kultúra mitológiájában, vallásában fellelhető. A teljesség igénye nélkül pl.:

Modern kínai jelentései

A csi szó modern jelentései az interneten elérhető, nagyobb terjedelmű, egynyelvű online szótárak anyagából lettek összeválogatva. Hellyel-közzel a nyomtatott nagyszótárak is ezeket a jelentéseket közlik. Bizonyos jelentéskörök (pl. 8. 9. 10.) kínai kultúrtörténeti, sinológiai háttérismeretek nélkül alig vagy egyáltalán nem érthetők a laikusok számára. Ezek a jelentések épp a fent ismertetett (orvosi, irodalmi, képzőművészeti) szakaszokban kifejtett klasszikus, speciális kifejezések és jelentések mai továbbélései.

  1. gáz; pl. qìtǐ 氣體 gáz; méiqì 煤氣 földgáz; qìyóu 氣油 benzin, gáz
  2. I. levegőt vesz, lélegzik; II. lélegzet, lélegzetvétel; pl. qìxí 氣息 lélegzet; qì cù 氣促 zihál
  3. időjárás, klíma; pl. qìwēn 氣溫 levegő hőmérséklete; qìhòu 氣候 klíma; qìxiàng 氣象 légköri jelenség
  4. illat, szag; pl. 氣味 qìwèi szag; chòuqì 臭氣 rossz szag, bűz;
  5. mentális állapot; pl. qìgài 氣概 vérmérséklet; qìjié 氣節 morál, becsületesség; qìpò 氣魄 merészség, tiszteletet parancsoló magatartás; qìpài 氣派 stílus; qìněi 氣餒 kedve szegett, levert
  6. dühös, dühöng; pl. qìnǎo 氣惱 felháborodik; qì shèng 氣盛 gőgös
  7. erőszakos, zsarnokoskodó; pl. shòuqì 受氣 terrorizál
  8. a hagyományos kínai orvoslásban a szervezet működését biztosító erő, energia, a csi; pl. qìgōng 氣功 csi-kung; qì xuè 氣血 qi-vér; qìxū 氣虛 csi-hiány
  9. a hagyományos kínai orvoslásban bizonyos kórtényezők; pl. tánqì 痰氣 váladék; shī qì 濕氣 nedvesség, nyirkosság
  10. irodalmi alkotásokban vagy a festészetben, kalligráfiában a hangulat az atmoszféra; pl. héqì 和氣 kedves, udvarias; qìfēn 氣氛 hangulat, atmoszféra; qìyùn 氣韻 „qi-ritmus”

Magyar fordításai

A magyar nyelvű népszerű és szakirodalomban sincs egységes álláspont arról, hogy a csi miként fordítható. Sokfélesége, különböző szerepei miatt feltehetően nem is lehetséges egyetlen magyar szóval jelölni valamennyi előfordulásában. Az alábbiakban a Irodalomjegyzékben szereplő magyar nyelvű művekben előforduló fordításkísérletek szerepelnek a teljesség igénye nélkül:

erő, élet, életerő, belső életerő, energia, belső energia, életenergia, belső életenergia, lehelet, lélegzet, légzés, pára, fuvallat, gáz, gőz, levegő, éter, szusz, szufla, szellem, lélek, lélekerő, lélekenergia, vitalitás, (harci)'kedv, virtus, hatás, prána, pneuma, exhaláció, kipárolgás, impulzusrendszer stb.

Átírása és használata

Lévén, hogy a kínai szónak ilyen nagyszámú értelmezése, illetve fordítása lehetséges, melyek egyike sem fedi le a pontos eredeti jelentést, célszerű a szövegekben az eredeti hangalak, latin betűs átírásos változatát használni így: qi (pinjin hangsúlyjel nélkül) vagy csi (magyar népszerű átírás).

A ma már csak elvétve használt, úgynevezett magyar tudományos átírásban a k'i alakban fordulhat elő.

Esetenként magyar nyelvű szövegekben is felbukkan az angol nyelvre kidolgozott úgynevezett Wade–Giles-féle átírásos alak is: ch'i. Ennek használatát azonban magyar nyelvű szövegkörnyezetben semmi nem indokolja. Ugyanígy indokolatlanok és helytelenek a hosszú ékezettel írt változatai (csí, Csí, Ch'í stb.) is, melyek szintén gyakorta felbukkannak a magyar szövegekben.

Nem mondatkezdő helyzetben csak igen speciális esetekben indokolt a szó nagy kezdőbetűs formájának (Qi, Csi) használata. Ilyennel általában klasszikus kínai filozófiai, vallási vagy orvosi tárgyú szövegek fordításaiban, ezekkel kapcsolatos tanulmányokban találkozni, ahol a legtöbb esetben a fordítók, szerzők külön megindokolják döntésüket.

Nem egyértelmű, illetve nem eldöntött, hogy a szónak a dőlt (qi, csi) vagy a nem dőlt (qi, csi) alakját kell-e, célszerű-e használni. Mivel hivatalosan még nem számít magyar közszónak, célszerű a döntött alakot használni. Esetenként azonban, amikor a szövegkörnyezetben sokszor fordul elő, vagy használata, szerepe, jelentése egyértelmű, a szerzők ettől eltekintenek.

A populáris kultúrában

Hivatkozások

Megjegyzések

  1. ↑ Beszélgetések és mondások XVI.7. Tőkei Ferenc fordítása. Tőkei itt a csit eredetileg „lehelet”-ként fordította.
  2. ↑ Co csuan, Csao-kung 昭公 1.; P. Szabó Sándor fordítása
  3. ↑ Kósa Gábor fordítása
  4. ↑ Huaj-nan-ce 3:1a; Kósa Gábor fordítása
  5. ↑ Tokaji Zsolt fordítása.
  6. ↑ Közkeletű tévedés, hogy a taj-csi-csüan kifejezésben a csi 氣 szó szerepel. A tévedés oka, hogy magyaros átírásban a kifejezésben szereplő 極 szó is magyaros átírásban csiként jelenik meg. A taj-csi-csüan elnevezésben azonban a taj-csi együtt értelmezendő, melynek jelentése: „nagy végső(pont)”, amely a kínai kozmogónia és természetfilozófia egyik alapfogalma. A harcművészeti irányzat nevében leginkább a középkori értelmezése kap szerepet, amely szerint a taj-csi a kozmogóniai folyamatok kezdőpontja, amely az egész világmindenséget és benne az embert is létrehozta.
  7. ↑ Temetkezések könyve I. fejezet; Tokaji Zsolt fordítása.
  8. ↑ Temetkezések könyve II. fejezet; Tokaji Zsolt fordítása.
  9. ↑ Temetkezések könyve VII. fejezet; Tokaji Zsolt fordítása.
  10. ↑ Cao Pi e művét az irodalomtörténet az első önálló, kínai irodalomesztétikai műnek tekinti.
  11. ↑ Tőkei Ferenc fordítása. Tőkei a csit ebben a részben eredetileg „lehelet”-ként fordította.
  12. ↑ Miklós Pál fordítása. Miklós Pál a csit, eredetileg „szellem”-ként fordította.
  13. ↑ Tőkei Ferenc fordítása. Tőkei a csit hasonlóan az előző idézethez, eredetileg „lehelet”-ként fordította.
  14. ↑ Erről bővebben lásd: Porter, John A. Porter: The Tao of Star Wars. Humanics Trade Group. 2003. ISBN 978-0-89334-385-9.

Jegyzetek

  1. ↑ Harper 1999 862. o.
  2. ↑ Zhang-Rose 2001 6. o.
  3. ↑ Zhang-Rose 2001 6. o.
  4. ↑ Zhang-Rose 2001 5. o.
  5. ↑ Harper 1999 861. o.
  6. ↑ Tőkei 1986a 141. o.
  7. ↑ Kósa 2013  290. o.
  8. ↑ Kósa 2013  290. o.
  9. ↑ P. Szabó 2007 94., 95. o.
  10. ↑ Kósa 2013 291. o.
  11. ↑ Kósa 2013 291. o.
  12. ↑ Kósa 2013 291. o.
  13. ↑ Kósa 2013 291. o.
  14. ↑ Kósa 2013 219. o.
  15. ↑ Fung 2003 337. o.
  16. ↑ Fung 2003 338. o.
  17. ↑ Fung 2003 338. o.
  18. ↑ Fung 2003 346. o.
  19. ↑ Fung 2003 360. o.
  20. ↑ Fung 2003 360. o.
  21. ↑ Tokaji 2012 xviii., xix. o.
  22. ↑ Tokaji 2010 143.o
  23. ↑ Simoncsics 2003 49., 50.
  24. ↑ Erről bővebben lásd:"Meridiánrendszer" (magyar nyelven). chen.hu. 2014. július 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. május 31.
  25. ↑ Simoncsics 2003 141. o.
  26. ↑ Tokaji 2012 xxi. o.
  27. ↑ Tokaji 2012 xxii. o.
  28. ↑ Kissné-Mészáros 1991 17. o.
  29. ↑ Ody 2007 80., 81.
  30. ↑ Ody 2007 92., 93. o.
  31. ↑ A kínai masszázsról bővebben lásd: "Kínai masszázs" (magyar nyelven). 2013. december 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. május 31.
  32. ↑ Wong 2007 1-6. o.
  33. ↑ Wong 2007 6. o.
  34. ↑ Wong 2007 6. o.
  35. ↑ Wong 2007 7. o.
  36. ↑ Chia 1998  27. o.
  37. ↑ Chia 1998  27. o.
  38. ↑ Chia 1998  27. o.
  39. ↑ Chia 1998  27. o.
  40. ↑ Továbbá lásd még:"A taoista szexuális hagyomány a pszichoanalízis szemszögéből" (magyar nyelven). terebess.hu. Hozzáférés: 2014. június 1.
  41. ↑ Brian Kennedy (2005). Chinese Martial Arts Training Manuals: A Historical Survey (angol nyelven). Blue Snake Books. 78–84. o. ISBN 978-1-58394-194-2. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  42. ↑ Crompton 1994
  43. ↑ Gy. Horváth 1999 142. o.
  44. ↑ Shaw, Scott (2003). Taekwondo Basics. Tuttle Publishing. 123. o. ISBN 780804834841. {{cite book}}: Check |isbn= value: length (súgó)
  45. ↑ Tokaji 2011 31-33. o.
  46. ↑ Tokaji 2011 34-37. o.
  47. ↑ Tokaji 2011 58-60. o.
  48. ↑ Tőkei 1984 70., 71. o.
  49. ↑ Miklós 1973 84. o.
  50. ↑ A csi-jün 氣韻 kategóriáról bővebben lásd: "经典诵读"气韵生动"的美学特质" (PDF) (kínai nyelven). Li Fenghui. 2014. május 29. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. május 29.
  51. ↑ Miklós 1973 84. o.
  52. ↑ A qì 气 szerepéről a kínai kalligráfiában lásd: "Qi-Energy in Chinese Calligraphy" (angol nyelven). Joan Stanley-Baker. 2014. május 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. május 29.
  53. ↑ Tőkei 1984 256. o.
  54. ↑ Morris 1983 54.o.
  55. ↑ Lásd: "Kínai Orvoslás" (kínai nyelven). Magyar Narancs. 2014. május 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. május 31.
  56. ↑ Risser 2008 125. o.
  57. ↑ A qì 气 modern jelentéseit lásd: "气" (kínai nyelven). 汉典. Hozzáférés: 2014. május 29.
  58. ↑ Valamint a klasszikus jelentésekkel kiegészítve lásd:"气" (kínai nyelven). 漢語大字典. 2013. november 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. május 30.
  59. ↑ Csongor-Ferenczy 1993
  60. ↑ Lásd:"Kitaro" (angol nyelven). discogs.com. Hozzáférés: 2014. június 1.
  61. ↑ Lásd még:"Tien Shan Chi Kung The Star Wars Connection" (angol nyelven). 2014. június 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. június 1.
  62. ↑ Lásd:"Ki" (angol nyelven). Hozzáférés: 2014. június 1.

Források

Kapcsolódó szócikkek