Stadler Regio-Shuttle RS1

Stadler Regio-Shuttle RS1
Stadler Regio-Shuttle RS1
Általános adatok
GyártóStadler Rail (korábban: Adtranz), Pankow Németország
Gyártásban1996–2013
Darabszám497 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésB’B’
Nyomtávolság1 435 mm
Hajtókerék-átmérő770 mm
Indító vonóerő105 kN
Gyorsítás0,92 / 1,2 m/s²
Fékezés2,6 m/s²
Teljesítmény
Névlegeskezdetben: 2 × 228 kW
később: 2 × 257 kW
Engedélyezett legnagyobb sebesség120 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz25 000 – 25 360 mm
Ütközők közötti hossz25 500 mm
Magasság4 041 – 4 100 mm
Szélesség2 900 mm
Forgócsaptávolság17 100 mm
Tengelytáv forgóvázon belül1 800 mm
Teljes tengelytávolság18 900 mm
Üres tömeg40 t
Szolgálati tömeg42–43 t
Legnagyobb tengelyterhelés14 t
Hajtáskardános, kúpkerekes
Vezérlésszinkronvezérlés max. 5–6 motorvonatig
Kapcsolókészülék típusacsavarkapocs / Scharfenberg / BSI
Fékek
Kiegészítőfékmágneses sínfék
Rögzítőfékrugóerőtárolós
Dinamikus fékhidrodinamikus retarder
Átmenő fékelektropneumatikus tárcsafék
Vonatfűtéshűtővízkörből + Webasto
Vonatbefolyásoló rendszerSifa, PZB90
Legkisebb pályaívsugár100 m
ErőátvitelVoith DIWA D864 hidromechanikus
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusakezdetben: MAN DH2865 LU3
később: MAN D2866 LUH21
SzerkezeteEuro2-es öt-, illetve hathengeres fekvő hengerelrendezésű dízelmotor kipufogógázos turbófeltöltéssel és töltőlevegő-hűtéssel
Névleges fordulatszám2000 1/min
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma0–6 + 63–78 (+ 3–25) (kiviteltől függően) db
Állóhelyek száma77–109 (kiviteltől függően, 4 fő/m²)
Padlómagasság1 000 / 600/760 mm
Alacsony padlós rész65 %
Osztályok2. vagy
1. és 2.
Üzemmóddízel - hidromechanikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Stadler Regio-Shuttle RS1 témájú médiaállományokat.

A Stadler Regio-Shuttle RS1 az első, Németország-szerte elterjedt újgenerációs elővárosi dízelmotorkocsi, melynek jellegzetes ismertetőjelei a trapéz alakú oldalablak-keretek. A Deutsche Bahnnál DB 650 sorozatmegjelöléssel ismert.

Története

A Regio-Shuttle-t a Verband Deutscher Verkehrsunternehmer (VDV – Német Közlekedési Vállalatok Egyesülete) által 1992-ben, az új mellékvonali járművekkel kapcsolatosan a gyártókkal szemben megfogalmazott követelmények figyelembe vételével az ABB–Henschel cég pankowi üzeme fejlesztette ki. A cél a minél olcsóbb, minél könnyebb, az autóbuszközlekedéssel szembeni reális alternatívát kínáló mellékvonali vasúti jármű megteremtése volt. A fejlesztéskor felhasználták a gyártó elődje, a Waggon-Union cég által az 1980-as évek elejére kifejlesztett NE 81 típusú motorkocsikkal szerzett tapasztalatokat.

A gyártó egy egész típuscsaládot fejlesztett ki, melynek egy-, két- és háromrészes változatai lettek volna. Ez utóbbiak jellegzetessége volt, hogy az egyes járműtagok vezetőállás nélküli végei egy közös egytengelyes futótengelyre támaszkodtak. A járművek típusjelzése rendre: RS1, RS2 és RS3, ahol az „RS” a típuscsalád nevének rövidítése, a szám pedig a tagok (járműrészek) száma.

Az egyes változatok összehasonlító adatai:

RS1 RS2 RS3
Ütközők közötti hossz25 500 mm30 564 mm43 184 mm
Szélesség2 900 mm
Magasság3 700 mm
Tömeg39,2 t45,3 t60,3 t
Ülőhelyek száma68(+8)80(+16)128(+16)
Állóhelyek száma105n.a.159
Ajtók száma oldalanként23
Teljesítmény2×228 / 2×257 kW2×257 / 2×315 kW
Legnagyobb gyorsítás0,92 m/s²0,73 / 0,92 m/s²
Legnagyobb sebesség120 km/h

Tervezték továbbá egy, a szóló motorkocsival azonos kocsiszekrényű vezérlőkocsi kialakítását is. Ezek közül azonban csak a szóló motorkocsi kivitel készült el, melyből először a Német Vasutak (DB) rendelt nagyobb mennyiségben (650 sorozat). Időközben a gyártó az ABB–Henschel–AEG Schienenfahrzeuge GmbH egyesülés folytán az Adtranz lett. A motorkocsi szekrényvázának gyártását ekkor az Adtranz–MÁV közös tulajdonában lévő Dunakeszi Járműjavító végezte. Az Adtranz folyamatos pénzügyi nehézségei bezárással fenyegették a gyártó pankowi üzemet, melybe először beszállt a Stadler, később pedig teljes egészében tulajdonába ment át. A Bombardier Transportationnek az Adtranz felvásárlásának feltételeként a el kellett adnia a Regio-Shuttle RS1 teljes gyártási jogát a Stadlernek.

Még az Adtranz kifejlesztette a RS következő generációját ITINO néven, melyből két- és háromrészes járművek készültek el. (Az egyedi futótengelyt Jacobs-forgóváz váltotta fel.) Ennek gyártási joga a Bombardier Transportationnél maradt, azonban nem lett a piacon sikeres, jelenleg csak egyedi utánrendelésre készül.

Az Adtranz a VT 415 pályaszámú Regio-Shuttle RS1 motorkocsit 1997-ben Magyarországon is bemutatta. A hivatalos bemutatóra 1997. július 12-én került sor Kaposvár vasútállomáson az DWA cég LVT/S, valamint a MÁV Vasjármű Kft. által korszerűsített Bzmot 398 pályaszámú motorkocsival együtt. A motorkocsik 1997. július 8-10. között a Budapest–Esztergom-vasútvonalon, 13.-21. között a Balaton északi partján Tapolca–Balatonalmádi között, 14.-27. között Apafa–Mátészalka-vasútvonalon a budapesti InterCity vonatokhoz csatlakozva jártak.

Felépítése

A Regio-Shuttle normál nyomtávolságú nagyvasúti jármű, kocsiszekrénye az UIC-előírások szerinti 1500 kN-os nyomóerő elviselésére képes. Szállítható mind központi ütköző-vonókészülékkel, mind hagyományos ütközőkkel és csavarkapoccsal. Az alacsony padlós rész igénytől függően 550 vagy 760 mm-es peronmagasság figyelembe vételével alakítható ki. A járművek forgóvázak feletti része magas padlós. A járművet – az elődtípusnak is tekinthető NE 81-hez hasonlóan – két dízel-hidromechanikus gépcsoport hajtja, mely MAN-gyártású dízel- vagy repceolaj-üzemű motorból és Voith DIWA-hajtóműből áll. A jármű mind a négy tengelye hajtott.

Járműszekrény

A jármű legérdekesebb része a vázszerkezet kialakítása. A jármű oldalfalainak vázszerkezete gyakorlatilag oldalanként egy-egy acélszerkezetű párhuzamos övű rácsos tartó, ez a vasúti hidaknak (pl. a budapesti Összekötő vasúti híd) is igen gyakran alkalmazott kivitele. A Regio-Shuttle-nél a teherviselésben részt vevő ferde rácsrudak ablakkeretként is funkcionálnak, ez a motorkocsinak jellegzetes külsőt biztosít. A hosszirányú húzó- és nyomóerőket a homlokkereszttartókról is az oldalfal rácsos tartójába vezetik. Az alváz és a tető acéltartói így kisebb, könnyebb kivitelben készülhettek. Az oldalvázszerkezetbe ragasztással illesztették a kétrétegű biztonsági üvegű oldalablakokat, valamint szintén ragasztással rögzítették a szálerősítéses műanyagból készült oldalfalburkolatot. A homlokrészek szintén szálerősítéses műanyagból készültek, és ragasztással illesztették a helyükre őket. A németországi Bode gyártotta kétszárnyas, villamos hajtású lengő-toló ajtók 1300 mm szélességre nyílnak ki.

Forgóvázak

H-keretű, acéllemezekből hegesztett, dobozszerkezetű forgóvázak, Megi-rugós (Metall-Gummi) primer és légrugós szekunder rugózással.

Gépi berendezés

A járművek hajtását biztosító dízelmotorokat és hajtóműveket a forgóvázakon kívülre, a vezetőfülke padlója alatt helyezték el. A kocsivégenként egy-egy, eredetileg öt- később hathengeres fekvő elrendezésű MAN-dízelmotor Voith DIWA hidromechanikus hajtómű köziktatásával, kardántengelyen át hajtja a hozzá közeli forgóváza mindkét kerékpárját. A tengelyhajtóművek BSI-gyártmányúak, közülük a belső tengelyeken található tengelyhajtóműben helyezték el az irányváltót is. A gépi berendezés ilyen elrendezése kedvező az alacsony padlós tér mérete szempontjából.

Utastér

Az ülések a német Vogel cég gyártmányai. Igény szerint 2+2 vagy 2+3 üléselrendezéssel szállítható a jármű. A hosszirányú poggyásztartókat az oldalfalszerkezethez rögzítik. Az utastájékoztató rendszert a Brose szállította. A kiviteltől függően zárt rendszerű, hagyományos, vagy kerekesszékkel is igénybe vehető WC-vel, vagy WC-nélkül készül. Opcionálisan kerekesszék-emelő liftek is építhetők a beszállóajtókhoz.

A Regio-Shuttle egyfős kiszolgálásra is alkalmas nagyvasúti jármű. Viszonylag kis kapacitását kompenzálandó akár hatos szinkronüzeme is lehetséges, habár ennek gazdaságossága egy mozdonyvontatású vonattal szemben erősen megkérdőjelezhető.

Jelenleg[mikor?] a Voith AG-nál folyik egy Regio-Shuttle átépítése, mely a szigorodó környezetvédelmi normáknak való megfelelést és a legnagyobb sebesség 140 km/h-ra történő emelését célozza.

Jelenlegi üzemeltetők

Közlekedési vállalatok

A következő magántársaságok állományában található Regio-Shuttle RS1:

Vasúttársaság Pályaszám Fotó
Bodensee-Oberschwaben-Bahn (BOB)VT 63–69
Breisgau-S-Bahn (BSB)Tw 001–021
Gundelfingen, kétszeres szinkronüzem, 2003
City-Bahn Chemnitz (CBC)VT 511–516
DB ZugBus Regionalverkehr Alb-Bodensee (RAB)74 db, 650 101–123 650 201–203
Erfurter Bahn (EIB)VT 001–023
  • 9 db Erfurter Bahn Erfurtban
  • 14 db Unterfrankenshuttle Meiningenben
Az Ilmenauer Bahnhof közelében, kétszeres szinkronüzem, 2006
EurobahnVT 1.01–02—
Freiberger Eisenbahngesellschaft mbH (FEG)VT 3.01–03
VT 3.01 Freiberg
Hohenzollerische Landesbahn (HzL)VT 44–47, VT 200–221, VT 231–250
Tübingenben
Kahlgrund Verkehrs-GmbH (KVG)1 db
Ortenau-S-Bahn (OSB)VT 509–532
Hausach, 2006
Ostdeutsche Eisenbahn (ODEG)
ODEG Regio-Shuttle
Prignitzer Eisenbahn (PEG)VT 650.01–08
Regentalbahn AG
RurtalbahnVT 740 - 745
Heimbach, 2012
Süd-Thüringen-Bahn (STB)VT 101–132
"Regio-Shuttle-parádé", Meiningen, 2005
Südwestdeutsche Verkehrs AG (SWEG)VT 501–508
trans regioVT 001–020
Kaiserslautern, kétszeres szinkronüzem, 2005
Württembergische Eisenbahngesellschaft (WEG)VT 414–416, VT 423, VT 430–433, VT 440–442, VT 445–447
Strohgäubahn (Münchingen), 2005

Üzeme a Német Vasútnál

A Német Vasút (DB) 1999-ben kezdte a típust 650 sorozatjellel forgalomba állítani, összesen 74-et. Pályaszámaik: 650 001–027, 650 100–122, 650 201–203 és 650 301–321. A 650 100–119 és 650 201–203 pályaszámú járműveket Baden-Württemberg állam finanszírozta. A 650 001–027 és 650 100–122 pályaszámúak azonos kivitelűek, míg a 650 201–203 és 650 301–321 pályaszámúak Radwander-Shuttle-k, egyéb tekintetben azonosak a többi Regio-Shuttle-lel. A járműveket Tübingenből és Ulmból a DB-leány DB ZugBus Regionalverkehr Alb-Bodensee (RAB) üzemelteti. 2000 májusa óta minden jármű napi üzemet teljesít.

Időközben (2007-ben) a DB Regio Bayern által finanszírozott 650 322–327 pályaszámú RS1-ek is forgalomba álltak. Ezenkívül a WestFrankenBahn egy motorkocsit átvett a Kahlgrundbahntól, mely a 650 997 számot viseli.

Jegyzetek

  1. ↑ Thomas Griesser Kym (2008. december 7.). "Stadler in Zahlen: Vom KMU zum Weltkonzern mit 8000 Mitarbeitern". St. Galler Tagblatt (német nyelven). St. Galler Tagblatt AG. Hozzáférés: 2023. február 12.
  2. ↑ "Regioshuttle-Gesamtlieferliste". Bahnseite.de (német nyelven). Hozzáférés: 2023. február 12.
  3. ↑ 1. osztályú + 2. osztályú (+ felcsapható) ülőhely
  4. ↑ Az utódtípus ITINO is megtartotta a ferde ablakkereteket, ott azonban ennek teherviselő szerepe már nincs.
  5. ↑ "Voith Turbo sajtóközlemény, 2006. október 16". 2007. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. december 11.
  6. ↑ "Stadler sajtóközlemény, 2007. július 26". 2007. október 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. december 11.

További információk