Pályafutása
13 évesen kezdte a labdarúgást a Campobasso soraiban. A Serie B-ben 2000-ben mutatkozhatott be a felnőtt csapatban, következő szezonjában pedig már a Picenum CF játékosaként szerezte meg első élvonalbeli találatát. Év végén a harmadosztályú Iserniához távozott és 18 góljával segítette együttesét egy szinttel feljebb. Egy újabb váltást követően a Sporting Casalnuovo színeiben 9 gólt szerzett 22 meccsen, majd visszatért korábbi csapatához Molisébe.
Első évében 28 gólt termelt, mellyel gólkirálynői címet szerzett, majd kivívta klubjával az élvonalbeli szereplést, Sabatino azonban a svájci Rapid Luganóhoz szerződött.
A svájci kiruccanás után újra hazai pályán bizonyíthatott a gólérzékeny támadó, és a Reggiana gárdájánál négy év alatt 61-szer volt eredményes.
Teljesítményével természetesen több nagy csapat figyelmét is felkeltette, de végül 2010 júliusában a Brescia keretéhez szerződött.
A kék-fehérek elsőszámú támadójaként szinte számolatlanul lőtte a gólokat, klubját pedig Olaszország egyik élcsapatává tette. 2012-ben a hosszabbításban győztes gólt szerzett a Coppa Italia döntőjében, ezzel a Brescia első trófeáját abszolválta.
A 2013–14-es bajnokságot végig dominálták együttesével és első bajnoki címüket ünnepelhette többek között Lisa Alborghetti, Barbara Bonansea, Camelia Ceasar, Cristiana Girelli és Martina Rosucci társaságában. 35 találatával a szezon második legeredményesebb játékosa lett.
Egy évvel később mindössze 1 ponttal előzte meg klubját a Patrizia Panico által vezetett AGSM Verona és ezüstéremmel gazdagodott.
A 2018–19-es idényben a Brescia licenszét átvevő Milan csapatánál kezdte, de 20 gólja ellenére a Sassuolóhoz írt alá a szezon végén.
A válogatottban
2005. szeptember 24-én mutatkozott be a felnőttek között Ukrajna ellen.
Isernia, Olaszország
