| Dave Van Ronk | |
| Dave Van Ronk 1968-ban: Philadelphia Folk Festival | |
| Született | David Kenneth Ritz Van Ronk 1936. június 30. Brooklyn |
| Elhunyt | 2002. február 10. (65 évesen) Manhattan |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | vastagbélrák és végbélrák |
| Sírhelye | First Presbyterian Church |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | folk, ragtime, blues, country blues |
| Hangszer | |
| Hangminta | |
| Gambler's Blues (St.James Infirmary) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dave Van Ronk témájú médiaállományokat. | |
Dave Van Ronk (Brooklyn, 1936. június 30. – Manhattan, 2002. február 10.), amerikai énekes, dalszerző. Az 1960-as években reneszánszát élő akusztius folkzenének egyik meghatározó szereplője volt. Jelentős volt a hatása volt Bob Dylanra, Joni Mitchellre és Leonard Cohenre is.
New Yorkban, Brooklyn kerületben született. Tizenöt éves korától Queensben egy katolikus középiskolába járt. Ott egy úgynevezett barbershop acappella quartetben kezdett szerepelni, vagyis általában a fodrászatokban léptek fel. Még az érettségi előtt abbahagyta az iskolát, és bejárta Manhattan utcáit, majd Greenwich Village-be költözött. Rövid ideig tengerész volt, kereskedelmi hajókon lépett fel a New Yorkban. A blues felé fordult, amit közvetlenül olyanoktól hallott, mint Mississippi John Hurt és Furry Lewis.
Élete nagy részét a New York-i Greenwich Village-ben töltötte, ahol gitártanárként dolgozott, és rendszeresen fellépett. 1997-ben megkapta az ASCAP életműdíjat. Egy radikális baloldali mozgalom támogatója lett a polgárjogi mozgalmak felizzása idején. A Negyedik Internacionálé Trockista Amerikai Bizottságánál tevékenykedett. Részt vett a Stonewall-i zavargásokban, letartóztatták és rövid időre bebörtönözték. 1974-ben részt vett Bob Dylan, Arlo Guthrie és Pete Seeger koncertjén, amelyet a chilei politikai menekültek támogatására szerveztek Augusto Pinochet államcsínyjét követően.
Évekig nem volt hajlandó repülőgépre ülni, soha nem tanult meg autót vezetni. Vonatokkal vagy autóbuszokon utazott, illetve ha lehetett, egy barátnőt vagy egy fiatal zenészt vett maga mellé sofőrnek. Soha nem volt hajlandó elköltözni Greenwich Village-ből.
utolsó koncertjét 2001 októberében adta. 2002 februárjában hunyt el vastagbélrák következtében.
2004-ben utcát nevezték el róla. Önéletrajza ihletet adott a Coen fivérek Inside Llewyn Davis című filmjéhez.
A »Last Call«... úgy született, hogy Joni Mitchellel és Leonard Cohennel együtt tintázott Van Ronk, majd másnap a noteszében megtalálta a kész dalszöveget. Miután a kézírást egyikük sem ismerte fel, megszavazták, hogy valószínűleg Van Ronk írta.
1997: ASCAP életműdíj
Joel és Ethan Coen „Inside Llewyn Davis” című 2013-as filmje egy folkzenész nehéz sorsát meséli el. A film Dave Van Ronk élettörténetén alapul.