| De Gerando Attila | |
| Született | 1846. december 10. Pest |
| Elhunyt | 1897. október 12. (50 évesen) Szatmárpálfalva |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Lucy Coignet |
| Szülei | Teleki Emma De Gerando Ágost |
| Foglalkozása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz De Gerando Attila témájú médiaállományokat. | |
De Gerando Attila (Pest, 1846. december 10. – Pálfalva, 1897. október 12.) földbirtokos, újságíró, De Gerando Ágost és Teleki Emma fia, De Gerando Antonina testvéröccse.
Kétéves korában elvesztvén édesapját, anyjával Párizsba menekült a család régi barátai (Michelet, Dumesnil, Quinet, Leon Cogniet festő s más kiváló emberek) körébe. Nővérével együtt végezte tanulmányait Irányi Dániel és több francia tanár vezetése alatt; 14 éves korában ment nyilvános líceumba, ahol a két utolsó évet végezte és letette a baccalaureatust az irodalmi, két év múlva pedig a tudományos szakból is, mely akkor ketté volt választva. Később agrégé (jogi doktor) lett; a doktorátust 1870-ben Budapesten is letette.
Főképp költeményeket írt, magyarokat és franciákat felváltva, de melyek közül csak kevés jelent meg a lapokban. Útirajzokat és etnográfiai cikkeket írt a Vasárnapi Ujságba (1873. 1876. 1880. 1882. 1884.) és a Földrajzi Közleményekbe (1875.). 1880-tól állandó munkatársa volt a párizsi Revue de Geographie-nek, melynek majd minden füzetébe írt Magyarországról; még a Revue Historique-nek is munkatársa volt, mely folyóirat számára Wesselényi Miklósról írt értekezést.