Deborah Levy(Johannesburg, 1959. augusztus6. –) dél-afrikai regényíró, drámaíró és költő. Kezdetben színházi írásra koncentrált – darabjait a Royal Shakespeare Company mutatta be –, mielőtt a prózai irodalomra váltott volna. Korai regényei között szerepelt a Beautiful Mutants, Swallowing Geography, és Billy & Girl. Újabb művei közé tartozik a Booker-díjra jelölt Swimming Home és a Hot Milk című regény, valamint a Booker-díjra jelölt The Man Who Saw Everything, és a Black Vodka című novelláskötet.
Fiatalkora és iskolái
Levy a dél-afrikai Johannesburgban született, apai ágon litván munkásosztálybeli zsidó(wd) bevándorlók unokájaként, anyai ágon pedig – ahogy ő fogalmazott – felső-középosztálybeli „angol gyarmati” családban. Apja, Norman Levy az Afrikai Nemzeti Kongresszus(wd) tagja, valamint akadémikus és történész volt. Anyja Philippa (született Murrell) volt. Apját az apartheid kormány 1964-től a család 1968-as Londonba meneküléséig „tiltási rendelet” alá helyezte.
A család kezdetben Wembleyben(wd) élt, mielőtt Petts Woodba(wd) költözött. Szülei 1974-ben elváltak. Levy a Southwarkban(wd) található St Saviour's and St Olave's Schoolban, majd a Hampstead Schoolban tanult. Ezután a Dartington College of Arts-ban tanult, ahová Derek Jarman inspirálta, akivel a Notting Hill's Gate moziban jegyszedőként ismerkedett meg.
Művei
Színház
Miután 1981-ben elhagyta Dartingtont, Levy számos darabot írt, köztük a Pax és a Heresies-t a Royal Shakespeare Company számára, valamint másokat (Clam, The B File, Pushing the Prince into Denmark, Macbeth – False Memories, és Honey, Baby), amelyek a Levy: Plays 1 (Methuen) kiadásában jelentek meg. Rendezője és írója volt a Man Act Theatre Company-nak, egy radikális csoportnak, amely a Chapter Arts Centre-ben működő Cardiff Laboratory Theatre égisze alatt működött.
Költészet
Fő költői műve az An Amorous Discourse in the Suburbs of Hell, 1990), amely egy angyal és egy könyvelő beszélgetését ábrázolja. A spontaneitás és az ambíció, valamint a logika és az elégedettség küzdelmét vizsgálja.
Szépirodalom
Levy 1985-ben adott ki egy novelláskötetet, az Ophelia and the Great Idea-t. Első regénye, a Beautiful Mutants 1987-ben jelent meg a Jonathan Cape kiadásában. Második regénye, a Swallowing Geography 1993-ban jelent meg, szintén Cape kiadó gondozásában, harmadik regénye, a Billy and Girl pedig 1996-ban jelent meg a Bloomsbury kiadásában. "Proletarian Zen" című novellája 1985-ben jelent meg a PEN New Fiction kiadó gondozásában a PEN International és a Quartet Books gondozásában. Swimming Home (And Other Stories, 2011) című novellája bekerült a 2012-es Booker-díj rövidlistájára, többek között. Levy kiadott egy novelláskötetet, a Black Vodka-t (And Other Stories, 2013), amely megerősítette hírnevét, mint„a kortárs brit szépirodalom egyik legizgalmasabb hangja”. Hot Milk című regénye 2016-ban jelent meg, és bekerült a 2016-os Booker-díj rövidlistájára. 2019-ben The Man Who Saw Everything című regénye felkerült a Booker-díj hosszú listájára.
Önéletrajz
Első önéletrajzi kötete, a Things I Don't Want to Know (Amit nem akarok tudni), George Orwell "Why I Write" (Miért írok) című esszéjére válaszul íródott, és 2013-ban jelent meg. 2018-ban jelent meg második kötete, a The Cost of Living (A megélhetés költségei). Ezeket „élő” önéletrajzokként jellemezte, mivel „remélhetőleg nem a végén, utólag, hanem az élet viharában íródnak”. Az utolsó kötet, a Real Estate, 2021 májusában jelent meg.
Stílus és témák
A 2016-os London Review of Books című folyóiratban Alice Spawls Levy írásának számos szokatlan jellemzőjéről írt: „nem szereti a stabil narrátorokat”, „előnyben részesíti a perspektívák váltását – különösen szereti az egyik szereplőt a másikon keresztül vizsgálni”, és „azok a nők érdeklik, akiknek nincs otthonuk, és nem tudják, hol keressék” („olyan nők, akik szeretik elemezni a dolgokat, akik katalogizálással és számolással nyugtatják magukat, mintha az embereket és az érzéseket indexekbe lehetne foglalni”). Spawls megjegyezte, hogy Levy történetei „szinte mindig nyelvi hibával kezdődnek”, kifejtve, hogy Levy „azt mondta, hogy nem érdekli a teremben a legartikuláltabb személy, és hogy munkáját Zofia Kalinska színházi rendező kijelentése befolyásolja: 'Mindig habozzunk, amikor valamit kívánunk. A színházamban szeretem megmutatni a habozást, és nem leplezni. A habozás nem ugyanaz, mint a szünet. Ez egy kísérlet a vágy legyőzésére.'”
Leo Robson a New Statesmanben a The Man Who Saw Everything című művének recenziójában a következő áttekintést adta: „Levy írói projektje maga is a határok eltörléséről szól – az eszmék regénye és az érzelmek regénye, a sematikus és a folyékony, az elkerülhetetlen és a véletlenszerű, az intellektuális és az immerzív, az érzéki (vagy szomatikus) és az intellektuális, a szűklátókörű és a túlvilági, a metafora és a szó szerintiség között. Ha ez homályosan hangzik, annak is kellene lennie.”
Levy 2013-as Black Vodka című novelláskötetéről írt recenziójában Lauren Elkin(wd) hangsúlyozta Levy munkásságának filozófiai minőségét, és azt írta, hogy „Levy esztétikát és etikát alkot a 'máshollét'-ből – a különlét az együttlét egy másik módja –, és feltárja azokat a kötelékeket, amelyeket létrehozunk vagy megszakítunk, és azokat is, amelyekről nem tudunk dönteni. [...] Levy érzékenyen közvetíti a textúrák, a bőr és a lélegzet fenomenológiáját. Összefonódott, csiszolt mondataiba beágyazódik az a hajtóerő, amely összehoz minket, és elválaszt egymástól.”
Olivia Laing(wd) szerint az August Blue (2023) zenei minőséggel bír, illik főhőséhez, Elsához, a híres koncertzongoristához, aki egy katasztrófa nyomán érkezett Athénba. Azt írja, hogy az elbeszélés „ugrásszerűen előreszalad, megáll, kulcsmondatokat ismétel”.
2024-ben Levy tartotta a New Statesman/Goldsmiths-díj előadását, amelyben a „Miért fontos a regény” témáról beszélt. Az írás és az élet lényege, állította, a valósággal való tárgyalásunk különböző módjai.
Stardust Nation című novelláját Andrzej Klimowski, a Királyi Művészeti Főiskola emeritus professzora adaptálta képregényként, és a SelfMadeHero adta ki 2016-ban.
A Swimming Home című film adaptációja, Justin Anderson rendezésében, a 2024-es Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon debütált.
↑A tiltási végzés (banning order(wd)) korlátozásokat vont maga után arra vonatkozóan, hogy a kitiltott személy hol lakhatott és kivel tarthatott kapcsolatot, előírta, hogy hetente jelentkezzen a rendőrségen, és megtiltotta számára, hogy egy adott bírói körzeten kívülre utazzon.
↑Deborah Levy. Contemporarywriters.com (20 February 2007). Retrieved 10 August 2011. See also The Continuum Companion to Twentieth Century Theatre, ed. Colin Chambers (London: Continuum, 2002), p. 132.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Deborah Levy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Dél-afrikai Köztársaság