Pályafutása
Apja biztonsági őr, anyja ápolónő volt, Deniece pedig gospelt kezdett énekni a templomi kórusban. Iskola után egy kórházban volt gyakornok volt. 1968-ban és 1969-ben kisebb lemezkiadóknál vett fel kislemezeket, amelyek kevés sikert hoztak. Egy unokatestvére kapcsolatain keresztül az 1970-es évek elején meghallgatásra jelentkezett Stevie Wondernél, és felvették a Wonderlove együttes vokálriójába. Williams ezt követően Wonder volt felesége, Syreeta a második albumán szerepelt (1974). Minnie Riperton második szólóalbumán, a ]]Perfect Angel]]en is vokálozott. A következő hónapokban Williamst sokan szerződtették háttérénekesnek: Kenny Rankin, Esther Phillips, Iron Butterfly, Linda Lewis és Roberta Flack. Ezen tapasztalatok felbátorították és úgy döntött, hogy folytatja szólókarrierjét, amelyet az 1960-as évek vége óta elhanyagolt.
Zenészbarátai támogatásával albuma, a This Is Niecy – a Niecy a beceneve – a Columbia Records gondozásávan jelent meg. Az első kislemez, az „It's Important to Me” 1976-ban szerény sikert aratott, csak amerikai klubokban és diszkókban játszották. Az áttörést a „Free” kislemez megjelenése hozta meg számára. A dal az amerikai Black Singles listáján a 2. helyet érte el, a brit poplistán pedig első lett. Másik kislemeze, a „That's What Friends Are For” bekerült a top 10-be. Közben hű maradt a gospelhez is, későbbi albumain mindig szerepelt egy-egy e műfajú dal is.
Közös albumot vett fel Johnny Mathisszal. A „That's What Friends Are For” című slágeréről elnevezett album mind az Egyesült Királyságban, mind az Egyesült Államokban bekerült a Top 20-ba. A „Too Much, Too Little, Too Late” című duett listavezető slágere volt az Egyesült Államokban, és a harmadik az Egyesült Királyságban.
1979-ben első diszkóslágere, a „I've Got the Next Dance” volt. Az ARC kiadónál további két albumot adott ki. Egy másik kiemelkedő albuma az 1982-es „Niecy” volt, amely visszajuttatta az amerikai Top 20-ba. Ezután a „Without Us” című főcímdalt énekelte duettben Johnny Mathisszal a „Family Ties” című televíziós sorozatban. 1984-ben közreműködött a „Let's Hear It for the Boy” című dallal a „Footloose” című nagysikerű filmben.
A következő években Williams visszatért gospelzenei gyökereihez. A Sparrow Recordsos lemeze áttörést jelentett számára a gospel műfajban, bekerült a gospel/kortárs keresztény slágerlisták top 10-ébe. A következő évben két Grammy-díjat kapott a Sandi Pattival közös duettjéért. A következő évben az „I Believe In You” című dala a harmadik Grammy-díjat hozta meg neki.
Az 1990-es években időnként vendégénekesként szerepelt más előadók albumain. Saját új albumát 1996-ban „Love Solves It All” címmel adta ki. Ugyanebben az évben indított egy gospel zenéről szóló rádióműsort a BBC-nek. 1998-ban újabb csúcspontot ért el gospel karrierjében a „This Is My Song” című albummal megkapta negyedik Grammy-díját.
Egy újabb hosszabb szünet után 2007-ben visszatért az R&B listákra a „Love, Niecy Style” című albummal. 2011-ben Williams szerepelt az „Unsung” című dokumentumfilm-sorozatban az afroamerikai TV One kábeltelevízióban. A sorozatban interjúk készültek többek között Stevie Wonderrel, Johnny Mathisszal, Tatyana Alival, Thom Bellel és Maurice White-tal.
