Dickinsonia

Dickinsonia
Evolúciós időszak: késő ediakara, 558–555 Ma
↓
Dickinsonia costata lenyomata Ausztráliából
Dickinsonia costata lenyomata Ausztráliából
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok, Bilateria
Szinonimák
  • ? Chondroplon Wade, 1971
  • Vendomia Keller, 1976
  • Papilionata eyrei Sprigg, 1947=D. costata
Fajok

Lásd a szövegben

Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Dickinsonia témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Dickinsonia témájú kategóriát.

A Dickinsonia az Ediakara-fauna egyik jellegzetes élőlénycsoportja. Méretük pár milliméter és mintegy másfél méter között változott. A kövületek alapján leginkább egyfajta soklebenyes ceruzának tűnnek. Sokáig vitatott volt a hovatartozása, Több kutató is a gombák közé sorolta a lenyomatok képzőit, sőt, egyes kutatók egyenesen egy „kihalt birodalom” képviselőjének tartották. Egy 2018. szeptember 21-én publikált kutatás alapján biztosan állati szervezet volt, ezzel a közvetlen bizonyítékok alapján bizonyított legősibb állati kövületté lépett elő.

Felfedezése

Néhány Dickinsonia fosszília

Az első ilyen fosszíliákat a dél-ausztráliai Flinders hegységben találták. Hasonló fajokat találtak Ukrajnában, a podóliai Dnyeszter-medence Mogilev-formációjában, az Arhangelszki területen, itt a Fehér-tenger melletti Ljamca, Verhovka, Zimnyije Gori településeknél a Jorga formációkban, valamint a Csernokamen formációban az orosz közép-uráli régióban. Ezeket 558-555 millió évesre becsülik.

Az Ediakara-fauna felfedezője, Red Sprigg írta le először az állatot, és a dél-ausztrál bányaigazgató, Ben Dickinson után nevezte el, aki egyben Sprigg munkaadója is volt.

Testfosszíliák

A Dickinsonia fosszíliái homokkőágyakban található negatív lenyomatok. Az ilyen nyomok a fenéklakó szervezetek felső részét mutatják, ami az élőlény testére rakódó homok révén alakul ki. Ezek a lenyomatok a homokkő cementálódása révén keletkeznek, a testet alkotó szövetek lebomlását megelőzően. Ennek folyamata nem teljesen tisztázott, történhetett akár a test bomlásakor felszabaduló anyagok miatt is, de lehet karbonátos folyamatok eredménye is. A lenyomatok gyakran torzultak, összenyomódottak, illetve kiterjednek a fedő kőzetre is, ez arra utal, hogy a lény megpróbált kijutni a ráomló üledék alól.

Esetenként a Dickinsonia más élőlényekkel, például Rangeákkal és Pteridiniumokkal együtt nagyméretű homoklencsék kitöltéseiként találhatóak meg. Ezek a leletek úgy jöhettek létre, hogy az állat elsodródott a helyéről, majd homokfolyamok által összegyűlt egy mélyedésben. Ilyenkor a fosszíliák nagymértékben torzultak, sérültek, ennek köszönhetően az első ilyen leleteket egy külön csoportba sorolták, Chondroplon bilobatum néven, és csak később azonosították Dickinsoniaként.

Nyomfosszíliák

Ediacara tengeri életkép, a jobb alsó sarokban egy Dickinsonia

Számos nyomfosszíliát, ilyen például az Epibaion vagy a Phylozoon, azonosítottak a Dickinsonia és rokonai táplálkozási nyomaiként. Ezek nagy, kerek benyomódásuk az állatok alsó felén. Ezek talán a szervezet nyomai, ahogy hevert az üledék felszínén, és nyálkát választott ki a mikrobiális rétegen, vagy amint feloldotta azt a felszíváshoz. Az is lehetséges, hogy ezek valamiféle "gördülési nyomok", amiket az élőlény hagyott maga után, miközben táplálkozott, vagy igyekezett félrelökni a konkurenciát. Időnként ezek a lenyomatok átfedik egymást. A hosszanti gerincek mindazonáltal arra utalnak, hogy ezek valóban táplálkozási nyomok, mivel ilyet inkább az emésztőrendszerből távozó anyag hagy maga után, és a gördülés okozta üledékfelkavarodás nem figyelhető meg.

Fajok

1947 óta a következő Dickinsonia fajokat azonosították:

Ugyanakkor nincs kizárva, hogy ezek közül mindössze négy vagy öt ténylegesen különálló faj, ezek:

Szervezet

A Dickinsonia costata egyedfejlődése

A Dickinsonia fosszíliái kizárólag lenyomatok és mélyedések formájában ismertek. Ezen hosszúkás kerekded formák hossza a pár millimétertől a mintegy másfél méterig (1.4 m) terjed, vastagságuk pedig a milliméter törtrészétől a pár milliméterig.

Az élőlény teste kétoldali szimmetriát mutat, szakaszolt, kerek vagy ovális formájú, az egyik végén enyhén megduzzadva, amitől kissé tojásszerűvé válik. A bordaszerű, sugárirányú szeletek a test végei felé hajlanak, a test szélesebb végén vastagabbak, a túloldalon keskenyebbek. A szegmenseket egy vékony hasadék vagy barázda osztja a test tengelyében bal és jobb félre, amelyek azonban nem szimmetrikus párjai egymásnak, inkább egyfajta csúsztatva tükrözésként értelmezhető. Ugyanakkor ezek a szeletek egymás izomerjei. Hasonló szerkezet található a Sprigginia nevű, szintén rejtélyes kövületen, így nem zárható ki a két csoport közötti kapcsolat. Adolf Seilacher szerint ezek a szeletek valójában egyfajta pneumatikus kamrák, amiket a környezetinél nagyobb nyomású folyadék töltött ki, hasonlóan egy varratolt légágyhoz.

Néhány látványos fosszília alapján sejthető a Dickinsonia belső felépítése is. Eszerint egyetlen belső üreg felelős a táplálék emésztéséért és szervezeten belüli elosztásáért.


A Yorgia hasonló fosszíliáin megkülönböztethető egy szegmentálatlan rész is, amit általában fejnek tekintenek. Egy másik hasonló fosszília a Rutgersella, amelynek a központi mélyedése nem húzódik a test teljes hosszában végig.

Az Oroszország északnyugati részén felfedezett Dickinsonia fosszíliákban sikerült állati sejteket jellemző koleszterinmolekulákat is kimutatni, ez alapján a korábbi viták az élőlény mibenlétéről eldöntettek - a Dickinsonia egyértelműen egyike a legősibb ismert többsejtű állatoknak.

Besorolása

A Dickinsonia hovatartozása bizonytalan. Tekintették már medúzának, korallnak, soksertéjű féregnek, turbelláriának, gombának, xenophyophyorának, protisztának, tengeri virágállatnak, zuzmónak, és a gerincesek egy közeli rokonának is. A Rutgersella, Yorgia és Marywadea nemek is valószínű rokonai. Ugyanakkor lehetséges, hogy a Dickinsonia egy már kihalt Kambrium előtti állatcsoport tagja. A felépítése lazán idézi más élőlények felépítését az Ediakara faunából, így lehetséges, hogy egy kládot alkotott a Charniával és a rangeafélékkel. Adolf Seilacher még tovább ment elképzeléseivel. Szerinte a teljes Ediakara fauna egy külön országot alkot, ami régebben Vendozoa, manapság Vendobionta néven emlegetnek, és a modern többsejtű állatok megjelenése előtt virágzott.

Az állat sokkal több, mint egy tengeri szivacs, de kevesebb, mint a valódi szövetes állatok bármelyike. A lény bizonyítottan mozgásra képes volt, ezt a táplálkozási nyomfosszíliák támasztják alá. Ugyanakkor nincs nyoma szájnak, végbélnyílásnak vagy zsigereknek, ez arra utal, hogy az állat a hasi oldalának szövetén keresztül szívta fel a táplálékát. A korongállatka mutat hasonló tulajdonságokat, továbbá a szivacsok és a valódi szövetes állatok között találhatóak a rendszertanban, így lehetséges, hogy a Dickinsonia egy külcsoportjuk, esetleg belcsoportja a kládnak.

Greg Retallack szerint egyes Ediakara fosszíliák leginkább zuzmók lehettek, erre utal a testük ellenállása az eltemetődés utáni folyamatokkal szemben. Érvelése szerint ezek bomlási mintája inkább a levelek, gombák vagy zuzmók bomlására hasonlít, mintsem a lágy állati szervezetek bomlására, amik eltorzulnak ennek során. Az ősi üledékek vizsgálata szerint a Dickinsonia elképzelhetően a szárazföldön élhetett, ezt azonban a tudományos közösség vitatja. Egy 2018 szeptemberében megjelent írás szerint a Dickinsonia koleszterint tartalmazott - a zuzmóalkotó gombák ergoszterolt termelnek, így a fosszíliáikban is jellemzően ez a vegyület található meg, míg a Dickinsonia kövületeiben semmi, vagy legfeljebb 0,23% ergoszterol mutatható ki.

2017-ben megállapították, hogy a Dickinsonia a valódi szövetes állatok közé tartozott, de pontosabb rokonságot nem határoztak meg. Hoyal Cuthill és Han 2018-as kutatása a Dickinsoniát a kihalt Petalonamae csoportba helyezte, ami a valódi szövetes állatok testvércsoportja. Ebbe a csoportba tartoznak a Stromatoveris, Arborea és Pambikalbae nemek is, akárcsak a rangeomorfák és erniettomorfák.

Jegyzetek

  1. 1 2 Hofmann, Hans J. (1988). "An alternative interpretation of the Ediacaran (Precambrian) chondrophore Chondroplon Wade". Alcheringa. 12 (4): 315–318. doi:10.1080/03115518808619130.
  2. 1 2 3 4 Ivantsov, A. Yu (2007). "Small Vendian transversely Articulated fossils". Paleontological Journal. 41 (2): 113–122. doi:10.1134/S0031030107020013.
  3. ↑ Pflug (1973). "Zur fauna der Nama-Schichten in Südwest-Afrika. IV. Mikroscopische anatomie der petalo-organisme". Paleontographica (B144): 166–202.
  4. 1 2 Seilacher, Adolf (1992). "Vendobionta and Psammocorallia: lost constructions of Precambrian evolution". Journal of the Geological Society, London. 149 (4): 607–613. doi:10.1144/gsjgs.149.4.0607. Hozzáférés: 2007. június 21.
  5. ↑ McMenamin M. (1998). The Garden of Ediacara. New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-10559-0. OCLC 228271905. A késő ediakarában élt. Dinosaurs a visual encyclopedia. New York. ISBN 9781465469489.
  6. ↑ Fedonkin, M. A. (1983). "Non-skeletal fauna of Podoloia, Dniester River valley". In Velikanov, V. A.; Assejeva, E. A.; Fedonkin, M. A. (eds.). The Vendian of the Ukraine (orosz nyelven). Kiev: Naukova Dumka. 128–139. o.
  7. ↑ Fedonkin M. A.; Gehling J. G.; Grey K.; Narbonne G. M.; Vickers-Rich P. (2007). The Rise of Animals. Evolution and Diversification of the Kingdom Animalia. Johns Hopkins University Press. 326. o. ISBN 978-0-8018-8679-9.
  8. 1 2 3 Grazhdankin, Dima (2004). "Patterns of distribution in the Ediacaran biotas: facies versus biogeography and evolution" (PDF). Paleobiology. 30 (2): 203–221. doi:10.1666/0094-8373(2004)030<0203:PODITE>2.0.CO;2.
  9. 1 2 Sprigg, Reg C. (1947). "Early Cambrian (?) Jellyfishes from the Flinders Ranges, South Australia" (PDF). Trans. Roy. Soc. S. Aust. 71: 212–24. 2007. szeptember 29. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. {{cite journal}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  10. ↑ Ivantsov, A. Y. (2009). "A New Reconstruction of Kimberella, a Problematic Vendian Metazoan". Paleontological Journal. 43 (6): 601–611. doi:10.1134/S003103010906001X.[halott link]
  11. 1 2 Gehling, J.G. (1999). "Microbial mats in terminal Proterozoic siliciclastics; Ediacaran death masks". PALAIOS. 14 (1): 40–57. doi:10.2307/3515360. JSTOR 3515360.
  12. ↑ Serezhnikova, E.A. (2011). "Microbial Binding as a Probable Cause of Taphonomic Variability of Vendian Fossils: Carbonate Casting?". Lecture Notes in Earth Sciences. 131: 525–535. doi:10.1007/978-3-642-10415-2_31. ISBN 978-3-642-10414-5.
  13. 1 2 3 4 Ivantsov, A. Y. (2011). "Feeding traces of Proarticulata — the Vendian metazoa". Paleontological Journal. 45 (3): 237–248. doi:10.1134/S0031030111030063.
  14. 1 2 3 Ivantsov, A.Yu. (2013). "Trace Fossils of Precambrian Metazoans "Vendobionta" and "Mollusks"". Stratigraphy and Geological Correlation. 21 (3): 252–264. doi:10.1134/S0869593813030039.
  15. ↑ Runnegar, Bruce (1982). "Oxygen requirements, biology and phylogenetic significance of the late Precambrian worm Dickinsonia, and the evolution of the burrowing habit". Alcheringa: an Australasian Journal of Palaeontology. 6 (3): 223–239. doi:10.1080/03115518208565415.
  16. 1 2 B. M. Keller; M. A. Fedonkin (1976). "New Records of Fossils in the Valdaian Group of the Precambrian on the Syuz'ma River" (PDF). Izv. Akad. Nauk SSSR, Ser. Geol. (orosz nyelven). 3: 38–44. 2007. szeptember 27. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. {{cite journal}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  17. ↑ Keller, B. M.; Fedonkin, M. A. (1977). "New organic fossil finds in the Precambrian Valday series along the Syuz'ma River". International Geology Review. 19 (8): 924–930. doi:10.1080/00206817709471091.
  18. 1 2 Gehling, J.G.; Droser, M.L. (2013). "How well do fossil assemblages of the Ediacara Biota tell time?". Geology. 41 (4): 447–450. doi:10.1130/G33881.1.
  19. ↑ Wade, M. (1971). "Bilateral Precambrian Chondrophores from the Ediacara Fauna, South Australia". Proceedings of the Royal Society of Victoria. 84 (1): 183–188.
  20. ↑ Ivantsov, A.Y.; Malakhovskaya, Y.E. (2002). "Giant Traces of Vendian Animals" (PDF). Doklady Earth Sciences. 385 (6): 618–622. 2007. július 4. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 24. {{cite journal}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  21. 1 2 3 4 5 6 Retallack, G.J. (2007). "Growth, decay and burial compaction of Dickinsonia, an iconic Ediacaran fossil" (PDF). Alcheringa: an Australasian Journal of Palaeontology. 31 (3): 215–240. doi:10.1080/03115510701484705.
  22. ↑ Jensen, Sören; Droser, Mary L.; Gehling, James G. (2005. május 2.). "Trace fossil preservation and the early evolution of animals". Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology. 220 (1–2): 19–29. doi:10.1016/j.palaeo.2003.09.035.
  23. ↑ Sprigg, R.C. (1949). "Early Cambrian "Jellyfishes" of Ediacara, South Australia and Mount John, Kimberley District, Western Australia" (PDF). Transactions of the Royal Society of South Australia. 73: 72–99.[halott link]
  24. ↑ Harrington, N. J.; Moore. R. C. (1955). "Kansas Pennsylvanian and other jellyfishes". Bull. Kansas geol. Surv. 114 (5): 153–163.
  25. 1 2 Glaessner, M.F.; Wade, M. (1966). "The late Precambrian fossils from Ediacara, South Australia" (PDF). Palaeontology. 9 (4): 599. 2013. szeptember 22. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. szeptember 29. {{cite journal}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  26. 1 2 Wade, M. (1972). "Dickinsonia: Polychaete Worms from the Late Precambrian Ediacara Fauna, South Australia". Mem. Queensl. Mus. 16 (2): 171–190.
  27. ↑ Jenkins, R. J. F. (1992). "Functional and ecological aspects of Ediacarian assemblages". Origin and early evolution of the Metazoa. New York: Springer. 131–176. o. ISBN 0-306-44067-9. OCLC 231467647. {{cite book}}: Unknown parameter |editors= ignored (|editor= suggested) (súgó)
  28. ↑ Ivantsov, A. Yu (2012). "Becoming metamery and bilateral symmetry in Metazoa: way of Proarticulata". Morphogenesis in the individual and historical development: symmetry and asymmetry.: 16–17.
  29. ↑ Seilacher, Adolf (1991). Schmidt-Kittler, Norbert; Vogel, Klaus (eds.). Self-Organizing Mechanisms in Morphogenesis and Evolution. Springer. 251–271. o. ISBN 978-3-642-76158-4. {{cite book}}: |work= ignored (súgó)
  30. ↑ Seilacher, Adolf (1989. július). "Vendozoa: Organismic construction in the Proterozoic biosphere". Lethaia. 22: 229–239. doi:10.1111/j.1502-3931.1989.tb01332.x.
  31. ↑ Retallack, Gregory J. (2004) "Death, Decay and Destruction of Dickinsonia". Geological Society of America Abstracts with Programs, Vol. 36, No. 5, p. 521 Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  32. ↑ Dzik, Jerzy. (2000) "The Origin of the Mineral Skeleton in Chordates." in Max Knobler Hecht, Ross J. MacIntyre and Michael T. Clegg, eds. Evolutionary Biology Vol. 31. Pp. 105-46. Springer. ISBN 0-306-46178-1 – URL retrieved February 10, 2007
  33. ↑ Brasier, M.; Antcliffe, J. (2004. augusztus 2.). "Decoding the Ediacaran Enigma". Science. 305 (5687): 1115–1117. doi:10.1126/science.1102673. PMID 15326344.
  34. 1 2 Sperling, Erik; Vinther, Jakob; Pisani, Davide; Peterson, Kevin (2008). "A placozoan affinity for Dickinsonia and the evolution of late Precambrian metazoan feeding modes" (PDF). In Cusack, M.; Owen, A.; Clark, N. (eds.). Programme with Abstracts. Palaeontological Association Annual Meeting. https://www.palass.org/?name=annual_meeting&page=1 Vol. 52. Glasgow, UK. p. 81.
  35. ↑ Sperling, Erik; et al. (2008). "A Placozoan Affinity for Dickinsonia and the Evolution of Late Precambrian Metazoan Feeding Modes". Geological Society of America Abstracts with Programs. 40 (6): 508. 2018. február 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. október 1. {{cite journal}}: Italic or bold markup not allowed in: |journal= (súgó)
  36. ↑ Retallack, G.J. (1994). "Were the Ediacaran fossils lichens?". Paleobiology. 17: 523–544.
  37. ↑ Retallack, G.J. (2013. január 3.). "Ediacaran life on land". Nature. 493 (7430): 89–92. doi:10.1038/nature11777. PMID 23235827.
  38. ↑ Waggoner, B.M. (1995). "Ediacaran Lichens: A Critique". Paleobiology. 21 (3). Paleobiology, Vol. 21, No. 3: 393–397. JSTOR 2401174.
  39. ↑ Waggoner, B.; Collins, A. G. (2004). "Reductio Ad Absurdum: Testing The Evolutionary Relationships Of Ediacaran And Paleozoic Problematic Fossils Using Molecular Divergence Dates". Journal of Paleontology. 78 (1): 51–61. doi:10.1666/0022-3360(2004)078<0051:RAATTE>2.0.CO;2.
  40. ↑ Bobrovskiy, Ilya; Hope, Janet M.; Ivantsov, Andrey; Nettersheim, Benjamin J.; Hallmann, Christian; Brocks, Jochen J. (2018. szeptember 20.). "Ancient steroids establish the Ediacaran fossil Dickinsonia as one of the earliest animals". Science. 361 (6408): 1246–1249. doi:10.1126/science.aat7228.
  41. ↑ Hoekzema, Renee S.; Brasier, Martin D.; Dunn, Frances S.; Liu, Alexander G. (2017. szeptember 13.). "Quantitative study of developmental biology confirms Dickinsonia as a metazoan". Proc. R. Soc. B. 284 (1862): 20171348. doi:10.1098/rspb.2017.1348. PMID 28904140. 2018. szeptember 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. október 1.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  42. ↑ Cuthill, Jennifer F. Hoyal; Han, Jian (2018). "Cambrian petalonamid Stromatoveris phylogenetically links Ediacaran biota to later animals". Palaeontology. in press. doi:10.1111/pala.12393.

Fordítás