Yorgia

Yorgia waggoneri
Evolúciós időszak: Ediakara–555,5
A Yorgia waggoneri fosszíliája
A Yorgia waggoneri fosszíliája
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Proarticulata
Család: Yorgiidae
Nem: Yorgia
Ivantsov, 1999
Faj: Y. waggoneri
Hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Yorgia waggoneri témájú kategóriát.

A Yorgia egy korongszerű állatka az Ediakara korból. Egyesek szerint ő jelenti az átmenetet a Dickinsonia és a Spriggina között, ezt az előbbi kettővel való részleges hasonlóságra alapozzák. Ennek azonban ellentmond a kreatúra növekedési mintázata.

A teste egy rövid, karéjszerű fejből áll, amin semmilyen függelék nem figyelhető meg, és egy nagy, ízelt törzsből. Az állat mintegy 25 cm hosszú volt. A megjelenése lapos, széles, korongszerű lehetett.

A teremtményt a kihalt Proarticulata törzsbe sorolták be.

Elnevezés

A nem Yorgia elnevezése a Fehér-tenger melletti Jorga-folyótól származik, ahol először találták meg a fosszíliáit. A faj Yorgia waggoneri elnevezése Ben Waggonernek állít emléket, aki a maradványokat felfedezte.

Alaktan

A Yorgia waggoneri testfelépítésének a vázlata.

A Yorgia és más proarticulaták testfelépítése rendhagyó a megszokott magányos (nem telepes) állatokéhoz képest. Az amúgy kétoldalú szimmetriát mutató teste egy tengelyből kinövő szegmensekre van tagolva, azonban ezek a szegmensek egymáshoz képest el vannak csúszva, egyfajta csúsztatva tükrözéses szimmetriát hozva létre. Hasonló szimmetriát találunk a Spriggina vagy a Dickinsonia esetén is. Egyes proarticulaták emellett még egy furcsa, aszimmetriát rontó felépítési részlettel is rendelkeznek. A Yorgia kezdő szegmense például a többi szegmenssel ellentétben a központi tengelyen balra túlnyúlik. Ez és néhány további egyedi jellegzetesség arra vezetett kutatókat, hogy a proarticulaták a valódi szövetes állatok testvércsoportja lehet.

A jószág hátoldala szegmentálatlan volt, és a Cephalonega, Lossinia vagy Dickinsonia hátoldali részéhez hasonlóan szemölcsök borították.

Maradványok

A Yorgia waggoneri lenyomatait a Fehér-tenger lelőhelyein találták meg, az Ediakara kor vendiai periódusából származó üledékekben. Ezeket 555,5 millió éves korúnak becsülik. Más Yorgia fajokat találtak az Ural-hegységben és az ausztrál Flinders hátságban.

A Yorgia legtöbb lenyomatát homokkőágyak fenekén találták meg. Ezek negatív nyomatok. Más nyomok alapján az állatka belső felépítését is megsejthetjük. A nyomok szerint két csomósor, egy középponti cső, ebből bordaszerűen elágazó további csövek és egy félköríves alak, a hozzátartozó kör közepén lyukkal tanulmányozható a testen. Ezeket nemi szerveknek, bélrendszernek és szájnak vélik.

Nyomfosszíliák

A Yorgia waggoneri nyomfosszíliái, amit eredetileg Epibaionként azonosítottak.

Egyes fosszíliák pozitív lenyomatok láncaként jelennek meg (ezt Epibaion waggoneri nyomfajként írták le), aminek végén az állat negatív lenyomatát találhatjuk meg. Ezeket mindig a kőzet "elefántbőr" felületein találhatjuk meg, amit a kutatók a mikrobiális film lenyomataként értelmeznek. Ezek szerint a Yorgia a mikrobaszőnyeget fogyasztotta táplálékként, melyet a hajszerű függelékei, csillói továbbítottak a szegmensek közötti mélyedéseken keresztül a lény testébe. Ennek nyomaiként azonosítottak a legelészés nyomai környékén észlelhető sevronszerű mintázatokat. A csillókkal való táplálkozás teljesen ismeretlen az Ediakra kor után.

A Yorgia nyomfosszíliái alapján lehet következtetni más proarticulaták (Epibaion, Phyllozoon) nyomainak táplálkozási mintázatként való azonosításában. A hasonló nyomok arra utalnak, hogy a proarticulata kreatúrák a tengerfeneket sepregették étkezésként. Kisebb mintázatokat Dickinsonia táplálkozási nyomként sikerült értelmezni.

Hivatkozások

  1. ↑ Ivantsov, A.Y. (1999). "A New Dickinsonid from the Upper Vendian of the White Sea Winter Coast (Russia, Arkhangelsk Region)". Paleontological Journal. 33 (3): 233–241.
  2. 1 2 Ivantsov, A.Y. (2001). "Vendia and Other Precambrian "Arthropods"". Paleontological Journal. 35 (4): 335–343.
  3. 1 2 Ivantsov, A.Y. (2004) "Vendian Animals in the Phylum Proarticulata" Archiválva 2012. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben. The Rise and Fall of the Vendian Biota. IGSP Project 493. Abstracts. Prato, Italy, p. 52.
  4. ↑ Buss, L.W.; Seilacher, A. (1994). "The Phylum Vendobionta: A Sister Group of the Eumetazoa?". Paleobiology. 20 (1): 1–4. doi:10.1017/S0094837300011088. ISSN 0094-8373. JSTOR 2401145. {{cite journal}}: Unknown parameter |lastauthoramp= ignored (|name-list-style= suggested) (súgó)
  5. ↑ Ivantsov, A. Yu.; Zakrevskaya, M. A.; Nagovitsyn, A. L. (2018). "Morphology of the covers of Proarticulata (Ediacaran Metazoa)" (PDF). Ist Palaeontological Virtual Congress. Book of Abstracts.: 65.
  6. ↑ Ivantsov, Yu. A.; Zakrevskaya, M.A.; Nagovitsyn, A.L. (2019). "Morphology of integuments of the Precambrian animals, Proarticulata". Invertebrate Zoology. 16 (1): 19–26. doi:10.15298/invertzool.16.1.03.
  7. ↑ Grazhdankin, D. V.; Maslov, A. V., Mustill, T. M. R.; Krupenin, M. T. (2005). "The Ediacaran White Sea Biota in the Central Urals". Doklady Earth Sciences. 401 (6): 784–788.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  8. ↑ Droser, M.; Gehling, J.; Jensen, S. (2006). "Assemblage palaeoecology of the Ediacara biota: The unabridged edition?" (PDF). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology. 232 (2–4): 131–147. doi:10.1016/j.palaeo.2005.12.015.
  9. ↑ Dzik, Jerzy (2003). "Anatomical Information Content in the Ediacaran Fossils and Their Possible Zoological Affinities" (PDF). Integrative and Comparative Biology. 43 (1): 114–126. doi:10.1093/icb/43.1.114. PMID 21680416.
  10. ↑ Fedonkin, Mikhail A. (2003. március 31.). "The origin of the Metazoa in the light of the Proterozoic fossil record". Paleontological Research. 7 (1): 9–41. doi:10.2517/prpsj.7.9.
  11. 1 2 Ivantsov, A.Y.; Malakhovskaya, Y.E. (2002). "Giant Traces of Vendian Animals" (PDF). Doklady Earth Sciences. 385 (6): 618–622. 2007. július 4. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. május 11.
  12. ↑ Ivantsov, A. Yu. (2011). "Feeding traces of proarticulata—the Vendian metazoa". Paleontological Journal. 45 (3): 237–248. doi:10.1134/S0031030111030063. ISSN 0031-0301.
  13. ↑ Retallack, G.J. (2007). "Growth, decay and burial compaction of Dickinsonia, an iconic Ediacaran fossil" (PDF). Alcheringa: An Australasian Journal of Palaeontology. 31 (3): 215–240. doi:10.1080/03115510701484705.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Yorgia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.