| Dieric Bouts | |
| Született | Haarlem |
| Elhunyt | 1475. május 6. (59-60 évesen) Leuven |
| Álneve | Bouts, Dierick, Dirk, Thierri |
| Állampolgársága | Burgundi Hercegség |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Dieric Bouts témájú médiaállományokat. | |

Dieric Bouts (névváltozat: Dirk Bouts) (Haarlem, 1410/1415. — Leuven, 1475. május 6.) vezető flamand festő. Elsősorban vallási képeket és portrékat festett gótikus és reneszánsz stílusban.
Apja is festő volt. Dieric Bouts szülővárosában, majd a 15. század közepétől Leuvenben élt és alkotott, itt is házasodott meg. Leuvenben városi festőnek választották. Nagy hatással volt rá Rogier van der Weyden művészete, de igazában Bouts természete kevésbé hajlott a drámaiság ábrázolására. Korai képeinek minősége elmarad a nagy flamand festő elődök alkotásaitól, de mintegy kárpótlásképpen van bennük valami lélektani csiszoltság, ami megmutatkozik a finom arcvonásokban és a testtartás előkelő természetességében, s az ábrázolt alakok mozgásában, pihenésében az őket körülvevő természeti környezetben vagy enteriőrökben. Bizonyság erre számos képe, az Utolsó vacsora enteriőrje, a Feltámadás című képének tájba simulása stb.
Bouts szemléletének leginkább a természet ábrázolása, a tér és a fényhatások tolmácsolása, a csendéletszerű részletek megfestése felelt meg. Ennek megfelelően oltárképei (Szt. Hippolytos oltára, Brugge; Szt. Erazmus oltára, Leuven) jóval kevésbé sikeresek, mint a korábbi flandriai mestereké. Legsikeresebb képei: Az utolsó vacsora (Szent Péter-templom, Leuven). Triptichonja, az úgynevezett Brabant gyöngye szintén nagyon sikeres, a triptichon középső része a három királyok imádását jeleníti meg, a szárnyakon mélyen átérzett tájképeivel, Keresztelő Szent János és Szent Kristóf alakjával tűnik ki, e művét az Alte Pinakothek őrzi Münchenben.
Bouts stúdiójában dolgoztak fiai és más fiatal festők, így nem könnyű megállapítani, mely képek azok, amelyek teljesen az ő alkotásai. A leuveni városházától megrendelést kapott az igazságszolgáltatást szimbolizáló 4 nagyméretű képre, a festő pompás portrékat festett e táblákra, de művét munkálkodása közben bekövetkezett halála miatt már Hugo van der Goes fejezte be. Ma a brüsszeli képtárban őrzik.