Dodzsem

Dodzsem
A Wikimédia Commons tartalmaz Dodzsem témájú médiaállományokat.

Dodzsempálya

A dodzsem vagy Bumper Cars egyfajta sík vidámparki attrakciók általános neve, amelyek több kicsi, elektromos meghajtású autóból állnak, amelyek egy lezárt terüle mennyezetéből kapják az áramot, amely a padló felé folyik, s egy kezelő kapcsol be és ki. Egy menet pár percig tart, ami alatt szabadon vezethetőek a kisautók.

Az attrakciók bumping cars, dodging cars és dashing cars' néven is ismertek. Az első szabadalmat 1921-ben nyújtották be.

Kialakítás

A fémpadló általában téglalap vagy ovális pályaként van kialakítva, és a szikrázás csökkentése érdekében grafitot szórnak a padlóra. Minden járművet gumiból készült ütköző keretez, és a járművezetők egymásnak ütközhetnek vagy kikerülhetik egymást menet közben. A vezérlés általában egy gázpedál és egy kormánykerék segítségével történik. A járművek hátramenetbe is kerülhetnek, ha a kormánykerékkel az első kereket 180 fokban elfordítjuk bármelyik irányba, ami a gyakori ütközéseknél szükséges.

Energiaforrás

Dodzsemautó alulról
Dodzsemautók egy állami vásáron Raleigh-ban, Észak-Karolinában, 1940

A járművek általában három különböző módszer egyikével működnek. A legrégebbi és leggyakoribb módszer, az OHS (overhead system) rendszer, amelynek működéséhez vezető padló és mennyezet szükséges, ellentétes polaritású áramellátással. A jármű alatti érintkezők érintkeznek a padlóval, míg a pólusra szerelt érintkezőpatkó a mennyezettel érintkezik, így teljes áramkört alkotva.

Egy újabb módszer, az FPU (floor pick-up) rendszer, amelynek működéséhez a padlón szigetelő távtartókkal elválasztott, váltakozó fémcsíkok szükségesek, mennyezeti rács nélkül. A csíkok továbbítják az áramot, és az autók elég nagyok ahhoz, hogy a jármű mindig legalább két csíkot fedjen le. Az egyes autók alatt elhelyezett kefék véletlenszerűen érintkeznek a csíkokkal, és az egyes érintkezők feszültségpólusai úgy vannak elrendezve, hogy mindig megfelelő és teljes áramkört biztosítsanak a jármű működtetéséhez.

A harmadik módszert a Quantum osztályú óceánjáró hajókon alkalmazzák, ahol az autók elektromos akkumulátorokkal működnek. Ezzel elkerülhető a hagyományos dodzsemautó-konfiguráció vezetőképes padlója/mennyezete, így a SeaPlex helyszín átalakítható dodzsemautós pályából többcélú tornateremmé (kosárlabdapályává). A hátránya, hogy ezeknek az autóknak a feltöltése több órát vesz igénybe.

Dodzsemautós utazás, rövid videóklip

Ütközések

Bár a játékos vezetés célja az is, hogy más autóknak ütközzünk, a biztonságtudatos (vagy legalábbis peres ügyekben óvatos) tulajdonosok néha kihelyeznek táblákat, amelyeken az áll: „Itt körbe kell menni” és „Tilos a(z) (frontális) ütközés!”. Az üzemeltetők által alkalmazott szabályok szigorúságától függően ezeket a szabályokat az autós utasok, különösen a kisgyerekek és a tinédzserek gyakran figyelmen kívül hagyják.

Története

Az 1920-as évek elején Max Stoehrer és fia, Harold szabadalmat kaptak egy „szórakoztató berendezésre”, amely alapjául szolgált a dodzsemautóiknak. Szándékosan felszerelték készüléküket „újszerű eszközökkel, amelyek megnehezítették és bizonytalanná tették a kezelést és irányítást a jármű utasai számára”. Azt állították, hogy „képzetlen kezelő kezében” a „több, egymástól függetlenül irányított […] autó” „véletlenszerű, szabálytalan és meghatározhatatlan pályát követ a padlón vagy más területen, ami nemcsak különböző érzéseket kelt a jármű mozgása során, hanem ütközéseket is okoz más autókkal, valamint az erre a célra kialakított platform részeivel."

A 20. század 20-as éveinek végétől az 1950-es évekig tartó fénykorukban az Amerikai Egyesült Államok két legnagyobb dodzsemautó-márkája a Stoehrer cég Dodgem és a Joseph és Robert „Ray” Lusse tulajdonában lévő Lusse Brothers Auto-Skooter volt. A Lusse Brothers 1959-ben építette meg az első üvegszálas karosszériát, részben a Chevrolet Corvette karosszériáknak az előző hat évben való túlélésének köszönhetően. Miután megkapták a Chevrolet engedélyét, majd megvásárolták a valódi Corvette emblémákat a helyi philadelphiai kereskedőktől, azokat az 1959-es termékük orrára szerelték. Az 1960-as évek közepén Disneyland bevezette a Flying Saucers nevű, légpárnás dodzsemet, amely ugyanazon az elven működött, mint az air hockey játék; azonban a berendezés mechanikai meghibásodás miatt néhány év után bezárták.

Érdekességek

Ifjúsági találkozóhely

Disco-hangulat a pályán

A dodzsem használatát (általában nagyon hangos) zenével kísérik. Főként techno-, dance- és diszkózenét játszanak. Az üzemeltető vagy a bemondó általában saját bejelentéseket is tesz közbe (pl. „Nyomjuk a gázt!”). A fénytechnika, amely manapság LED-lámpákból áll, diszkóhatást kelt. Ködgépek rövid időre fehér ködbe burkolják a pályát. A modern dodzsempályáknál az egész szórakoztató rendszer számítógép vezérlésű.

A fesztiválokon a dodzsem a zenei program és a diszkóhangulat miatt is népszerű találkozóhelyek és vonzerők a fiatalok számára, akik itt „lógnak”.

Nyelvhasználat

Az Autoscooter/Auto-Scooter kifejezés általánosan elterjedt a németországi vidámparki üzemeltetők körében. Ez nagyrészt felváltotta a korábban még széles körben használt német Selbst-Fahrer/Selbstfahrer kifejezést.

Az Autoscooter kifejezés az Automatic Scooter szóból származik, és nem az autóra emlékeztető kocsikról kapta a nevét.

Németország délnyugati részén továbbra is a Boxauto vagy Knuppauto, Altbayernben a Stoßauto a domináns változat, Ausztriában pedig Autodromnak hívják a vidámparki attrakciót. Tirolban még mindig használatos a Puffauto/Buffauto változat, Svájcban pedig a Putschauto/Botschauto, ritkábban pedig ehhez hasonló nevek, mint például Putschiauto, Tütschiauto vagy Iidütschbahn.

Az Autoskooter írásmód a helyes írásmód, de ritkábban fordul elő. Az angol Scooter szó gyermekrobogót vagy motoros robogót jelent, a német Skooter/Scooter azonban egy csúszkákkal ellátott csónakot is jelenthet, amelyet vitorlázásra a vízen és a jégen egyaránt használnak. A mozgáskorlátozott személyek számára léteznek kerekesszékes változatú scooterek is.

Az angol elnevezés (a járművet körülvevő gumigyűrűkre, a bumperre utalva) bumper car.

Magyarországon a dodzsem név terjedt el.

Hasonló vidámparki attrakciók

„Bumperboats” a Kurpfalz-Parkban

Ugyanezen elv alapján léteznek elektromos csónakokkal felszerelt vízi attrakciók is, az úgynevezett bumperboats. Ezeket egy gumigyűrű, a bumper védi az ütközésektől.

Jelentős példák

Jegyzetek

  1. ↑ Burton, Anthony (2000). Traction Engines Two Centuries of Steam Power. Silverdale Books. 105–106. o. ISBN 1856055337.
  2. ↑ "The overall introduction and safe tips of bumper cars". funfairrides (kínai nyelven). 2015. április 17. Hozzáférés: 2020. szeptember 25.
  3. ↑ "How does this Electric Floor work?". physicsforums.com. 2010. december 29. Hozzáférés: 2014. augusztus 31.
  4. ↑ Dolan, Maura (2013. január 1.). "Ruling over bumper-car injury supports amusement park". Los Angeles Times. Hozzáférés: 2013. december 8.
  5. ↑ "A Guide To The Rides". Santa's Village Jefferson, New Hampshire. 2013. 2013. december 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. december 8.
  6. ↑ "Should You Let Your Kids Ride Amusement Park Bumper Cars?". Premium Amusement Park & Funfair Ground Rides (amerikai angol nyelven). 2016. március 4. 2020. augusztus 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. szeptember 25.
  7. ↑ Pursell, Carroll (2015). From Playgrounds to PlayStation: The Interaction of Technology and Play. Johns Hopkins University Press. 65–66. o. ISBN 9781421416502. Hozzáférés: 2023. szeptember 24.
  8. ↑ (Multiple authors). "Legend/History". Lusse Auto Scooter Bumper Car Web Site. Lusse Auto Scooters, LLC. Hozzáférés: 2014. szeptember 6. Includes many details about Dodgem as well.
  9. ↑ Stanton, Jeffrey (1997). "Coney Island: Independent Rides". Coney Island History Site. Westland. Hozzáférés: 2014. szeptember 6.

További információk

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Dodzsem témájú médiaállományokat.