Dodzsem

Dodzsem

A Wikimédia Commons tartalmaz Dodzsem témájú médiaállományokat.

Sablon Wikidata Segítség

A dodzsem vagy Bumper Cars egyfajta sík vidámparki attrakciók általános neve, amelyek több kicsi, elektromos meghajtású autóból állnak, amelyek egy lezárt terüle mennyezetéből kapják az áramot, amely a padló felé folyik, s egy kezelő kapcsol be és ki. Egy menet pár percig tart, ami alatt szabadon vezethetőek a kisautók.

Az attrakciók bumping cars, dodging cars és dashing cars' néven is ismertek. Az első szabadalmat 1921-ben nyújtották be.

Kialakítás

A fémpadló általában téglalap vagy ovális pályaként van kialakítva, és a szikrázás csökkentése érdekében grafitot szórnak a padlóra. Minden járművet gumiból készült ütköző keretez, és a járművezetők egymásnak ütközhetnek vagy kikerülhetik egymást menet közben. A vezérlés általában egy gázpedál és egy kormánykerék segítségével történik. A járművek hátramenetbe is kerülhetnek, ha a kormánykerékkel az első kereket 180 fokban elfordítjuk bármelyik irányba, ami a gyakori ütközéseknél szükséges.

Energiaforrás

A járművek általában három különböző módszer egyikével működnek. A legrégebbi és leggyakoribb módszer, az OHS (overhead system) rendszer, amelynek működéséhez vezető padló és mennyezet szükséges, ellentétes polaritású áramellátással. A jármű alatti érintkezők érintkeznek a padlóval, míg a pólusra szerelt érintkezőpatkó a mennyezettel érintkezik, így teljes áramkört alkotva.

Egy újabb módszer, az FPU (floor pick-up) rendszer, amelynek működéséhez a padlón szigetelő távtartókkal elválasztott, váltakozó fémcsíkok szükségesek, mennyezeti rács nélkül. A csíkok továbbítják az áramot, és az autók elég nagyok ahhoz, hogy a jármű mindig legalább két csíkot fedjen le. Az egyes autók alatt elhelyezett kefék véletlenszerűen érintkeznek a csíkokkal, és az egyes érintkezők feszültségpólusai úgy vannak elrendezve, hogy mindig megfelelő és teljes áramkört biztosítsanak a jármű működtetéséhez.

A harmadik módszert a Quantum osztályú óceánjáró hajókon alkalmazzák, ahol az autók elektromos akkumulátorokkal működnek. Ezzel elkerülhető a hagyományos dodzsemautó-konfiguráció vezetőképes padlója/mennyezete, így a SeaPlex helyszín átalakítható dodzsemautós pályából többcélú tornateremmé (kosárlabdapályává). A hátránya, hogy ezeknek az autóknak a feltöltése több órát vesz igénybe.

Ütközések

Bár a játékos vezetés célja az is, hogy más autóknak ütközzünk, a biztonságtudatos (vagy legalábbis peres ügyekben óvatos) tulajdonosok néha kihelyeznek táblákat, amelyeken az áll: „Itt körbe kell menni” és „Tilos a(z) (frontális) ütközés!”. Az üzemeltetők által alkalmazott szabályok szigorúságától függően ezeket a szabályokat az autós utasok, különösen a kisgyerekek és a tinédzserek gyakran figyelmen kívül hagyják.

Története

Az 1920-as évek elején Max Stoehrer és fia, Harold szabadalmat kaptak egy „szórakoztató berendezésre”, amely alapjául szolgált a dodzsemautóiknak. Szándékosan felszerelték készüléküket „újszerű eszközökkel, amelyek megnehezítették és bizonytalanná tették a kezelést és irányítást a jármű utasai számára”. Azt állították, hogy „képzetlen kezelő kezében” a „több, egymástól függetlenül irányított […] autó” „véletlenszerű, szabálytalan és meghatározhatatlan pályát követ a padlón vagy más területen, ami nemcsak különböző érzéseket kelt a jármű mozgása során, hanem ütközéseket is okoz más autókkal, valamint az erre a célra kialakított platform részeivel."

A 20. század 20-as éveinek végétől az 1950-es évekig tartó fénykorukban az Amerikai Egyesült Államok két legnagyobb dodzsemautó-márkája a Stoehrer cég Dodgem és a Joseph és Robert „Ray” Lusse tulajdonában lévő Lusse Brothers Auto-Skooter volt. A Lusse Brothers 1959-ben építette meg az első üvegszálas karosszériát, részben a Chevrolet Corvette karosszériáknak az előző hat évben való túlélésének köszönhetően. Miután megkapták a Chevrolet engedélyét, majd megvásárolták a valódi Corvette emblémákat a helyi philadelphiai kereskedőktől, azokat az 1959-es termékük orrára szerelték. Az 1960-as évek közepén Disneyland bevezette a Flying Saucers nevű, légpárnás dodzsemet, amely ugyanazon az elven működött, mint az air hockey játék; azonban a berendezés mechanikai meghibásodás miatt néhány év után bezárták.

Érdekességek

Ifjúsági találkozóhely

A dodzsem használatát (általában nagyon hangos) zenével kísérik. Főként techno-, dance- és diszkózenét játszanak. Az üzemeltető vagy a bemondó általában saját bejelentéseket is tesz közbe (pl. „Nyomjuk a gázt!”). A fénytechnika, amely manapság LED-lámpákból áll, diszkóhatást kelt. Ködgépek rövid időre fehér ködbe burkolják a pályát. A modern dodzsempályáknál az egész szórakoztató rendszer számítógép vezérlésű.

A fesztiválokon a dodzsem a zenei program és a diszkóhangulat miatt is népszerű találkozóhelyek és vonzerők a fiatalok számára, akik itt „lógnak”.

Hasonló vidámparki attrakciók

Ugyanezen elv alapján léteznek elektromos csónakokkal felszerelt vízi attrakciók is, az úgynevezett bumperboats. Ezeket egy gumigyűrű, a bumper védi az ütközésektől.

Jelentős példák

• Az Egyesült Államokban jelenleg működő legnagyobb dodzsempálya a Six Flags Great America parkban található, Gurnee-ben, Illinois államban. A Rue Le Dodge névre keresztelt pálya (amelyet ősszel, a Fright Fest idején Rue Le Morgue-ra kereszteltek át) 15,77 méter hosszú és 38,02 méter széles, összesen 599,7 négyzetméter alapterületű. A pálya másolatát a kaliforniai Santa Clara városában található Great America parkban építették meg; 2005-ben azonban a pálya közepére egy beton szigetet építettek, hogy egyirányú forgalmat biztosítsanak, ami csökkentette a pálya területét.
• A Six Flags Great Adventure parkban található Autobahn a legnagyobb dodzsem-pálya, de 2008 óta nem üzemel.

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Dodzsem témájú médiaállományokat.

• Bumping Down Memory Lane: The Lusse Legacy