Életpályája
Apja is festő volt. 1796-tól Jacques-Louis David volt a mestere, de miután 1801-ben elnyerte a római nagy díjat, Itáliában nemcsak az ókori remekműveket tanulmányozta, hanem az olasz reneszánsz mestereinek műveit is. Nagy hatással voltak rá Raffaello Sanzio képei. 1824-ben aratta első nagy sikerét a párizsi Salonban XIII. Lajos fogadalma című képével, ettől kezdve a klasszicista stílusú iskola vezére, korának egyik legbefolyásosabb művésze, a Francia Művészeti Akadémia tagja, a romantikusok és Delacroix riválisa.
1834 és 1840 között a Római Francia Akadémia igazgatója volt, 1841-től újra Párizsban élt. 1850-ben ő lett az École des Beaux-Arts elnöke. 1853-ban megfestette I. Napóleon apoteózisa című pannóját. Az 1855-ös párizsi világkiállításon nagy sikert aratott képeivel és a neuilly-i templom számára készített üvegablakkartonjaival. 1862-ben szenátorrá, 1865-ben az antwerpeni Királyi Művészeti Akadémia tagjává választották. Még életében szülővárosának adományozta számos alkotását és művészettörténeti tárgyakból álló gyűjteményét. A hálás szülőváros már életében megépítette Ingres múzeumát. A festőt Párizsban érte a halál, a Père-Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra.
Művészete
Dominique Ingres rendkívül sokoldalú festő volt: festett ókori, vallásos, történeti, allegorikus tárgyú képeket, arcképeket és aktokat. Legkitűnőbb művei közé tartoznak arcképei. Ingres egyedülálló megértéssel sajátította el az antik szobrászat, vázaképfestészet és az itáliai reneszánsz művészet tanulságait. Ugyanakkor szintetizálja mindezeket a művészeti irányokat, hogy ezek segítségével kialakítson egy sajátos, csak a művészre jellemző, egyéni stílust.
Egyes reprezentatív alkotásai (Homérosz apoteózisa, Aranykor, a mindenkori uralkodót dicsőítő képei) ma már kevésbé hatnak a nézőkre, de arcképei, figurális ábrázolásai kitűnnek a modellálás különleges pontosságával, biztonságával és a kontúr érzékenységével.
Nem kevésbé vonzók egyes rajzai, amelyeken az ábrázolt személyek képét meglepő egyediséggel, finomsággal adja vissza.
Más festőkre is volt hatása a művészetének. Például Edgar Degas és Pierre-Auguste Renoir is csodálattal próbálta elsajátítani női aktjainak báját, az akadémikus rajzi és festői kötöttségben kivirágzó elevenséget. Dominique Ingres hatással volt a 20. századi kubizmus és neoklasszicizmus kompozíciós törekvéseire, valamint a kontúr kifejező erején nyugvó művészeti irányok képviselőire (Pablo Picasso, Tamara de Lempicka, Henri Matisse, Juan Gris, Amedeo Modigliani).
