Műszaki jellemzése
Az „M” betű a típusjelzésben az észak-amerikai stílusú, míg az „I” betű az „izolált” vezetőfülkére utal. Utóbbi csökkenti a zajt és a rezgést a fülkében az előbbihez képest. Ezt a vezetőfülke-típust arról lehet felismerni, hogy az orr és a vezetőfülke elemeit egy hézag választja el egymástól. Ez a hézag az a gumi, amely csillapítja a rezgéseket és csökkenti a zajt, mivel a fülke nem közvetlenül a mozdony vázához van rögzítve. Ez volt az utolsó modell, amelynél az EMD használta az „I” jelölést a típusnévben; a további egységek mindegyike szigetelt fülkével rendelkezett, de a típusmegjelölés továbbra is az „M” jelzést használta. A megrendelők között volt a Canadian National, a legnagyobb vásárló 175 egységgel (azóta 173), a Burlington Northern Santa Fe 26 egységgel (azóta 24) és az Ontario Northland Railway 6 egységgel (azóta 5).
Mindkét típus a „HTCR” radiális forgóvázakat használja, amik 22,05 méteres vázra vannak felszerelve. Az SD75M modellből mindössze 76 darabot adtak el, és nem volt olyan népszerű, mint az SD70. A típus legnagyobb vásárlója az Atchison, Topeka and Santa Fe Railway (a későbbi Burlington Northern Santa Fe) volt 51 egységgel; további 25 példányt 1996 elején, az egyesülési folyamat során szállítottak le. A Santa Fe SD75M-jei voltak a vasút utolsó új mozdonyai, az utolsó új egység, a 250-es számú, 1995 augusztusában készült el.
Az SD75M-ek elsősorban a Santa Fe/BNSF különleges kérésére készültek, és valamivel erősebbek, mint az SD70M-ek, teljesítményük 4300–4500 lóerő (3200–3400 kW) között van. Majdnem teljesen megegyeznek az SD70M-ekkel, de megkülönböztethetők a jobb oldalon az inerciális légbeömlő alatt található nagyobb dudorral.
A Norfolk Southern 2014 szeptemberében 7 SD75M egységet vásárolt a National Railway Equipment Companytől.
.jpg)
