Kitt Eartha Mae Keith néven született egy dél-karolinai gyapotültetvényen. Kitt édesanyja cseroki és fekete ősöktől származott, apja német vagy holland bevándorló volt, aki megerőszakolta Kitt anyját.
Kittet Anna Mae Riley nevelte fel, aki Kitt 8 éves korában összeköltözött egy fekete férfival. A férfi kitagadta Kittet, mivel annak viszonylag világos volt a bőre. Kittnek egy másik családdal kellett élni, amíg Riley meg nem halt. Ezután New Yorkba költözött, ahol biológiai anyjával élt. Apjáról semmilyen információval nem rendelkezett, kivéve, hogy vezetékneve Kitt volt és állítólag a farm tulajdonosának volt a fia, ahol Kitt született. Újságban megjelent gyászjelentések szerint apja "egy szegény gyapottermesztő farmer" volt.
Kitt énekesi pályafutását 1943-ban a Katherine Dunham Company-ban kezdte és a társulat tagja maradt egészen 1948-ig. Tehetséges énekes volt, egyedülálló énekhanggal, aki olyan slágereket énekelt, mint a "Let's Do It, Let's Fall in Love", "Champagne Taste", "C’est si bon", "Just an Old Fashioned Girl", "Monotonous", "Je cherche un homme", "Love for Sale", "I'd Rather Be Burned as a Witch", "Uskudar'a Gideriken", "Mink, Schmink", "Under the Bridges of Paris", és az egyik legnagyobb sikere, a "Santa Baby", ami 1953-ban jelent meg.
Kitt stílusát még felismerhetőbé tette, hogy folyékonyan megtanult franciául, miközben Európában lépett fel. Még az angol nyelvű dalaiban is érezhető volt a francia behatás, akcentus. Összesen négy nyelven beszélt folyékonyan és hét nyelven volt képes előadni, amit élő kabaréelőadásain demonstrált.
Legnagyobb sikerei
1950-ben Orson Welles Kittnek adta Szép Heléna szerepét az általa rendezett The Tragical History of Doctor Faustus című darabban. Két évvel később fellépett a New Faces of 1952 című revüműsorban, ahol a "Monotonous" és a "Bal, Petit Bal" című, nagy sikerű számait adta elő. 1954-ben a 20th Century Fox stúdió elkészítette a revü filmváltozatát New Faces címmel, amelyben Kitt a "Monotonous", "Uska Dara" és "C'est si bon" számokat énekelte. Bár gyakran pletykálták, hogy Kitt és Orson Welles szeretők voltak 1957-ben, amikor a Shinbone Alley című darabban szerepelt, Kitt ezt később kategorikusan tagadta. "Sohasem feküdtem le Orson Welles-el", mondta a Vanity Fair-nek 2001-ben adott interjúban: "Munkakapcsolat volt és semmi több.". Az 1950-es évek végén szerepelt még a The Mark of the Hawk (1957), St. Louis Blues (1958) és az Anna Lucasta (1959) című filmekben.
Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a filmezés mellett zenei felvételeket készített, fellépett a televízióban és klubokban, valamint visszatért a Broadway-ra, ahol olyan darabokban szerepelt, mint a Mrs. Patterson (1954–1955 között), Shinbone Alley (1957) és a Jolly's Progress (1959). 1964-ben Kitt részt vett a Circle Star Theater megalapításában a kaliforniaiSan Carlos-ban. Az 1960-as évek végén szerepelt a Batman televíziós változatában, ahol Julie Newmar távozása után alakította Catwoman-t.
Háborúellenes fellépése
1968-ban Kitt háborúellenes kijelentéseket tett egy fehér házi rendezvényen, ahová Lyndon B. Johnson elnök hívta meg, és ez komolyan nehézségeket okozott neki karrierjében. Az esemény során Johnson elnök felesége, Lady Bird Johnson megkérdezte, hogy mit gondol a vietnámi háborúról. Kitt válasza: „Az ország legjobbjait messzire külditek, hogy ott lelőjék vagy megcsonkítsák őket. Nem csoda, hogy a fiatalok fellázadnak és marihuánát szívnak”.
Később Kitt ezt nyilatkozta:
Amerika gyermekei nem ok nélkül lázadnak. Nem ok nélkül lettek hippik. ... Valami ellen lázadnak. Oly sok dolog van, ami belülről égeti az embereket ebben az országban, különösen az anyákat. Úgy érzik, hogy felnevelik a fiaikat – én is tudom milyen érzés ez, és magának is vannak gyerekei, Mrs. Johnson – felneveljük a gyerekeket és háborúba küldjük őket.
A megjegyzések hatására Mrs. Johnson állítólag sírva fakadt, míg Kitt karrierje megsínylette háborúellenes kiállását. A közvélemény reagálása is elég erőteljes volt, és mivel nyilvánosan számos kritika érte, egy ideig Európában és Ázsiában lépett csak fel.
Visszatérés
1978-ban a Timbuktu! című musicallel tért vissza a Broadway-re és Amerikába, a darab nagy sikert aratott.
1984-ben a "Where Is My Man" című diszkószáma nagy siker lett, zenei karrierjének első aranylemezét hozta el számára, még Nagy-Britanniában is felkerült a slágerlistára, ahol a 36. helyezést érte el, míg az amerikai Billboard slágerlistán a legjobb helyezése a 7. volt. A kislemez után kiadta az I Love Men című albumot is, a Record Shack kiadó gondozásában. Kitt ezután rendszeresen fellépett az amerikai és angliai éjszakai klubokban, és az AIDS ellen küzdő szervezetek adománygyűjtő estjein.
1989-ben adta ki a"Cha-Cha Heels" című slágerét (a Bronski Beat közreműködésével).
Későbbi pályafutása
Eartha Kitt koncert közben, 2007
1991-ben visszatért a moziba, amikor az Ernest Scared Stupid című Halloween-filmben eljátszotta Old Lady Hackmore szerepét. 1992-ben Kitt Lady Eloise-t alakította a Boomerang című filmben, amelynek főszereplője Eddie Murphy volt. Az 1990-es évek végén a gonosz nyugati boszorkány szerepében tűnt fel az Óz, a nagy varázsló színpadi változatában. 1995-ben a The Nanny című sorozat egyik részében saját magát alakíthatta, ahol francia nyelven adott elő egy dalt és flörtölt az egyik főszereplővel. 1996-ban feltűnt a Celebrity Jeopardy című showban. 2000-ben ismét szerepelt a Broadway-en, a The Wild Party című musicalben, Mandy Patinkin és Toni Collette mellett. A 2000-es években Hamupipőke keresztanyját alakította a Cinderella című televíziós sorozatban. 2003-ban feltűnt a Nine című musicalben.
Ezt követően számos alkalommal lépett fel manhattani kabarékban, mint pl. a Ballroom vagy a Café Carlyle. Egy alkalommal feltűnt A Simpson család „Once Upon a Time in Springfield” című epizódjában, ahol Ropi, a bohóc egy régi szerelmét alakította.
2006 végén a Mimi le Duck című musicalben lépett fel, majd 2007-ben szerepelt az And Then Came Love című filmben, Vanessa Williams mellett.
Kitt három önéletrajzot adott ki – Thursday's Child (1956), Alone with Me (1976) és I'm Still Here: Confessions of a Sex Kitten (1989).
Magánélete
Miután rövid kapcsolatot folytatott Charles Revson-al és John Barry Ryan III pénzügyi mágnással, 1960. június 6-án feleségül ment John William McDonald-hoz, egy ingatlanügynökség társtulajdonosához. Egy gyerekük született, a Kitt McDonald névre keresztelt lány, 1961. november 26-án. 1965-ben elváltak.
1959: Gold´n´Kitt (SWE; RCA) (Újrakiadás, csak Svédország számára, két svéd dalt, és e két dal instrumentális változatát tartalmazza, közreműködött a Golds orchestra)
1959: That Blue Eartha (UK; RCA; SRC-7015)
1959: Just Eartha (DE; Kapp; RCX-138)
1960: Down to Eartha (US; RCA; EPB1109)
Kislemezek
1952: "Tierre Va Tembla" / "Caliente" (US; SEECO; SR-8242)
All by Myself: The Eartha Kitt Story (1982) (dokumentumfilm az önéletrajza alapján)
The Serpent Warriors (1985)
The Pink Chiquitas (1987)
Dragonard (1987)
Master of Dragonard Hill (1989)
Erik the Viking (1989)
Living Doll (1990)
Ernest Scared Stupid (1991)
Boomerang (1992)
Fatal Instinct (1993)
Unzipped (1995) (dokumentumfilm)
Harriet the Spy (1996)
Ill Gotten Gains (1997)
I Woke Up Early the Day I Died (1998)
A dzsungel könyve (1998)
The Emperor's New Groove (2000) (Yzma hangja)
The Making and Meaning of We Are Family (2002) (dokumentumfilm)
The Sweatbox (2002) (dokumentumfilm)
Anything But Love (2002)
Holes (2003)
Preaching to the Choir (2005)
Kronk's New Groove (2005)
And Then Came Love (2007)
Rövidfilm
All About People (1967) (narrátor)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eartha Kitt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑A.D. Amorosi (1997. február 27.). "Eartha Kitt". City Paper. 2009. január 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 4.
↑James, Frank (2008. december 26.). "Eartha Kitt versus the LBJs". The Swamp. 2009. január 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 4.
