Egbell

Egbell (Gbely)
A Szent Mihály templom
A Szent Mihály templom
Egbell címere
Egbell címere		 Egbell zászlaja
Egbell zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásSzakolcai
Rangváros
Első írásos említés1392
PolgármesterJozef Hazlinger
Irányítószám908 45
Körzethívószám034
Forgalmi rendszámSI
Népesség
Teljes népesség4801 fő (2025. dec. 31.)
Népsűrűség87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság172 m
Terület59,95 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 43′ 03″, k. h. 17° 06′ 54″48.717500°N 17.115000°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 03″, k. h. 17° 06′ 54″48.717500°N 17.115000°E
Egbell weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Egbell témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Egbell (szlovákul Gbely, németül: Egbell) település Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szakolcai járásban.

Fekvése

Szakolcától 21 km-re délnyugatra fekszik.

Története

A falu területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítja az itt talált kőbalta és mamutfog is. A hallstatt korból cserépmaradványok kerültek elő. Területén 7-8. századi halomtemetőt tártak fel (Kojatín), illetve 8-9. századi halomtemetőt és telepet (Adamov dvor), továbbá 9-10. századi telep nyomait (Štrkoviská) találták meg.

A település első fennmaradt írásos említése csak 1392-ből származik, ekkor már jelentős hely, a halicsi uradalomhoz tartozott. A 14. században a Stíborok az urai, majd 1489-től a Czobor család, 1736-tól pedig a Habsburgok. 1452-ben 40 háztartással az uradalom legjelentősebb települése. A 16–17. században városi kiváltságokat kapott és négy országos vásárt tarthatott. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel foglalkoztak, termékeik Bécsig és Morvaországig is eljutottak. 1547-ben habánok telepedtek le a városban. A 17. században több csapás is érte. 1602-ben Bocskai katonái törtek a városra és a habán házakat felgyújtották, majd néhány év múlva a török égette fel a települést. Ekkor temploma is elpusztult. A 16. és 18. század között több nemesi család – köztük az Árokháty, Alföldy, Saághy, Vághy, Surányi családok – birtoka, majd a Habsburgoké. 1875-ben 314 család élt a településen, de a század végén többen kivándoroltak Amerikába.

Vályi András szerint "EGBELL. Egbello, Gbellani. Tót mező Város Nyitra Vármegyében, földes Ura a’ Felséges Tsászár, és Gróf Aponyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sastyintól egy mértföldnyire, ámbár szőleje nintsen, de mivel e’ fogyatkozását kétféle fája, ’s a’ kendernek bő termése, és jó eladásra való alkalmatossága helyre hozza, réttye első Osztálybéli, legelője elég, malma helyben, és szomszéd piatzozása Holitson, első Osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Egbell, (Gbelly), Nyitra m. tót mváros, Holics, és Sasvár között 2480 kath., 146 zsidó lak. Van itt egy kath. paroch. templom, synagóga, több urasági gazdasági épületek, egy vármegye-kvártélyház az itt tanyázni szokott lovas főstrázsamester számára; egy kénköves forrás, de a melly nem igen becsültetik, fáczányoskert, urasági vizimalom az itt folyó kis patakon. Lakosai kenderrel nagy kereskedést üznek Morvaországban, s Austriában. F. u. ő cs. k. felsége. Ut. p. Holics."

Nyitra vármegye monográfiája így ír róla: "Egbell, nagyközség a Morva folyó közelében, a pozsony–szakolczai vasút mellett. Lakosainak száma 3079, akik tótajkuak és vallásuk, kis töredék kivételével, r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása van. E község nyoma csak a XVI. század elejéig megy vissza, amikor „Uykbelw”, „Ebely” név alatt szerepel. Kath. temploma 1851-ben épült és kegyura a cs. és kir. család. Az izraelitáknak is van itt imaházuk, mely 1859-ben épült. A község a törököktől sokat szenvedett. 1848-ban meg felváltva hol a magyar, hol az osztrák csapatok táboroztak itt, 1866-ban pedig a poroszok. A község lakosainak nagy része kendermagolaj-gyártással foglalkozik. Van itt még három kisebb keményítő-gyár. A lakosok egy magyar olvasókört tartanak fenn, mely hivatva van a magyarosodást terjeszteni. Földesurai a Czobor grófok és a Körmendiek voltak, később a Czoborok uradalmai a cs. és kir. család tulajdonába mentek át, mely azokat a mai napig is bírja."

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.

Népessége

Népességi statisztikák (10 év)
Év:1995.2005.2015.2025.
Lakosság5249514951904801
Különbség -1,90 % +0,79 % -7,49 %
Népességi statisztikák
Év2024.2025.
Lakosság48374801
Eltérés-0,74 %

1880-ban 2791 lakosából 2504 szlovák, 153 német, 7 magyar anyanyelvű és 127 csecsemő volt.

1910-ben 3158 lakosából 2830 szlovák, 129 német, 71 magyar és 128 más anyanyelvű.

2001-ben 5223 lakosából 5071 szlovák volt.

2011-ben 5205 lakosából 4782 szlovák volt.

Neves személyek

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
  2. ↑ Bialeková, D. 1992 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I/2. Nitra, 294.
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
  5. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  6. 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.

Források

További információk