| Ehnn Berta | |
| Született | Windisch Berta 1845. október 30. Pest |
| Elhunyt | 1932. március 9. (86 évesen) Aschberg, Ausztria |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása | opera-énekesnő |
| Kitüntetései | Österreichischer Kammersänger |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | opera |
| Aktív évek | 1864—1885 |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | mezzoszoprán |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ehnn Berta témájú médiaállományokat. | |
Ehnn Berta (született: Ehn Adalbertina Rozália Anna, névváltozat: Windisch Berta, külföldön Bertha Ehnn[-Sand]) (Pest, 1845. október 30. (keresztelés) – Aschberg, Alsó-Ausztria, 1932. március 9.) opera-énekesnő (mezzoszoprán). Kora egyik jelentős művésze volt, aki nagy terjedelmű hangja révén rendkívül széles repertoárral rendelkezett.
Ehn Tamás és Lencz Rozália leánya. Még kisgyermekként került családjával Bécsbe. 1861–62-ben a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában Salvatore Marchesinél, majd magánúton Maria Andriessennél tanult.
Hangversenyénekesként indult pályája. Színpadon 1864-ben Nancy szerepében (Flotow: Márta) debütált a linzi Tartományi Színházban. Ezután Grazban, Darmstadtban és Hamburgban vendégszerepelt. Az 1865–66-os évadot a nürnbergi Városi Színházban töltötte. 1866 őszén a stuttgarti Udvari Opera társulatába került. Itt csak egy nagyobb összeg lefizetésével tudta felbontani szerződését. 1868. január 1-jén a jóval vonzóbb feltételeket biztosító bécsi Udvari Opera tagja lett. A következő évben már megkapta a császári és királyi kamara-énekesnői címet. 1873-ban férjhez ment egy bizonyos Sand kapitányhoz. Tizenhét évnyi bécsi működés után, 1885. április 29-én volt búcsúfellépte Thomas Mignonjának címszerepében. Az operai tagsága május 31-én szűnt meg. Még egyszer, 1918-ban lépett színpadra: Lord Byron Manfredjának Robert Schumann zenéjével kísért előadásán Astartét játszotta.
Ritka szép, csengő s terjedelmes mezzoszoprán hangja, valamint drámai temperamentuma révén kiemelkedő sikerrel szerepelt. Repertoárjára számos szopránalak is felkerült.
