Enjambement

Enjambement-nak vagy áthajlásnak nevezzük a költészetben azt a jelenséget, amikor egy szintaktikai egységet kettévág a verssorhatár.

Példa

Az enjambement-ra példát találhatunk Lázár Ervin alábbi tréfás versében:

A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

Itt a második és harmadik sor közötti határon véget ér egy szintaktikai egység (egy összetett mondat első tagmondata), így a szöveg verstani és mondattani tagolásában ugyanott van a töréspont. Ezzel szemben a harmadik és negyedik sor határán átnyúlik a következő tagmondat („de olyan szerencsétlenül dőlt a fa”), amely csak a negyedik sorban ér véget. Ez a jelenség az enjambement.

Lovasi András szövegeiben gyakori az enjambement, ami slágerszövegekben előtte gyakorlatilag ismeretlen volt.

Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál...

Kiejtés

A szó francia eredetű, és eredeti kiejtése IPA-szimbólumokkal /ɑ̃ʒɑ̃bmɑ̃/, magyar nyelvű szövegbe illesztve [anzsamman]. A toldalékos alakok helyesírása szempontjából lényeges, hogy mély hangrendű, a szó végi t pedig néma (tehát pl. enjambement-nal).

Források

  1. ↑ "enjambement". The Free Dictionary. Hozzáférés: 2010. május 4.
  2. ↑ Lázár Ervin. "Dömdö-dömdö-dömdödöm". Négyszögletű Kerek Erdő. Hozzáférés: 2010. május 4.
  3. ↑ Czégány Szandra: Soráthajlások szerepe a Lovasi András-dalszövegekben (különös tekintettel a Ha én lennék című zeneszám szövegére). Első Század, XIV. évf. 3. sz. (2015) 115–132. o.
  4. ↑ Lovasi András. "Ha az életben". Kispál és a Borz. Hozzáférés: 2010. május 4.
  5. ↑ "enjambement". Wiktionary. Hozzáférés: 2010. május 4.
  6. ↑ Laczkó Krisztina–Mártonfi Attila: Helyesírás, Osiris Kiadó, Bp., 2004.