 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges kecskerágó (Euonymus europaeus) termések | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kecskerágó témájú rendszertani információt.
 |
A kecskerágó (Euonymus) a kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjébe és a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozó növénynemzetség.
A kecskerágó-fajok többsége Kelet-Ázsiában őshonos, sokuknak a nyugati határt a Himalája hegység képezi, azonban néhány faj Európában, Ázsia többi részén, Ausztrálázsiában, Észak-Amerikában és Madagaszkáron is előfordul.
E nemzetség fajai között lombhullató és örökzöld növények is vannak. A kecskerágók cserjék vagy kis fák. A zöldes, sárgás árnyalatú virágai alig észrevehetőek, és kis virágzatokban tömörülnek. Az ellipszis alakú levelei átellenesek, általában 2-15 centiméter hosszúak és alig fogazott szélűek. Terméseik 4-5 részből álló, rózsaszín, sárga vagy vörös színű húsos termések. A magokat narancsszínű „hús” vesz körül. A terméssel és magokkal a gyümölcsevő madarak táplálkoznak; a magok sértetlenül átmennek a madarak emésztőrendszerén, és az ürülékkel távoznak az állatokból, így újabb területet foglalva el a kecskerágó-fajok számára.
Sok fajt használtak a gyógyászatban, habár egyesek mérgezőek lehetnek számunkra.
Fogyasztásuk tilos, szerepelnek az OGYÉI tiltólistáján is.
Néhány faj faanyagából, a hagyományos kézi fonáshoz kellő orsókat készítenek. Innen ered a növény angol neve is, spindle tree (spindle = „orsó”).
A kertészek szívesen használják dísznövényként, főleg a lombhullató fajokat, mivel ősszel igen szépen mutatnak a leveleik. A mutatós termések is hozzájárulnak a kecskerágók dísznövényi mivoltához.
A nemzetségbe az alábbi 144 faj tartozik:
