Exciter Tour

Az Exciter Tour a Depeche Mode brit szintipop együttes 2001-es turnéja volt az Exciter című nagylemezük népszerűsítésére.

Története

Az Exciter Tour 2001. június 15-én indult Québec-ben, Kanadában, majd 5 hónappal később zárult Mannheimben. A 2 szakaszból álló turné során 83 koncertet adtak le, illetve 1,5 millió rajongó előtt játszottak élőben. A turné során mindössze egyetlen koncertet kellett lemondani, Kijevben.

1993 után először tért vissza Magyarországra az együttes a 2001-es terrortámadások másnapján, szeptember 12.-én. A Lipcsétől (szept. 9) kimaradó I Feel Loved kihagyása mellett a váltószámok közül a Surrender szerepelt. A Condemnation ekkoriban került rotációba, de Budapesten még a Clean hangjait hallhattuk a ráadásban.

Gyakran találkozni azzal a tévhittel, hogy az I Feel Loved a 9/11-es eseményekre való tekintettel lett kihúzva a setlistből, azzal az indokkal, hogy a dalt New York-ban vették fel. A szeptember 11-i bécsi koncert előtt 2 nappal Lipcsében már kimaradt az I Feel Loved és a ráadás két dala időjárási okok miatt. Az így kimaradó Clean (vagy Condemnation) és a Black Celebration Bécsre természetesen visszakerült, az I Feel Loved viszont nem. A dal valószínűleg azért maradt ki az európai turné nagyrészéről mivel nem igazán illett Dave Gahan bariton hangjához, illetve elég vegyes fogadtatásban részesült az amerikai turnén.

Az Exciter Tour gyakori kritikája, hogy a koncertprogramból kimaradtak a Depeche Mode régi nagy slágerei, (mint például a "Behind the Wheel", az "A Question of Time" a "Policy of Truth" az "Everything Counts" a "Just Can't Get Enough" és társaik,) helyettük pedig túl sok dalt játszottak az Exciter-ről. Ennek feltételezhető oka, hogy az Excitert megelőző album (az Ultra) nem kapott támogató turnét, mivel az együttes még mindig a Devotional/Exotic Tour-t követő válságból lábadozott. Egy évvel később (1998) mégis turnéra indultak, ám nem az Ultrát népszerűsítették, hanem slágerparádét adtak a The Singles Tour keretében. A hagyományosan az Everything Counts vagy a Just Can't Get Enough végén sorra kerülő közönségénekeltetés így a Freelove végére került.

Szintén kritika illette az egyesek szerint túl hosszúra nyújtott 5 számos akusztikus blokkot. (When the Body Speaks-tól a Freelove-ig.) Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az Exciter egyébként is egy lassú, érzelmes album.

Az előzenekar a koncertek döntő többségén a Poe vagy a Fad Gadget volt (Budapesten a Fad Gadget), de 8 európai koncerten a Technique melegítette be a közönséget. A balti államokban a BrainStorm nevű lett együttes szerepelt, Bostonban viszont a Puracane lépett fel. Barcelonában és Madridban ugyan a Fad Gadget szerepelt volna, ám valamilyen okból nem tudtak fellépni ezért egy helyi DJ (Angel Molina) vállalta a feladatot. Érdekesség, hogy 1980-ban a frissen alakult Depeche Mode még a Fad Gadget előzenekaraként lépett fel Londonban.

A Depeche Mode tagjai 2001-ben

• Dave Gahan – ének
• Martin Gore – billentyű, gitár, háttérvokál, ének (*-gal jelölve)
• Andy Fletcher

A turné dallistája

1. Easy Tiger / Dream On (guitar intro)
2. The Dead of Night
3. The Sweetest Condition
4. Halo
5. Walking in My Shoes
6. Dream On
7. When the Body Speaks
8. Waiting for the Night
9. .
   • Sister of Night (*)
   • Surrender (*)
   • The Bottom Line (*)
   • It Doesn't Matter Two (*)
   • Judas (*)
   • Dressed in Black (*)
   • Somebody (*)
   • Condemnation (*)
10. Breathe (*)
11. Freelove
12. Enjoy the Silence
13. I Feel You
14. In Your Room
15. It's No Good
16. I Feel Loved
17. Personal Jesus

    Ráadás

18. Home (*)
19. .
    • Clean
    • Condemnation
20. Black Celebration
21. Never Let Me Down Again

Koncertfelvételek

A hivatalos koncertfilmet október 9 és 10.-én vették fel Párizsban. A két estéből összegyúrt One Night in Paris 2002-ben jelent meg DVD-n és VHS-en. A hanganyag nagy részét a második koncert adja, de szerepelnek számok az első estéről (pl. It Doesn't Matter Two, Black Celebration) illetve vegyesen keverve is (pl. Waiting for the Night, Never Let Me Down Again). Bónuszként szerepel a második estéről az It Doesn't Matter Two váltója, a Sister of Night. Később előkerült a Condemnation váltója, a 9.-én játszott Clean is, de máig is csak hanganyag formájában.

A másnapi (október 11.-i) frankfurti koncert teljes hanganyaga innen tölthető le ingyenesen, jogdíjmentesen. Ez a felvétel valószínűleg "backup" hanganyagként szolgált volna a koncertfilmhez arra az esetre, ha a párizsi felvételek nem lennének megfelelőek.

A Freelove kislemez élő felvételeit június 30.-án vették fel Philadelphiában.

A hivatalos kiadáson a "The Dead of Night", a "Freelove", és a "Breathe" szerepel, de ezeken kívül előkerült még a "Sweetest Condition", a "When The Body Speaks", a "Dream On" és az "I Feel Loved" is. 2025-ben előkerült továbbá az intro, a "Halo" és a "Personal Jesus" soundboard felvétele is.

A One Night in Paris koncertfilmhez hasonlóan a Freelove kislemezhez is több koncertet vettek fel az amerikai turné során, mielőtt végül Philadelphia mellett döntöttek. Ennek köszönhetően maradt meg 2001 júliusáról három nagyon rövid részlet, amelyek a 2002 körül szivároghattak ki.

• 2001.07.07 FT. Lauderdale – 38 másodperc hosszú részlet, az I Feel Loved elejéről amikor Martin Gore melléüt egy billentyűt
• 2001.07.21 Denver – 58 másodperc hosszú részlet a Freelove végéről, amikor Dave megénekelteti a közönséget
• 2001.07.23 Salt Lake City – 1 perc, 2 másodperc hosszú részlet a Never Let Me Down Again közepéről

A turné állomásai

Jegyzetek