Az idény
A Ferrari egyéni és konstruktőri címvédőként várhatta a szezon kezdetét, és a kérdés csak az volt, hogy a szabályok változása vajon megtöri-e a dominanciájukat vagy sem. Ausztráliában úgy tűnt, nem sok minden változik, hiszen Schumacher könnyedén lett pole pozíciós, mellőle Barrichello indult, Montoya pedig a harmadik helyről. Annyi azért látszott, hogy az új időmérős rendszer meg tudja keverni a mezőnyt. A futam egy nagy eső után, még vizes pályán indult – a Ferrarik esőgumikon rajtoltak, Montoya ellenben száraz pályára valón, Räikönen a felvezető körön döntött úgy, hogy ő is szárazra cserél, ezért a boxutcából rajtolt. A rajtnál Barrichello kiugrott, ezért boxutca-áthajtásos büntetést kapott. A gyorsan felszáradó pálya tartogatott némi izgalmat: előbb Barrichello esett ki, majd a két újonc Firman és da Matta. Két biztonsági autós fázis után az utolsó helyről rajtoló Räikkönen állt az élen, majd a boxkiállásnál elromlott minden: Schumacher átvette a vezetést, Räikkönen pedig boxutcai gyorshajtás miatt büntetést kapott. Schumacher autója aztán megsérült egy kerékvetőn, ezért fekete-narancs zászlóval kiintették, hogy javítsák meg. Emiatt a 2001-es olasz nagydíj óta először nem állt dobogóra a futam végén, és az 1999-es európai nagydíj óta először nem volt egyetlen Ferrari-pilóta sem a dobogón. Coulthard lett a győztes Montoya és Räikkönen előtt – ez volt az utolsó győzelme.
Malajziában nagy meglepetésre a két Renault indulhatott az élről. Fernando Alonso megdöntött egy rekordot és ő lett akkor a legfiatalabb pole pozíciós pilóta. A rajtnál a harmadik helyről induló Schumacher megpróbálta lerajtolni Trullit, de nem sikerült neki – nekiment, Trulli kipördült, és az utolsó helyre esett vissza. Schumachernek ki kellett állnia megjavíttatni az autóját, és még áthajtásos büntetést is kapott a manőverért. Montoyát felöklelte hátulról Pizzonia, és mivel hátsó szárnyat kellett nála cserélni, túl sok időt vesztett. Coulthard autójában az elektronika adta meg magát, így Räikkönen került az élre. A mögötte érkező Barrichello végig nagy nyomást helyezett rá, de a győzelmet nem tudta tőle elvenni – ez volt a finn karrierjének első győzelme. Az élről induló Alonso végül még felfért a dobogó harmadik fokára. Justin Wilson furcsa ok miatt kellett hogy feladja a versenyt: a HANS-eszköze meglazult és benyomódott a vállába, ennek hatására pedig mindkét keze lebénult.
A brazil nagydíj szabadedzése borzalmas időjárási körülmények között lett megrendezve, és az időmérőn se volt sok változás. A pilóták ezért tiltakozni kezdtek és azzal fenyegetőztek, hogy ha nem lesz változás, ők nem állnak rajthoz. Szerencsére az idő valamivel jobb lett, Barrichello pedig hazai pályán szerzett pole-t Coulthard, és meglepetésre Mark Webber előtt. Vasárnap aztán visszatért a nagy eső, és még a biztonsági autó mögött körözve is alig tudták a versenyzők a pályán tartani az autókat. Amikor elengedték a mezőnyt, Coulthard azonnal átvette a vezetést, majd három kör alatt Räikkönen állt az élre. A pálya kezdett felszáradni, kivéve a hármas kanyarban, ahol egy vízátfolyás megmaradt – ezen a ponton hat versenyző, köztük Michael Schumacher is kicsúszott és összetörte az autóját a futam során. Négy biztonsági autós fázis is volt, amelynek a végén Räikkönen és Fisichella kerültek az élre, aztán előbbi megcsúszásakor a Jordan-pilóta átvette a vezetést. Mindennek ellenére nekik még ki kellett volna állniuk, ezért Coulthard nyerhette volna meg a versenyt, ha gyors egymásutánban Webber, majd Alonso nem szenvednek durva balesetet. A versenyt piros zászlóval azonnal megszakították, és mivel a szabályok szerint a két körrel korábbi állást kellett elfogadni végeredményként, Räikkönent kiáltották ki győztesnek. Csakhogy az FIA megállapította, hogy az időeredményeket tévesen rögzítették, ezért már a futam után Fisichellát nevezték meg győztesként, aki a következő verseny előtt egy nemhivatalos ceremónián vehette át a trófeáját. Räikkönen még így is vezette a bajnokságot Coulthard és Alonso előtt – Schumacher csak a hatodik volt.
Imolában Schumacheré lett a pole és meg is nyerte a versenyt Räikkönen és Barrichello előtt. A Schumacher testvérek számára érzelmes volt a hétvége, mert anyjuk ekkor halt meg, és gyakorlatilag a halálos ágya mellől érkeztek a versenyre. Spanyolországban a Ferrari bemutatta az új autóját, és azonnal övék lett az első sor az időmérőn. A rajtnál Alonso megelőzte Barrichellót a második helyért, és végül ebben a sorrendben is futottak be. A két McLarennek balszerencséje volt, mert balesetekbe keveredtek és mindketten kiestek. Ausztriában Schumacher újabb győzelmet aratott a pole-ból, sorozatban harmadszor, annak ellenére is, hogy az egyik boxkiállását elrontották. Räikkönent technikai probléma hátráltatta, de be tudott jönni másodiknak.
Monaco a Michelin-abroncsos csapatoknak kedvezett. Ralf Schumacher indult a pole-ból Räikkönen és Montoya előtt. A versenypályán lehetetlen volt előzni, ezért a végeredmény a boxkiállásoknál dőlt el. Montoya győzött, mindössze 6 tizeddel Räikkönen előtt, a harmadik helyre Schumacher futott be. Kanadában a Williamseké lett az első sor, ismét Ralf Schumacher indult az élről. Schumacher, aki a harmadik helyről rajtolt, átvette a vezetést és meg is nyerte a futamot – pedig a számos kiesőt hozó versenyen neki is meg kellett küzdenie azzal, hogy be tudja hozni az autót. Ezzel a győzelemmel át is vette a vezetést az egyéni összetettben.
Az európai nagydíjon Räikkönen indulhatott az élről, és jó ideig ott is tanyázott, míg egy technikai hiba miatt ki nem esett. Ennek köszönhetően Ralf Schumacher örökölte meg a vezető pozíciót, és győzött is. Montoya és Schumacher eközben összeütköztek, a Ferrari-pilóta visszaesett hatodiknak, Montoya viszont maradt második, egy Williams kettős győzelmet összehozva ezzel. A francia nagydíjon szinte megismétlődött ugyanez: Ralf Schumacher nyert Montoya és Michael Schumacher előtt. Ez volt Ralf Schumacher utolsó győzelme, és a mai napig a Williams utolsó kettős győzelme.
A brit nagydíjat Barrichello várhatta az élről, de már a rajtnál Trulli jött el elsőnek. Már a futam elején bejött a biztonsági autó, hogy összetakarítsák a Coulthard autójáról lehulló törmelékeket, de a 11. körben meg is kellett szakítani a versenyt, mert egy Neil Horan nevű férfi, skótszoknyát viselve és vallásos molinót tartva a kezében berohant a pályára. A pilóták alig bírták kikerülni őt, majd egy pályabíró félrerántotta. Az újra bejövő biztonsági autó miatt mindenki kiállt kereket cserélni, aki csak tudott, kivéve a két Toyotát. Végül Räikkönen került az élre, aki egy hiba miatt végül csak második lett Barrichello mögött.
A német nagydíjon Montoya került pole-ba a csapattársa elott. A rajtnál Ralf Schumacher beszorult Räikkönen és Barrichello közé, összeütköztek és mindhárman kiestek. A manőverért Schumacher tízhelyes rajtbüntetést kapott, amit eredményes fellebbezése folytán végül nem kellett letöltenie. Montoya győzött Coulthard és Trulli előtt.
A nyári szünet előtt a mezőny a némiképp átalakított Hungaroringre érkezett. Alonso indult a pole-ból és meg is nyerte a versenyt, amivel újabb rekordot ért el: ő lett akkor a legfiatalabb futamgyőztes. A dobogóra még Räikkönen és Montoya állhattak fel, Schumacher csak nyolcadik lett. Ennek köszönhetően Schumacher csak egy ponttal vezetett Räikkönen és két ponttal Montoya előtt a bajnoki összetettben. A futamon debütált Baumgartner Zsolt személyében az első magyar pilóta, aki a lesérült Ralph Firmant helyettesítette – sajnos fel kellett adnia a versenyt.
Az olasz nagydíjon Schumacher és a Ferrari mindent megtettek a győzelemért, és sikerrel is jártak. Montoya lett a második, Barrichello a harmadik. A 2023-as olasz nagydíjig ez volt a sportág történetének legrövidebb versenye (1 óra 14 perc), és a 2025-ös olasz nagydíjig a legnagyobb átlagsebességű futam (247,6 km/h). Räikkönen azonban nem adta fel világbajnoki álmait, és az amerikai nagydíjon megpróbált visszavágni. Övé lett a pole, mellőle Barrichello, és meglepetésre a toyotás Panis indulhattak. Räikkönen eljött az élen, Barrichello autójában viszont nem működött a rajtautomatika, ezért Panis lerajtolta. Hamarosan elkezdett esni az eső, és Panis volt az első, aki átmeneti esőgumikra váltott. Közben Montoya visszaesett, és miután ütközött Barrichellóval, kapott még egy boxutca-áthajtásos büntetést is. Később az eső elállt, majd újra visszatért, ez pedig sokszor taktikázáshoz vezetett. Egy ideig Mark Webber is állt az élen, de kiesett, ahogy Coulthard is. Schumacher végül képes volt az élre állni és nyert Räikkönen előtt, a harmadik a sauberes Frentzen lett. Montoya csak hatodik lett, ami azt jelentette, hogy ő már biztosan nem lehetett világbajnok. Räikkönennek se volt sok esélye, mert ő már csak úgy lehetett volna az, ha megnyeri a következő versenyt, és Schumacher nem szerez pontot – ha egyetlen pontot is szerzett volna, pontegyenlőség alakult volna ki, de a több győzelem miatt akkor is Schumacher lett volna a bajnok.
Nagy meglepetésre az idényzáró japán nagydíjon Schumacher csak a 14. helyről rajtolhatott, viszont Räikkönen csak nyolcadik volt, így neki jelentett nagyobb kihívást a verseny, hogy valahogy az élre kerüljön. Barrichello indult a pole-ból Montoya elől, mögülük pedig a két Toyota. Az első körben Alonso feljött harmadiknak, Montoya pedig átvette a vezetést. Schumacher óvatosan próbált előretörni, kerülve a veszélyes helyzeteket, mégis sikerült összekoccannia Szatóval, ami miatt első szárnyat kellett cserélnie, és utolsónak jött vissza a versenybe. Úgy tűnt, hogy emiatt a Williams lesz a konstruktőri bajnok, de Montoyának hidraulikai probléma miatt fel kellett adnia a versenyt. Schumacher óvatos vezetéssel feljött egészen a nyolcadik helyig, és innentől kezdve tulajdonképpen mindegy is volt, hogy Räikkönen csak a második helyet tudta elcsípni a győztes Barrichello mögött.
Michael Schumacher világbajnok lett, az akkor rekordnak számító hatodik alkalommal (sorozatban negyedszer), szoros, mindössze két pont előnnyel Räikkönen előtt. A Ferrari konstruktőri bajnok lett, sorozatban ötödik alkalommal.
Michael Schumacher
Ferrari
.svg){kind=small}
