Monza
| Monza | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Lombardia | ||
| Megye | Monza e Brianza (MB) | ||
| Polgármester | Marco Maria Mariani | ||
| Védőszent |
| ||
| Irányítószám | 20900 | ||
| Körzethívószám | 039 | ||
| Forgalmi rendszám | MB | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 121 799 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 3676,81 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 162 m | ||
| Terület | 33,03 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 35′ 01″, k. h. 9° 16′ 25″45.583611°N 9.273611°EKoordináták: é. sz. 45° 35′ 01″, k. h. 9° 16′ 25″45.583611°N 9.273611°E | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Monza e Brianza térképén | |||
 | |||
| Monza weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Monza témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Monza (lombard nyelven Munscia) város Észak-Olaszországban, Lombardia északnyugati részében.
Fekvése
A város a Lambro-folyó partján, Milánótól 15 km-re északkeletre, 162 m tengerszint feletti magasságban, a Lecco felé vezető út mentén fekszik.
Története
Monza hosszú történelmi múltra tekinthet vissza Már a rómaiak előtt is fontos település volt: az insuberek lakták. A római korban Magontium néven volt ismert, majd a longobárdok alatt, Theodolinda királynő a 6. században koronázási székhellyé tette. Mint önálló városállam, az évezred elején egy ideig szemben állt Milánóval, a 14. századtól azonban egyre jobban fejlődő, hatalmas szomszédjával már nem versenyezhetett. Ettől kezdve fejlődése Milánóéhoz kapcsolódott.
Híres monzaiak
- Theodolinda (?–627), longobárd királynő
- Agilulf (?–616), longobárd király
- Adaloald (602–626), longobárd király
- I. Berengár (850?–924), itáliai király
- San Gerardo dei Tintori (?1140–1207), Monza egyik védőszentje
- Bonincontro Morigia (14. század), történész
- Azzone Visconti (1302–1h339), Milánó ura
- Matteo da Campione (?–1396), szobrász
- Estorre Visconti (1346–1413), Milánó ura
- Marianna de Leyva (Virginia nővér) (1575–1650), apáca
- Giuseppe Piermarini (1734–1808), építész
- Andrea Appiani (1754–1817), festő
- Amos Dell'Orto (1842 k.), nyomdagép-készítő
- Luigi Canonica (1764–1844), építész
- Carlo Amati (1776–1852), építész
- Eugène de Beauharnais (1781–1824), Olaszország alkirálya
- Habsburg–Estei Mária Ludovika főhercegnő (1787–1816), Ausztria császárnéja
- Mosè Bianchi (1840–1904), festő
- Eugenio Spreafico (1856–1919), festő
- Pompeo Mariani (1857–1927), festő
- Emilio Borsa (1857–1931), festő
- XI. Piusz pápa (1857–1939)
- Arturo Martini (1889–1947), szobrász
- Riccardo Bacchelli (1891–1985), író
- Gian Luigi Centemeri (1903–1997), zeneszerző
Demográfia
A népesség számának alakulása (ezer főben):
Unable to compile EasyTimeline input:
Timeline generation failed: 1 error found
Line 5: id:barra value:rgb(0.6,0.7,0.8) ott
- Invalid attribute 'ott' ignored.
Specify attributes as 'name:value' pairs.
Fő látnivalók
- Arengario (Régi városháza) – 1250 és 1293 között épült, a milánói Palazzo della Ragione mintájára és hosszú időn keresztül a városi közigazgatás székhelye volt. Az épület fölött harangtorony magasodik, amely a 14. században épült.
- Duomo – 595-ben Theodolinda, longobárd királynő alapította és Keresztelő Szent Jánosnak szentelte, akinek nevét hivatalosan ma is viseli. A régi templom alapjain a 12. és a 14. század között épült fel a mai székesegyház. Zöld-fehér sávos homlokzatát 1396-ban építette Matteo da Campione. A régi templomból maradt fenn napjainkig az a dombormű, amely a kapuzat fölött látható és Krisztus megkeresztelését ábrázolja, valamint Theodolindát férjével, Antharival. A harangtorony 1606-ban épült. A székesegyház belsejét értékes freskók díszítik. A bal oldali kereszthajóban található Theodolinda királynő 1444-ben emelt sírkápolnája, aranyozott fal- és mennyezetfestéseivel. A baldachin alatt a híres lombardiai Vaskorona („Corona ferrea”) másolata van kiállítva, az eredetit a kápolna tabernákulumában őrzik. Nagy Károly frank császáról V. Károlyig (1530) ezzel koronázták a német-római császárokat itáliai királyokká, ezzel koronáztak meg 34 lombardiai királyt, továbbá Napóleon császárt is 1805-ben a csatlós Itáliai Királyság uralkodójává legutoljára pedig Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd osztrák császárt a Lombard–Velencei Királyság alkirályává 1836-ban. A Vaskorona 8 cm széles, drágakövekkel kirakott aranyabroncs, amely egy vasabroncsot vesz körül.
- Museo Serpero – a dóm kincseit mutatja be. Közülük figyelemre méltóak: Theodolinda 6. századból fennmaradt koronája, legyezője és fésűje, valamint egy evangélium kötéstáblája; egy hegyikristályból készült mellkereszt a 7. századból; érmék, amelyeknek legrégebbike 6. századi; s egy ugyancsak 6. századi aranyozott ezüstből készült tyúk hét kiscsibével, szintén Theodolinda ajándéka. A tyúk – egyes feltételezések szerint – a császárnő, a hét csibe Lombardia hét tartományának jelképe.
- Palazzo Municipio – impozáns klasszicista épület. Előtte emelkedik az első világháború áldozatainak emlékműve.
- Santa Maria in Strada-templom – 1357-ben épült Ambrogio da Milano tervei alapján.
- Villa Reale – az impozáns barokk palota a 18. század végén épült Giuseppe Piermarini tervei alapján Mária Terézia megbízásából, akinek fia, Ferdinánd Károly főherceg, Lombardia kormányzója volt.
Rx
A Villa Reale
Az Arengario
Sport
A városban rendezik meg évente a Formula–1 olasz nagydíjat. Az olasz nagydíj (Gran Premio d'Italia) 1950 óta van jelen a Formula–1-es versenyek között.
Közlekedés
A várost érintik a Milánó-Chiasso, Milánó-Bergamo, Milánó-Carnate és Milánó-Lecco-Tirano vasútvonalak ezáltal összeköttetésben van Lombardia legnagyobb településeivel.
Jegyzetek
Források
- Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005, ISBN 978-0-393-32730-4
- Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
- Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984, ISBN 963-243-281-9
További információk
- (olaszul) A város honlapja
