Lakossága 373 550 fő, amivel Fife a harmadik legnépesebb skót tanácsi terület. Lakosainak harmada három városban, Dunfermline-ben, Kirkcaldyban és Glenrothesban él. St. Andrews városában található a St. Andrews-i Egyetem, a világ egyik legrégebbi, középkori eredetű egyeteme, ahol a golf mai szabályait először bevezették.
Története
Fifeshire és Kinross-shire 19. századi térképe
A Firth of Tay és a Firth of Forth öblök közé szorult Fife gyakorlatilag félsziget, így a földrajzilag is elkülönülő régió politikai-közigazgatási határai is alig változtak az idők folyamán. A 14. századi poppletoni kézirat hét pikt királyságot sorol fel, köztük Fife-ot, bár a listát újabban fiktívnek tekintik. A Fife-i Királyság ezen felüli legkorábbi említése csak 1678-ból származik. A területet 1150-ben Fib, 1165-ben pedig Fif formában említik.
Newburgh mellett található a piktek egykori fontos földvára, Clatchard Craig, amelyet a 6-8. században laktak.
III. Malcolm idejétől fogva Fife a skót állam fontos politikai központjává vált, ahogy a királyok egyre délebbre költöztették udvarukat a korábbi északi váraikból. Maga Malcolm Dunfermline-ben lakott, felesége, Margit pedig a helyi apátság fő támogatója volt. A királyok ezután az apátságban temetkeztek, felváltva vele a távoli Iona szigetét.
A 15. századig Fife grófja volt az ország egyik legfontosabb méltósága, jelentőségét mutatja, hogy az ő privilégiuma volt a király megkoronázása. Falklandban a MacDuff-klán várának helyén királyi palota épült, amelyet főleg a Stuart-házbeli uralkodók kedveltek a környékbeli vadban gazdag erdők miatt. VI. Jakab király mondta Fife-ról, hogy "arannyal szegélyezett koldusköpeny", ahol az aranyszegélyt a Hollandiával kereskedő, halászó, jómódú kis parti kikötővárosok jelentették. Elsősorban gyapjúval, lennel, szénnel és sóval kereskedtek.
A 19. században Fife a nehézipar központjává vált, elsősorban szénlelőhelyei miatt, amelyeket már a 12. század óta kiaknáztak. Az korábbi kis falvak, mint Cowdenbeath, hamar várossá duzzadtak a beözönlő munkakereső vidéki lakosok miatt. Az öblökön átívelő Forth Bridge és Tay Bridge vasúti hidak megépítése megkönnyítette a közlekedést és szállítást Edinburgh és Dundee felé. Új, modern kikötők épültek, Kirkcaldy pedig a világ legfontosabb linóleumtermelő központjává vált. A második világháború utáni tervezett urbanizáció egyik terméke Glenrothes városa, amely sok számítástechnikai céget vonzott és itt ülésezik a területi tanács is.
Fife egy félsziget, melyet északon a Firth of Tay, keleten az Északi-tenger, délen pedig a Firth of Forth határol. A szárazföld felől a félszigetet az Ochil Hills 5–600 m magas hegyei védelmezik. A tanácsi terület külső autóforgalma szinte teljes egészében három hídon zajlik, északon a Tay Road Bridge, délen a Forth Road Bridge, nyugaton pedig a Kincardine Bridge köti össze a külvilággal
A valamikori vulkanikus aktivitásnak hírnökei a Lomond Hills (itt található a tanácsi terület legmagasabb pontja, az 522 méteres West Lomond) és a Largo Law tanúhegy. A Lomond Hillstől északra terül el a Howe of Fife síksága, ahol a terület két nagyobb folyója közül az egyik, az Eden folyik (a másik a Leven). Ennek nagy része mezőgazdasági művelés alá esik és falvak és kisvárosok találhatók rajta, míg Fife déli és nyugati része inkább iparosodott és népsűrűsége is nagyobb.
A fife-i St Andrews a golf őshazája, az itteni egyetemen hozták meg a szabályzatát és a Királyi és Ősi Golf Club (Royal and Ancient Golf Club) felelős a mai sport szabályainak felügyeletéért.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Fife című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Egyesült Királyság
Skócia
é. sz. 56° 15′, ny. h. 3° 12′56.250000°N 3.200000°W
