| Filip Lukas | |
| Született | 1871. április 26. Kaštel Stari |
| Elhunyt |
Róma |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Sírhelye | Kaštel Stari |
Filip Lukas (Kaštel Stari, 1871. április 29. – Róma, 1958. február 26.), horvát geográfus, geopolitikus, teológus, történész, egyetemi tanár, a Matica hrvatska elnöke.
Kaštel Stariban született 1871-ben. Teológiai tanulmányait Zárában (1896), történelem-földrajzi tanulmányait Grazban és Bécsben végezte. A diploma megszerzése után (1906) a dubrovniki tengerészeti iskola (1904-től), majd a sušaki gimnázium (1907-től) tanára volt. 1911-től a zágrábi Kereskedelmi Főiskolán tanított. 1920-tól 1945-ig a zágrábi Közgazdasági és Kereskedelmi Főiskola gazdaságföldrajz professzora, ezalatt háromszor volt a ma Zágrábi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara néven működő felsőoktatási intézmény dékánja. Számos tudományos közlemény szerzője és több atlasz társszerzője. A maga idejében a geopolitikáról írt, amely akkoriban új tudományág volt.
1928 és 1945 között megszakítás nélkül volt a Matica hrvatska elnöke. Ebben az időszakban kiemelkedő értelmiségiként és horvát hazafiként a jugoszláv egyesüléssel szembeni ellenállás egyik szimbólumává vált. Tevékenységében nem kötődött maradéktalanul a Horvát Parasztpárt politikájához, amely akkoriban a horvát politika fő ereje volt. Ugyan nagyra értékelte a parasztságot, de összeütközésbe került a Horvát Parasztpárt exkluzivista parasztideológiájával. Hangsúlyozta, hogy nem a parasztság az egyetlen horvát osztály, és ezért nem lehet az egyetlen, aki a horvát politikát létrehozta. Számára az értelmiségiek, írók és kulturális munkások voltak a horvát nemzeti eszmék fő hordozói és értelmezői. Az 1930-as években a nagyszerb ellenes Josip Frank követőinek, a frankovacoknak a köreihez közel álló vezető értelmiségiek egyikeként vált ismertté, de bizonyos szempontból elhatárolódott az usztasák politikájától. 1944 szilveszterén, amikor a jövőbeli jugoszláv kommunista uralom veszélye már egyértelműen a levegőben volt, Lukas beszédében még mindig védte a horvát függetlenség eszméjét: „Elképzeléseink, amelyekért harcolunk: a szabadság és a függetlenség a saját államunkban, emberségben és igazságban. Ezért harcolunk és ezt akarjuk elérni".
1945-ben elmenekült Horvátországból, és a kommunista hatóságok a Független Horvát Állam (NDH) kormányának állítólagos támogatása miatt távollétében halálra ítélték. Előbb, Klagenfurtban, majd 1949-től Rómában élt. Az emigrációban 1951-től szerkesztette a „Hrvatska revija” horvát nyelvű folyóiratot. 1958-ban halt meg Rómában.
A Zágráb Megyei Bíróság csak 2017-ben helyezte hatályon kívül az 1945-ös ítéletet. A jugoszláv kommunista totalitárius rezsim által hozott ítélet felülvizsgálatára irányuló kérelmet a család nevében az egyesület nyújtotta be. Filip Lucas földi maradványait 2021-ben szállították át Rómából, és a kastel stari Szent Miklós temetőben helyezték örök nyugalomra.
Filip Lukas több mint 170 tudományos dolgozatot és 12 könyvet írt földrajzi és történelem témában.
Zágrábban, Zárában és Ivanja Rekában utca, Kaštelában általános iskola viseli a nevét.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Filip Lukas című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.