| Frank Foster | |
| Frank Foster, Dan Morgenstern; 2008 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Frank Benjamin Foster III |
| Született | 1928. szeptember 23. Cincinnati |
| Származás | afroamerikai |
| Elhunyt | 2011. július 26. (82 évesen) Chesapeake |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Frank Foster weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Foster témájú médiaállományokat. | |
Frank Foster, (Cincinnati, 1928. szeptember 23. vagy 1928. szeptember 21. – Chesapeake, 2011. július 26.) Grammy-díjas amerikai szaxofonos, fuvolás, hangszerelő, zeneszerző.
Frank Foster a Wilberforce University-n tanult. 1949-ben Detroitban kezdett játszani olyan zenészekkel, mint Wardell Gray és Elvin Jones. A katonai szolgálata után 1953-ban csatlakozott a Count Basie Orchestra-hoz, amelyben tenorszaxofonozott. Hangszerelt is Basie számára, és komponált olyan darabokat, mint a „Shiny Stockings”, a „Blues Backstage”, a „Down for the count”. Frank Foster zenekaron kívüli session-ökben is játszott, például Thelonious Monkkal 1954-ben.
Miután 1964-ben elhagyta Count Basie-t, és − többek között – komponált Sarah Vaughan és Frank Sinatra számára. 1970 és 1972 között Elvin Jonesszal, 1972- 1975 között pedig a Thad Jones/Mel Lewis zenekarral játszott. Saját együtteseket, nagyzenekarokat alapított, amelyekkel Európában és Japánban turnézott. 1985-ben Jimmy Smith kvintettjével turnézott Európában. 1986, -95 között Thad Jonest követte a Count Basie big band vezetőjeként. Ezután újraélesztette The Loud Minority Big Bandet, amelyben Danny Mixon zongorázott.
2002-ben megkapta a Jazz Masters Fellowship-et a NEA Alapítványtól.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Frank Foster című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.