| Gabriel Chevallier | |
| Született | Marie Émile Régis Gabriel Chevallier 1895. május 3. Lyon, Rhône-Alpes, |
| Elhunyt | 1969. április 6. (73 évesen) Cannes, Alpes-Maritimes, Provence-Alpes-Côte d’Azur, Franciaország |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései | Croix de guerre 1914–1918 |
| Sírhelye | Meyzieu |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel Chevallier témájú médiaállományokat. | |
Gabriel Chevallier (Lyon V. kerülete, 1895. május 3. – Cannes, 1969. április 5.) francia regényíró, aki a Clochemerle című szatíra szerzőjeként vált széles körben ismertté. Ismert még a La Peur (Félelem) című regénye, amely az első világháborúról szól.
Gabriel Chevallier 1895-ben született Lyonban, különböző iskolákban tanult, majd 1911-ben belépett a lyoni École des Beaux-Arts képzőművészeti iskolába. Az első világháború kezdetén behívták katonának, 1915-ben megsebesült, de visszatért a frontra, ahol gyalogosként szolgált a háború végéig. Megkapta a Croix de guerre és a Chevalier de la Légion d'honneur kitüntetést. A háború után többféle munkát vállalt, többek között művészeti tanárként, újságíróként és kereskedelmi utazóként, majd 1925-ben írni kezdett. Nős volt, egy fia született, 1969-ben halt meg Cannes-ban.

A Clochemerle 1934-ben íródott, huszonhat nyelvre fordították le, és több millió példányban kelt el. Először egy 1947-es Pierre Chenal filmben, majd egy 1972-es BBC televíziós sorozatban dolgozták fel. Két folytatást is írt: Clochemerle Babylon (1951) és Clochemerle-les-Bains (1963). Az Egyesült Államokban a Clochemerle-könyvek angolul The Scandals of Clochemerle, The Wicked Village és Clochemerle-les-Bains címen jelentek meg.
Az 1930-ban megjelent La Peur (Félelem) című regénye saját élményeiből merített, és a háborút elítélő vádját fogalmazta meg; bár a szerző hozzáállása az "első világháború standard verziójának" példája lett, a háború utáni Franciaország társadalmát megdöbbentette. Angolul csak 2011-ben jelent meg. A New York Times 2014-ben úgy értékelte a regényt, hogy „dísztelen, mégis emlékezetes” és „kegyetlenül őszinte”, „tiszta terrorral teli radioaktív”.