A Galga vagy Galga-patak észak-magyarországi kisvízfolyás, a Zagyva jobb oldali mellékfolyója, ezáltal a Tisza vízrendszeréhez tartozik. A Cserhát központi részén, Becske közelében ered, majd Nógrád és Pest vármegyén, végül a Jászság peremén haladva Jászfényszaru közelében ömlik a Zagyvába. Hossza mintegy 58 kilométer, vízgyűjtő területe 568km².
A folyó és völgye a Galgamente nevű történeti-néprajzi és táji térség szervezőeleme. A Galga felső szakasza dombvidéki, alsó szakasza síkvidéki jellegű; vízjárása szélsőséges, a gyors árvizek és az igen kis nyári vízhozamok egyaránt jellemzik.
Vízrajza
Eredete és lefolyása
A Galga völgyfője a Cserhátban, a Szanda-hegy térségében, Becskétől északra található; maga a vízfolyás mintegy 217 méteres tengerszint feletti magasságban ered. Vízgyűjtője hosszúkás alakú, átlagos szélessége körülbelül 10 kilométer, legmagasabb pontja 545 méter. A vízgyűjtő nagyjából fele 200 méternél magasabban fekszik.
A patak előbb dél, majd délkelet felé tart. Felső szakasza Becske, Nógrádkövesd, Galgaguta, Acsa, Püspökhatvan és Galgagyörk térségét érinti. Galgaguta és Acsa között aszimmetrikus eróziós völgyben halad: bal parti lejtői meredekebbek, jobb oldala alacsonyabb és lankásabb. Acsánál a völgy kelet felé fordul, majd Püspökhatvan közelében ismét délies irányt vesz és fokozatosan kiszélesedik.
Középső és alsó szakaszán Galgamácsa, Iklad, Domony, Aszód, Hévízgyörk, Galgahévíz és Tura térségén folyik keresztül vagy azok határát érinti. A Cserhátból kilépve a Gödöllői-dombság keleti peremét követi, majd az Alföld síkvidéki területére ér. Jászfényszaru közelében, mintegy 106–111 méteres tengerszint feletti magasságban torkollik a Zagyvába.
Vízgyűjtője és mellékvizei
A Galga 568km²-es vízgyűjtője a Cserhát keleti és délkeleti lejtőire, valamint a Gödöllői-dombság egy részére terjed ki. A völgy mentén dombvidéki és síkvidéki területek váltják egymást. A vízgyűjtő fontosabb mellékvízfolyásai közé tartozik a Becskei-patak, a Szécsénkei-patak, a Halyagos-, a Gólya-, a Legéndi-, a Sinkár-, a Megyerke-, a Némedi-, a Breda-, az Egres-, a Sósi- és az Emse-patak.
A galgamácsai vízmérce feletti részvízgyűjtő nagysága megközelítőleg 288km², a hévízgyörki szelvényhez tartozó részvízgyűjtőé pedig több mint 400km². Ezek a mérőhelyhez tartozó adatok nem azonosak a Galga teljes, 568km²-es vízgyűjtőjével.
Települések a Galga mentén
A Galga a Cserhát dombvidéki területéről az Alföld felé haladva három vármegyét érint. A folyó nem mindenütt halad át a települések belterületén: egyes községeknél és városoknál a külterületet vagy a közigazgatási határt követi.
A Galga mentén, a forrástól a torkolat irányába a következő települések találhatók:
A Galga Becske közelében ered, majd Nógrádkövesd, Galgaguta, Acsa, Püspökhatvan és Galgagyörk térségén halad keresztül. Galgamácsánál délkelet felé fordul, Iklad és Domony között folyik tovább, majd Aszód déli, Hévízgyörk, Galgahévíz és Tura északi határát érinti. Jászfényszarutól délre ömlik a Zagyvába.
A folyó menti települések és környezetük alkotják a táji, történeti és néprajzi értelemben vett Galgamentét. Ennek határai nem minden meghatározás szerint azonosak, de a térség legfontosabb földrajzi szervezőeleme maga a Galga.
Vízjárása
A Galga vízjárását elsősorban a csapadék határozza meg. A dombvidéki vízgyűjtőről a nagyobb esőzések és a hóolvadás után gyorsan érkezhet lefolyás, ezért rövid ideig tartó árvizek alakulhatnak ki, míg száraz időszakban a vízhozam erősen lecsökkenhet. A történeti mérési adatok szerint a havi középvízhozam rendszerint márciusban a legnagyobb, szeptemberben pedig a legkisebb. A sokéves középvízhozam a galgamácsai mérőhelyen körülbelül 0,45 m³/s, Hévízgyörknél mintegy 0,88 m³/s volt; az értékek a mérőhelyek eltérő nagyságú részvízgyűjtőire vonatkoznak.
Szabályozása és vízgazdálkodása
A Galga medrét és árterét az elmúlt évszázadokban a települések, a mezőgazdaság, a közlekedési infrastruktúra és a vízrendezés igényeihez igazították. A meder több szakaszát kiegyenesítették és rendezett keresztszelvényűvé alakították, a völgy természetes vízvisszatartó területeinek egy részét pedig lecsapolták vagy művelésbe vonták. A beavatkozások gyorsabb vízelvezetést tettek lehetővé, ugyanakkor csökkentették a vízfolyás és a völgytalpi vizes élőhelyek természetes kapcsolatát. A Galga vízminőségét és ökológiai állapotát a települési szennyvízterhelés, a mezőgazdasági eredetű diffúz terhelés, valamint a meder hidromorfológiai átalakítása egyaránt befolyásolja.
A vízfolyás állapotának értékelésében a víz mennyisége és minősége mellett a meder, a parti sáv és az árterület szerkezete is szerepet kap. A magyar vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Víz-keretirányelv alapján hatéves ciklusokban vizsgálja a felszíni víztestek állapotát és a szükséges intézkedéseket.
Élővilága és természetvédelmi jelentősége
A Galga völgye a Cserhát erdős-dombvidéki tájaitól az alföldi gyepekig többféle élőhelyet kapcsol össze. A vízfolyást helyenként fűz- és nyárfajokból álló parti ligetek, nádasok, magassásosok, nedves rétek és lápréti maradványok kísérik. Ezek az élőhelyek a meder vízállapotától, a talajvíz helyzetétől és a területhasználattól egyaránt függenek.
Galgahévízi és hévízgyörki láprétek
A Galgahévíz és Hévízgyörk közötti láprétek a Galga-völgy legjobban kutatott vizes élőhelyei közé tartoznak. A galgahévízi lápréten végzett botanikai felmérések 153 növényfajt, köztük több védett fajt mutattak ki; ilyen a szibériai nőszirom, a buglyos szegfű, a keskenylevelű gyapjúsás és a Jávorka-fényperje. A hagyományos kaszálás és legeltetés 1990 körüli visszaszorulása után felgyorsult a nádasodás, és csökkent egyes természetvédelmi szempontból értékes növények állománya.
A láprét fennmaradásának egyik alapvető feltétele a megfelelő vízutánpótlás. Talajtani és hidrológiai vizsgálatok szerint a terület természeti értékeinek degradációja az 1990-es évek végén felerősödött; a kutatások ezért a vízháztartás megismerését és a helyreállítás lehetőségeit is vizsgálták.
Egy 2005-ös részletes vegetációtérképezés a galgahévízi lápréten 12 védett növényfajt talált. A kutatók a náddal kevésbé borított részeken évi egyszeri késő nyári kaszálást, az erősen nádasodó foltokon pedig átmenetileg gyakoribb kaszálást javasoltak a lápréti növényzet helyreállítása érdekében.
Turai-legelő természetvédelmi terület
A Galga partján fekvő, 14 hektáros Turai-legelő természetvédelmi terület 1987 óta országos jelentőségű védett terület. A védelem elsődleges célja a fokozottan védett egyhajúvirág állományának megőrzése. A mélyebb, talajvíz által befolyásolt részeken nedves, magaskórós növényzet, a kissé magasabb homokos térszíneken homokpusztagyepi növényzet alakult ki. A területet a környező intenzív szántóföldi gazdálkodás és az azon átvezető földút használata is veszélyezteti.
Vízhiány és vízvisszatartás
A Galga kisvízi állapota nem kizárólag a 2020-as évek jelensége: hidrológiai leírások korábban is száraz, gyenge lefolyású és vízhiányos területként jellemezték a Galga alsó vízgyűjtőjét.
A folyó vízszegény állapotát a 2020-as évek elején is leírták. A Magyar Krónika Galgamentét bemutató riportja szerint az egykor bővizű folyóban már csak kevés víz volt, és a vízfolyás több helyen mindössze egy-két méter szélesen haladt a medrében.
2026 júliusának végén a Galga turai szakaszán két helyszínen ideiglenes, homokzsákos mederküszöböt építettek. A Tura Város Önkormányzata által koordinált munkában helyi lakosok és önkéntesek vettek részt; a műszaki megoldást a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, a vízügyi hatóság és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakembereivel egyeztették. A beavatkozás elsődleges célja a víz mederben történő visszatartása volt.
Kulturális és táji jelentősége
A Galga a folyó menti településekből álló Galgamente táji és kulturális identitásának egyik legfontosabb szervezőeleme. A térség átmenetet alkot a Cserhát, a Gödöllői-dombság és az Alföld között, településeinek történetében pedig magyar, szlovák, német és roma kulturális hatások is megjelentek. A vízfolyás nemcsak földrajzi tengely, hanem a helyi összetartozás jelképe is.
é. sz. 47° 33′ 08″, k. h. 19° 42′ 57″47.552222°N 19.715833°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 08″, k. h. 19° 42′ 57″47.552222°N 19.715833°E
