| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |

A gemkapocs használatával lapokat lehet összefogni. Speciális módon meghajított, 10–12 cm hosszú drótból készül.

A 13. században lapok összefűzésére már jelentek meg „gyorsfűzők”: a lapok bal felső sarkában egy vágást ejtettek, és textilszalagot húztak azokon keresztül. A nagyobb hatékonyság felé vezető úton az első lépés a varráshoz használt gombostű volt, amit egy amerikai orvos, John Howie talált fel. A New York-i titkárnők hamar észrevették, hogy a gombostűkkel akár tíz lapot is egymáshoz lehet erősíteni. De a gombostűk ellenálltak: szúrtak, és a papírokon csúnya lyukakat és vérfoltokat ejtettek.
Az 1890-es években az irodákban rugókat kezdtek használni (amit 1867-ben Samuel Fey egészen más célra javasolt: címkék ruhára való erősítésére). 1899-ben egy norvég mérnök, Johan Vaaler, rugalmas drótdarabokkal kísérletezve, kigondolt néhány sikeres kapcsot, és találmányára szabadalmat kapott. De Vaaler nem szentelt figyelmet a találmányának, és 1900-ban egy amerikai feltaláló, Cornelius Brosnan szabadalmaztatott kapcsot Konaclip néven.
Ugyanakkor ez az irodaszer a mai formáját a Gem Manufacturing nevű brit cégnek köszönheti, amelyik legkésőbb 1893-ban állt elő a klasszikus dupla ovális formájú gemkapoccsal.
A cég nevéből márkanév (GEM) lett, s ennek a köznevesülése nyomán kapta az iratkapocs a ma is használt magyar nevét: gemkapocs.

Az e-mail kliensek gemkapocs ikonnal jelzik a mellékletet.