Georges Ohnet

Georges Ohnet
Georges Ohnet fényképes portréja, Paul Boyer.
Georges Ohnet fényképes portréja, Paul Boyer.
Született1848. április 3.
rue de Seine
Elhunyt1918. május 5. (70 évesen)
avenue Trudaine
ÁlneveGeorges Hénot
Állampolgárságafrancia
SzüleiClaire Ohnet
Léon Ohnet
Foglalkozása
Tisztségeelnökhelyettes (Société des auteurs et compositeurs dramatiques)
IskoláiLycée Condorcet
Kitüntetései
  • Jouy Prize (1881)
  • a francia Becsületrend lovagja (1885. július 11.)
SírhelyeMontmartre-i temető
Georges Ohnet aláírása
Georges Ohnet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Ohnet témájú médiaállományokat.

Georges Ohnet [ejtsd: 'oné'], régies magyarítással Ohnet György (Párizs, 1848. április 3. – Párizs, 1918. május 5.) francia regény- és drámaíró.

Életpálya

Ohnet a Collège Sainte-Barbe-ben és a Lycée Napoléonban jogot tanult. Később ügyvéd lett, de ezt hamarosan abbahagyta. A francia-porosz háború után a Pays majd a Constitutionnel című folyóiratok szerkesztője lett. A mérnök és drámaíró Louis Denayrouze-zal együttműködve készítette el a Regina Sarpi című darabot, majd 1877 folyamán a Marthe címűt.

Ohnet Georges Sand csodálója volt, ellenezte a realista modern regényeket. Egyszerű és idealista karakterű regénysorozatot kezdett el, Les Batailles de la vie címmel, melyet a kritikusok ugyan irreálisnak és közhelyesnek csúfoltak, de nagy népszerűek voltak. A sorozathoz tartoztak a Serge Panine című regények (1881), amelyet az akadémia díjazott; Le Maître de forges (1882), La Grande Marnière (1885), Volonté (1888) és a Dernier Amour (1891). Számos regényét nagy sikerrel vitték színpadra, a Le Maître de forges-t, amelyet 1883-ban a Gymnase-ban adtak elő, egy egész éven át játszották. Később megjelent művei: Le Crépuscule (1902), Le Marchand de Poison (1903), La Conquérante (1905), La dixième muse (1906). 1902-ben a Société des Auteurs et Compositeurs Dramatiques elnökévé választották.

Stílus

Ohnet olvasóközönségének megértése segített neki kidolgozni azt a szenvedélyes stílust, amelyről híressé vált. Megvetette a romantikus melodráma motívumát, ehelyett az összetett szenvedély ábrázolását választotta. Irodalmi zsenialitása abban rejlett, hogy képes volt eredetiséget vinni egy olyan archetipikus műfajba, mint a romantikus melodráma. Ez a tulajdonsága tette őt korának egyik legolvasottabb szerzőjévé.

Művek

Ohnet főműve a Le Maître de forges című regény volt. (A kovácsmester, 1882). A könyv azonnal sikert aratott, és nemcsak a francia olvasók, hanem Európa más részein is széleskörű fogadtatásra talált. Megjelenése után nem sokkal Codorníu Julia filippínó író spanyolra is lefordította. A regényt már az 1910-es években is (A vasgyáros) és később is többször megfilmesítették.

Ohnet más műveivel is sikert aratott. Sarah grófnő (1882), Lise Fleuron (1884), A Croix-Mort-i hölgyek (1886), Will (1888), Dr. Rameau (1889), Serge Panine' (1890) és A mélység fenekén (1899), mely utóbbit általában az egyik legjobb művének tartják.

Művei

Mint drámaíró, aránylag kisebb sikerrel működött és kisebb tevékenységet is fejtett ki. Dramatizált regényein kívül említendő:

Magyarul megjelent művei

Művei több kiadó kiadásában jelentek meg az 1880-as évektől.

Az Egyetemes Regénytárban megjelent művek

Számos műve az Egyetemes Regénytár-sorozatban jelent meg:

  • A bánya. Regény. Francziából ford. Fái J. Béla. 2 köt. (173, 167 l.)
  • Lise Fleuron. Regény. 2 rész. (159, 159 l.) 1886
  • A Croix-Mort grófnők. Regény. 2 kötet. – A hattyú-dal. Elbeszélés. (160, 158 l.) 1886
  • Sarah grófnő. regény. Fordította Sziklay János. 2 kötet. (160, 160 l.) 1887
  • Akarat. Regény. Fordította Tóth Béla. 2 kötet. (170, 149 l.) 1888
  • Rameau orvos. Regény. 2 rész. (160, 150 l.) 1889
  • Utolsó szerelem. Franciából fordította Tóth Béla. 2. kötet. (151, 140 l.) 1889
  • A Pierre lelke. Regény. Fordította Fái Béla. 2 kötet. (152, 150 l.) 1890
  • A vasgyáros. Fordította Fái J. Béla. 2 kötet. (164, 154 l.) 1891
    • (Megtört férfiszív címen is)
  • A gyűlöltség adója. Regény. Franciából fordította Tóth Béla. 2 kötet. (138, 168 l.) 1891
  • Nimród és társai. Regény. Franciából fordította Tóth Béla. 2 köt. (156, 167 l.) 1892
  • A gyermek joga. Regény. Franciából fordította Tóth Béla. I. kötet. (167 l.) 1894
  • Régi harag. Regény. Fordította Fái J. Béla. 2 kötet. (162, 149 l.) 1895
  • Hiábavaló gazdaság. Regény. Fordította Fái J. Béla. 2 kötet. (150, 153 l.) 1896
  • A képviselő leánya. Regény. (181 l.) 1897
  • A faviéresi lelkész. Regény. 2 kötet. (156, 154 l.) 1897
  • Páris királya. Fordította Lyka Károly. 3 kötet. (166, 144, 115 l.) 1898
  • Az örvény fenekén. Regény. 3 kötetben. Fordította özv. Csepreghy Ferencné. (151, 176, 160 l.) 1899
  • A szirén. Regény. Fordította Zigány Árpád. 2 kötet. (155, 216 l.)
  • A könnyűvérüek. Regény. Fordította Zempléni P. Gyula. 3 kötet. (143, 150, 123 l.) 1901
  • Alkony. Regény. Fordította Novelly Riza. (144 l.) 1902
  • Út a szerelemhez. Regény 3 kötetben. Fordította Novelly R. (156, 141, 159 l.) 1902
  • A méregvásár. Regény 3 kötetben. Fordította Zadányi Henrik. (160, 143, 157 l.) 1903
  • A dicsőség útja. Regény. 3 kötet. (156, 140, 152 l.) 1904. 3
  • Halál Bonapartera! Ford.: Sebestyén Károlyné. 1912. 2 köt.
  • A sas karmai. Ford.: Sebestyén Károlyné. 1913. 2 köt.
  • Panin Szergiusz. Ford.: Fái J. Béla. 1914. 3 köt.

Egyéb helyen (is) megjelent művek

  • Az élet harczai. (Panin Szergius.) Regény. Ford. Fái J. Béla. 2 kötet. A franczia Akadémia által dijkoszorúzott regény. K. 8° (II, 152; II, 169 l.) Budapest, 1882. Révai testv.
  • Az élet harczai. A hámoros. Regény. 2 kötet. 8° (224, 222 l.) Budapest, 1885. Révai testv.
  • Sarah grófnő. Regény. Fordította Sziklay János. (k. 8a-r. 160 l.) Bpest, 1890. Singer és Wolfner
  • A Pierre lelke. Regény. Fordította Fái J. Béla. (k. 8-r. 152, 150 l.) Bpest, 1890. Singer és Wolfner
  • A Croix-Mort grófnők. Regény. A hattyúdal. Elbeszélés. Fordította Sasvári Á. (8-r. 160,158 l.) Bpest, 1890. Singer és Wolfner
  • Serge Panin. Fordította Zempléni P. Gyula. (k. 8-r. 305 l.) Bpest, 1891. Rozsnyai Károly
  • A vasgyáros. Franciából fordította Liptai Kornél. (k. 8-r. 139 l.) Bpest, 1891. Gerő és Kostyál
  • A vasgyáros. Regény. Fordította Zempléni P. Gyula. (k. 8-r. 301 l.) Bpest, 1891. A »Regényvilág« kiadóhivatala
  • A bánya. Regény két kötetben. Fordította Kató. 2 kötet. (k. 8-r. 87, 86 l.) Bpest, 1897. Vass József kiadása
  • A szerelem mámorában. Regény. Franciából fordította Liptai Károly (k. 8-r. 398 l.) Szeged, 1896. Endrényi Imre
  • Az örvény fenekén. Regény, 1-3.; ford. Csepreghy Ferencné; Singer és Wolfner, Bp., 1899
  • Harc a szerelemért. Regény; ford. Miskolczi Henrik; Magyar Kereskedelmi Közlöny, Bp., 1900 k.
  • A szerelem mámora. Fordította Endrei Zalán. (n. 8-r.) Bpest, 1903. Markovits és Garai kvny.
  • A szürkeruhás hölgy. Regény 2 kötetben. Fordította Orior. 5. kiadás. 152, 144 l.) 1904. (Legjobb Könyvek)
  • A császár ezredese. Színmű 6 képben. Fordította Fáil Béla. (88 l.) [é. n., 1905 k.]
  • A vasgyáros. Regény. Ford. Kató. (k. 8-r. 232 l.) Bpest, (é. n. [1905 k.]) Markovits és Garai kvny.
  • Az alkony. Regény. [Ford.: Novelly Riza.] [1916.] 32 l.
  • Alkony. Regény. Ford.: Novelly Riza. uo., [1919]. 144 l.
  • Akarat. Regény. Ford.: Tóth Béla. Bp., [1919]. Singer–Wolfner. 293 l.
  • Utolsó szerelem. Regény. Ford.: Tóth Béla. Bp., [1919]. Singer–Wolfner. 285 l.
  • Megtört férfiszív; ford. Fái J. Béla; Kronosz, Bp., 1991 (Romantikus regénytár)
    • (A vasgyáros címen is)

Képtár

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. május 6.
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  3. ↑ [LH//2012/44 "Léonore database"] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. Hozzáférés: 2017. október 9. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  4. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 20.
  7. 1 2 "Archivio Storico Ricordi". Hozzáférés: 2020. december 3.
  8. ↑ párizsi polgármesteri hivatal: Vital records of Paris.
  9. ↑ "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
  10. ↑ "The Fine Art Archive".
  11. ↑ "Vegetti Catalog of Fantastic Literature" (olasz nyelven).
  12. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. január 1.
  13. ↑ párizsi polgármesteri hivatal: Vital records of Paris.
  14. ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2013. január 14. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
  15. ↑ "books.google.com/books?id=xrf13yiRTwwC&pg=PA82".
  16. ↑ [LH//2012/44 "Léonore database"] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  17. 1 2 "OHNET, Georges". Who's Who. Vol. 59. 1907. 1327. o. 2013. július 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. május 4.
  18. 1 2 3 "Georges Ohnet". Biographies & Lives. Hozzáférés: 2014. január 29.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Georges Ohnet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források