| Nyelvészet |
|---|
| Általános nyelvészet |
| Leíró nyelvészet |
| Alkalmazott nyelvészet |
| Nyelvészeti irányzatok |
| Interdiszciplínák |
| Kapcsolódó területek |
|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A nyelvtan (latinul grammatica), vagy más néven általános nyelvészet, a nyelvészet egyik ága; egy nyelv elemeivel, szerkezetével, törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány. Megkülönböztetünk normatív, valamint leíró nyelvtant. Míg a normatív nyelvtan a nyelv helyesnek vélt alkalmazásának szabályait állapítja meg, addig a leíró nyelvtan a nyelvi jelenségek feltérképezésével foglalkozik anélkül, hogy megállapítaná, mi számít helyes vagy helytelen nyelvhasználatnak.
A nyelvtan az alábbi részterületekre tagolódik:
Szűkebb, hétköznapi értelmezésben – s időnként a szakirodalomban is – sokszor csak az alaktant és a mondattant értik a nyelvtan fogalma alatt. E két terület között eleve sok átfedés van, így gyakran egy területként tárgyalják őket, melynek összefoglaló elnevezése a morfoszintaxis.
A szanszkrit nyelv első nyelvtana a vaskori Indiából származik, szerzői Jászka, Pánini, Pingala, Kátjájana és Patandzsali. A Tolkáppijamot, a tamil nyelv elsőként leírt nyelvtanát feltehetően az időszámításunk szerinti 5. század előtt írták.
A nyelvtan az ókori Görögországban is megjelent mint tudományág. A legrégebbi ismert nyelvtankönyv A nyelvtan művészete (görögül: Τέχνη Γραμματική), szerzője Dionysius Thrax, Szamothrakéi Arisztarkhosz diákja, aki Rodosz szigetén alapított iskolát.
Ashtadhyayi, Sanskrit Aṣṭādhyāyī ("Eight Chapters"), Sanskrit treatise on grammar written in the 6th to 5th century BCE by the Indian grammarian Panini.