| Gromia | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gromia témájú kategóriát.
|
A Gromia az Endomyxa likacsosházúakhoz hasonló tengeri és édesvízi nemzetsége, a Gromiidae egyetlen ismert nemzetsége. Tagjai fehérjehéjukból annak a szájkapszula által közrezárt nyílásán keresztül filopódiumokat képző amőbák. A sejtplazmát körülvevő héj a nemzetségre jellemzően több méhsejtszerű membránrétegből áll.
Először sekély vizekben fedezték fel, legjobban ismert fajai, például a Gromia oviformus gyakran él sziklafelszíneken, üledékeken vagy hínárgyökéren. Azonban az 1990-es évek és a 2000-es évek kutatásai során 4392 m mélyen is találtak Gromia-példányokat, így több új mélytengeri fajt írtak le és ismertek el.
A mélytengeri Gromia sphaerica fajról kimutatták, hogy a korai kétoldali szimmetriájú állatokhoz hasonló nyomokat hagy, megkérdőjelezve az ily nyomfosszíliák korai – prekambriumi – állatdiverzifikációra utaló bizonyítékkénti megbízhatóságát.
A mélytengeri Gromia-fajok fontosak a szénciklusban és a denitrifikációban.
Először 1835-ben írták le a G. oviformisszal, melyet gyakran találtak a brit partokhoz közeli intertidális zónában. Eredetileg a likacsosházúak vagy a Filosea egy nemzetségének tartották, ezt Cifelli 1990-ben is leírta.
Az 1960-as években jobban leírták, mert elektronmikroszkóppal morfológiájáról, például a méhsejtszerű membránokról több ismeret lett szerezhető.
Első molekuláris elemzései a G. oviformisszal SSU rRNS-t használtak, és a Gromiát a Cercozoa nemzetségeként mutatták ki, melybe számos héjas és filopódiumképző amőba tartozik. Későbbi kutatások a Gromiidea osztályba helyezték ugyane gének alapján. Miután molekuláris tanulmányok több gént – például aktint, poliobikvitint, RNS-polimeráz II-t és az SSU rDNS-t – is alkalmaztak, a likacsosházúak testvérkládjának bizonyult. Ezenkívül a mélytengeri Gromia-fajok SSU rDNS-elemzése további Gromia-diverzitást mutatott ki, ahol a molekuláris adatok a különböző fajok különböző héjmorfológiáinak megfelel.
Hosszú ideig kizárólag sekély vízben élőnek tekintették, mielőtt az Arab-tengerből 1000 m-nél nagyobb mélységben felfedezték az első mélytengeri faját, a Gromia sphaericát. További mélytengeri Gromia-fajokat írtak le például az Arab-tengerből, a Jeges-tenger európai részéből és az Antarktisz partjai közelében, és morfológiai és SSU rRNS-alapú molekuláris vizsgálatokkal is kutatták.
Sekély és mély vizekben előfordul üledéken és élőlényeken egyaránt. Legjobban ismert faja az intertidális zónákon és más sekély részeken élő G. oviformis, gyakori sziklákon, hínáron, tengerifüvön, Cladophora-fajokon és üledékben, és 0–30 °C közt él.
Mélytengeri fajai ismertek az Arab-tengerből, az Antarktisz partja közelében és az Északnyugat-Atlanti-óceánban is. 1000–3100 m mélységben is gyakori. Élőhelyei oxigénszintje általában 0,2 ml/l feletti, így nem korlátozza növekedését. A mélytengeri fajok hőmérséklet-tűrése ismeretlen.
A Gromia tápanyagokat vehet fel az üledék szerves anyagából a tengerfenéken, mivel sok növényi bomlásterméket tartalmazó területeken gyakori. Nyílásai lefelé mutatnak üledékfelszínen, és állábait táplálkozásra használja.
Az Omán és Pakisztán mellett talált mélytengeri Gromia-fajok sejtfelszínén gyakran élnek likacsosházúak és fonalas és egysejtű prokarióták. A Gromia szubsztrátot és epibiontáiknak tapadási felületet ad.
Fajai viszonylag nagyok (0,4–30 mm). Fehérjehéjuk változó alakú, például gömbölyű (G. oviformis), hosszúkás, ellipszoid, körte alakú (G. pyriformis). Ezt gyakran használják a fajok megkülönböztetésére, és a morfológia gyakran megfelel a fajok elkülönítésére használt molekuláris adatoknak. A héj belül méhsejtszerű membránrétegekből áll. Ezek ismertetőjegyei.
Egy nyílást tartalmazó szájkomplexum lehetővé teszi a filopódiumok kinyúlását. Az állábak nem szemcsések, egymáshoz hálókká kapcsolódhatnak. A Gromia állábait az üledékfelszínen való mozgásra használja. A hulladékgöbök (stercoma) és ásványi szemcsék a sejten belül gyűlnek, ez szintén a Gromiára jellemző.
A Gromiában megfigyeltek ivaros és ivartalan szaporodást egyaránt. Ivaros szaporodáskor a felnőtt G. oviformis héjai egyesülnek. Ezt gametogenezis és megtermékenyítés követi, majd a zigóták amőbulákká érnek, és kilépnek a szülősejtek héjából.
A Gromia feltehetően fontos a szénciklusban, mivel gyakori a széngazdag üledékben, és bomlástermékeket eszik. Ezenkívül sok nitrátot is tárol, így fontos lehet a denitrifikációban is.
A Gromia az evolúciótörténeti ismereteket is növelte: a G. sphaerica nyomképző képessége a hasonló nyomokkal rendelkező fosszíliák kétoldaliszimmetriájúállateredet-meghatározási bizonyítékkénti szerepe újbóli kiértékelésének alapja.
Az alábbi fajok tartoznak a nemzetségbe:
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)Ez a szócikk részben vagy egészben a Gromia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.