| Typhoon | |
| A 175. század EK139 lajstromú Typhoon Ib-je (Dirty Dora) újrafegyverezés alatt 227 kg-os beton gyakorlóbombákkal, 1943 végén | |
| Funkció | vadászbombázó |
| Gyártó | Hawker Aircraft |
| Tervező | Sydney Camm |
| Sorozatgyártás | 1941–1945 |
| Gyártási darabszám | 3317 |
| Típusváltozatok | Hawker Tornado Hawker Tempest Hawker Sea Fury |
| Első felszállás | 1940. február 24. |
| Szolgálatba állítás | 1941 |
| Szolgálatból kivonva | 1945 |
| Hajtómű | |
| Motor | 1 db Napier Sabre IIA, 1 db Napier Sabre IIB, 1 db Napier Sabre IIC |
| Teljesítmény | 2180 LE/1626 kW, 2200 LE/1640 kW és 2260 LE/1685 kW |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hawker Typhoon témájú médiaállományokat. | |
A Typhoon együléses brit vadászbombázó repülőgép, amit a Hawker Aircraft tervezett és gyártott a második világháború idején. Elsősorban közepes magasságú vadászrepülőgépnek tervezték, a bombázók elfogására és egyben a gyár Hurricane típusát leváltani a RAF-nál, de több tervezési probléma miatt mégsem tudta ezt a feladatot teljesen ellátni. Az 1940-es események is növelték a fejlesztési nehézségeket. A brit légierőnél elterjedt beceneve a Tiffy volt.
Szolgálatba állását 1941 közepén ugyanúgy problémák övezték, mint kezdeti szolgálati hónapjait és kétes jövőjét. Mindazonáltal, amikor 1941-ben a Luftwaffe szolgálatba állította az Fw 190-et, a Typhoon volt az egyedüli típus a RAF-nál, amely huszonnégy hengeres Napier Sabre motorjával hajtva képes volt azt elfogni alacsony magasságon, és ezzel az új feladatkörrel biztostani tudták helyét a légierőben. Az ezt a típust repülők, mint Roland Beamont, elérték, hogy éjszakai vadász és nagy hatótávolságú vadász feladatkörben is alkalmazzák. 1942 végétől a Typhoon-okat felszerelték bombákkal is, majd 1943 végétől RP–3 nem irányított rakétákkal és megnövelték a páncélvédelmét. Ezekkel a módosításokkal a típus egyike lett a háború legagilisebb közvetlen légitámogató és csapásmérő repülőgépeinek.
1941-ben, amikor rendszeresítették a Typhoon-t, akkor a megbízhatatlanság még nagyon beárnyékolta a típus alkalmazását. Akkoriban úgy számoltak, hogy minden egyes bevetésre vagy motorhiba vagy pedig a repülőgép struktúrális hibái miatt elveszítettek egy gépet.
A probléma egyik oka az volt, hogy a motor ette a kenőolajat. Ennek az volta az egyik oka, hogy a sorozat gyártott példányok minősége nem egyezett meg a tesztpéldányok minőségével.
Ezt később megoldotta, amikor sikerült a motor megbízhatóság javítani. Ez úgy oldódott meg, hogy a motort fejlesztő Napier a rivális Bristol motorgyártól segítséget kapott.




Victor Bingham: Major Piston Aero Engines of World War 2