Kicsi szöveg
| Hermann Prey | |
| Született | 1929. július 11. Berlin |
| Elhunyt | 1998. július 22. (69 évesen) Krailling |
| Állampolgársága | német |
| Gyermekei | Florian Prey |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Prey témájú médiaállományokat. | |
Hermann Oskar Karl Bruno Prey (Berlin, 1929. július 11. – Krailling, 1998. július 22.) német opera- és dalénekes (bariton)..
_Hermann_Prey.jpg)
Id. Hermann Prey (1901. szeptember 20. – 1968. január 26.) húskereskedő és felesége, Anna fia volt. Berlin-Hohenschönhausenben született a család Löwenvillájában, a Manetstraße 54. szám alatt, és apjáról és nagyapjáról (1869. július 31. – 1944. március 10.) mindketten Hermannok kapta a nevét. Volt egy húga, Anne. Már tízéves korában énekelt a <i id="mwHg">Berlini Hitlerjugend Mozart Kórusában</i>, kezdetben fiúszopránként. Ez idő alatt érlelődött meg benne a vágy, hogy énekes legyen. Mivel szülei nem engedhették meg maguknak, hogy egyetemre küldjék, Prey tanulmányait egy tánczenekarral éjszakai klubokban és bárokban való fellépésekkel, valamint a RIAS (Radio in the American Sector) számára készített alkalmi felvételekkel finanszírozta.
Miután a Berlini Művészeti Egyetemen tanult (Jaro Prohaska, Günther Baum és Harry Gottschalk növendékeként), Prey 1951-ben adta első hangversenyét Berlinben. Első rádiófelvételei ugyanabban az évben következtek, 1952-ben pedig megnyerte a Nürnbergi Meistersinger versenyt, amelynek díja egy négyhetes amerikai koncertkörút volt. Prey professzionális karrierje 1952/53-ban kezdődött a wiesbadeni Hessischen Staatstheaterben, 1953 és 1960 között pedig a Hamburgi Állami Operaház tagja volt. Első televíziós dalfelvétele 1954-ben készült, majd 1955-ben angliai turnéra indult, többek között első hangversenyére Gerald Moore-ral. Prey 1957-ben nemzetközi elismerést ért el Rossini A sevillai borbély című operájának Figaro szerepében a Bécsi Állami Operaházban. 1959-ben debütált a Salzburgi Fesztiválon Richard Strauss A schweigsame Frau című operájában a címszerepben. 1960-ban a müncheni Bajor Állami Operaház szerződtette, ahol 1964-ben először énekelte egyik legsikeresebb szerepét, Papagenót Mozart A Varázsfuvolájában. Pályafutása másik korai fénypontja Wolfram interpretációja volt Wagner Tannhäuserében a New York-i Metropolitan Operában 1960-ban. Öt évvel később Prey ezt a szerepet a Bayreuthi Fesztiválon is énekelte. Operakarrierjének másik fénypontja az 1969-es fellépése volt, amikor az első német baritonként fellépett a Figaro címszerepében Rossini A sevillai borbély című operájában , Claudio Abbado vezényletével a milánói Scalában. 1973-ban ebben a szerepben debütált a londoni Royal Opera House-ban is. Utolsó szerepdebütálására 1981-ben került sor a Bayreuthi Fesztiválon, Beckmesserként Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájában, ahol „a komoly éneklés és a drámai alakítás bemutatóját” nyújtotta. Számos turné (pl. Japánban 1981-ben, Dél-Amerikában 1968-ban) is megszilárdította világhírnevét.
Operai munkássága mellett a dalok interpretációja is fókuszban állt énekesi pályafutásában. 1971 és 1975 között létrehozta legnagyobb lemezfelvétel-projektjét, a Hermann Prey Song Editiont, amely összesen 446 dalt tartalmaz a minnesangi korszaktól napjainkig.
Franz Schubert zeneszerző különösen lenyűgözte. Ő találta ki egy Schubertiade ötletét Vorarlbergben, amelynek művészeti igazgatója 1975-től volt. Gerd Nachbauerrel, a rendezvény üzleti oldaláért felelőssel együtt sikeres kamarazenei fesztivállá fejlesztették ezt az eseménysorozatot. Prey élete álma, hogy Schubert összes művét kronologikus sorrendben előadja a fesztiválon, ami azonban anyagi okok miatt meghiúsult, ezért 1980-ban lemondott a fesztivál művészeti igazgatói posztjáról. 1983 és 1997 között Prey a bécsi Musikverein Schubertiade művészeti igazgatója volt, ahol végre megvalósíthatta élete álmát.
Az 1970-es években Prey elsősorban a „Schaut her, ich bin’s” (Nézzétek, én vagyok az ) című szórakoztató műsorával vált ismertté a szélesebb közönség számára, amelyben számos operavilági hírességet mutatott be (köztük a fiatal Plácido Domingót, aki ebben a műsorban debütált német televízióban). Szoros barátságot ápolt Fritz Wunderlich tenorral, akivel gyakran lépett fel színpadon.
1981-ben kiadta önéletrajzát, a Premiere Fevert. 1982-ben mesterkurzusokat kezdett tartani a Hamburgi Zene- és Színházművészeti Egyetemen. 1988-ban rendezőként debütált a Salzburgi Állami Színházban Mozart Figaro házassága című operájával. Utolsó fellépésén, a Bad Urachi Őszi Zenei Napokon, amelynek társalapítója 1981-ben volt, Prey először énekelte Schubert Téli utazás című művének zenekari változatát, Yukikazu Suzuki hangszerelésében, az Orchestra Ensemble Kanazawa Hiroyuki Iwaki vezényletével kísérte.
Hermann Prey 1998. július 22-én, néhány nappal 69. születésnapja után hunyt el szívrohamban Kraillingben, miután 1998. július 12-én hangversenyt adott a müncheni Prinzregententheaterben. Sírja a kraillingi temetőben (München közelében) található.
1954. február 13-tól Hermann Prey felesége Barbara Pniok volt. A párnak két lánya, Annette és Franziska, valamint egy fia, Florian Prey (*1959) született, aki szintén bariton lett, és 2006 óta a Bad Urach Őszi Zenei Fesztivál igazgatója.
HohenemsBen a Hermann-Prey-Straße, Bad Urachban pedig a Hermann-Prey-Platz viseli a nevét. Szülőhelyén, Berlin-Alt-Hohenschönhausenben, a Manetstraße 54. szám alatt 2000-ben bronz emléktáblát helyeztek el.
