| Hermann Sudermann | |
 | |
| Született | 1857. szeptember 30. Mažeikiai |
| Elhunyt | 1928. november 21. (71 évesen) Berlin |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Sírhelye | Grunewald temető |
 | |
| Hermann Sudermann aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Sudermann témájú médiaállományokat. | |
Hermann Sudermann (Matzicken, Kelet-Poroszország, (ma Mažeikiai, Litvánia) 1857. szeptember 30. – Berlin, 1928. november 21.) német író és drámaíró.
Johann Sudermann és Dorothea Raabe fiaként született. Egy ideig az elbingi gimnáziumba járt, azután egy rövid ideig gyógyszerészetet tanult, 1872-ben azonban a tilsiti reálgimnázium növendéke lett, 1875-79-ben pedig Königsbergben és Berlinben történelmet, modern filológiát és irodalmat tanult. Irodalmi hajlandósága már korán ébredt és mint fiatalember bekerült egy kis néplapnak a szerkesztőségébe. 1881-től a Liberalen Korrespondenz munkatársa lett, majd a Das deutsche Reichsblatt főszerkesztője. Rövid ideig újságíróskodott, majd házitanítói állást vállalt egy német költőnek, Hans von Hopfennek a családjánál. Már ezidőtájt eljegyezte magát az irodalommal. Számos kisebb novellát írt, amelyekkel azonban nem tudta magára vonni az irodalmi körök és a közönség érdeklődését. Később drámaírással próbálkozott, de az első színpadi kísérletei sehol nem kerültek színre. Első sorsdöntő sikerét 1888-ban aratta, amikor színre került az Ehre (Becsület) című naturalista drámája, amely ügyesen bonyolított cselekményével, jól kiélezett színpadi jeleneteivel hangos sikert aratott. Nálunk Fái J. Béla átültetésében 1890. december 16-án került színre a Népszínházban, majd 1901. november 23-án a Nemzeti Színház is műsorába iktatta. 1891-ben házasságot kötött a megözvegyült Clara Lauckner (1861–1924) írónővel. 1894-től Drezdában élt, kizárólag az irodalomnak szentelte idejét. Sudermann többször járt Budapesten. Az első világháború alatt részt vett a német bajtársi szövetség margitszigeti találkozóján és több alkalommal tartott a fővárosban előadást. 71 éves korában hunyt el tüdőgyulladás következtében.
Eleinte epikus munkákkal próbálkozott, de sikertelenül; 1889-ben színre került Becsület című darabja zajos sikert aratott és sorra járta a színpadokat. Magyarországon a Népszínház adta elő nagy sikerrel. Ugyancsak nagy színpadi hatása volt Sodoms Ende (1890) című darabjának, amelyben éppúgy mint a későbbiekben, az Otthonban (Stuttgart, 1892) és a Pillangócsatában (uo. 1894) társadalmi kérdéseket feszeget. Az Otthon 1895-ben Párizsban és Londonban is szinre került; a Nemzeti Színházban is műsoron volt, éppúgy mint Sudermann egy másik drámája: a Rejtett boldogság (Glück im Winkel). További színdarabjai: Morituri. Ez össznév alatt három egyfölvonásos színmű rejlik: Teja; Fritzchen és Das ewig Männliche. Drámái és regényei és novellái realisztikusak; lélektani rajzai és természetfestései kitűnők. Novellisztikus művei közül fontosabbak: Im Zwielicht. Zwanglose Geschichten (Berlin, 1885, 15. kiad. Stuttgart, 1894); Geschwister (novellák, Berlin, 1887, 12. kiad. 1894); Frau Sorge (uo. 1886, 26. kiad. 1894); Der Katzensteg (uo. 1889, 21. kiad. Stuttgart, magyarul: Az atyja bűne); Es war (1-15. kiad. Berlin, 1894, magyarul Egyszer volt, ford. Bela Henrik, Budapest, 1896). Ezenkívül más regényeit és novelláit is lefordították magyarra.
