| Hexendorf Edit | |
| Született | 1927. május 10. Budapest |
| Elhunyt | 2001. december 15. (74 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Pázmány Péter Tudományegyetem (–1950) |
Hexendorf Edit (Budapest, 1927. május 10. – Budapest, 2001. december 15.) magyar nyelvész, nyelvtörténész, művelődéstörténész.
Érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1950-ben magyar–latin–lélektan szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Később (1957-ben) megszerezte a nyelvészeti tudományok kandidátusa tudományos fokozatot is.
Diplomázását követően a budapesti XVIII. kerület egyik általános iskolájában kezdett tanítani, majd egy év után visszatért az egyetemre, ahol a Magyar Nyelvészeti Tanszéken kapott gyakornoki, kevéssel utóbb tanársegédi kinevezést. 1956 augusztusától a tanszék egyetemi adjunktusaként dolgozott tovább, 1959-ben pedig négy évre az ELTE Egyetemi Könyvtára munkatársa lett.
Az előbbiekkel párhuzamosan 1952-1955 között Pais Dezső aspiránsa, majd 1955-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, később tudományos munkatársa és főmunkatársa is lett, utóbbi beosztását 1963–1993 között kerek három évtizeden át viselte.
Kutatóként főleg a középkori magyar szövegemlékek szótani és mondattani kutatásával, művelődéstörténeti kérdéseivel foglalkozott. Elsők között vizsgálta a szellemi műveltségre vonatkozó magyar nyelvi kifejezéskészlet kialakulását. Részt vett A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára és a Helyesírási Tanácsadó Szótár készítésében, majd az MTA Nyelvtudományi Intézetében az Akadémiai Nagyszótár munkálatainak vezetésével bízták meg.