Hugo Pratt

Hugo Pratt
SzületettUgo Eugenio Prat
1927. június 15.
Rimini
Elhunyt1995. augusztus 20. (68 évesen)
Pully
ÁlneveHugo Pratt
Állampolgárságaolasz
Foglalkozásaképregényrajzoló (comics artist)
Kitüntetései
  • Yellow Kid Award (1969)
  • Prix Saint-Michel (1974)
  • Prix Saint-Michel (1977)
  • Angoulême International Comics Festival Prize for Best Album (Indian Summer, 1987)
  • Grand prix de la ville d'Angoulême (1989)
  • Will Eisner Hall of Fame (2005)
Halál okavastagbélrák és végbélrák
SírhelyeGrandvaux
Hugo Pratt aláírása
Hugo Pratt aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hugo Pratt témájú médiaállományokat.

Hugo Pratt (Ugo Eugenio Prat, Rimini, 1927. június 15. – Lausanne, 1995. augusztus 20.) olasz képregényrajzoló, tanár

Élete

Már gyerekkorában is sokat utazott. Velencében és Etiópiában élt, amíg az meg függetlenné nem vált. 1945-ben a Velencei Képzőművészeti Akadémiára járt, ezalatt rajzolta meg és adta ki első képregényét a L'as de piquet (a Pikk Ászt). A Forgatókönyvet Mario Faustinelli írta. A főhős egy álarcos bosszúálló volt, érezhető rajta az amerikai képregények rajzban leginkább Milton Carniff hatása. A Főiskolán alapító tagja volt a Velencei Csoportnak (a többiek: Dino Bataglia, Alberto Ungaro, Mario Faustinelli) céljuk klasszikus kalandregények képregényre írása volt. A II. világháború alatt még megjelent Batagliaval közös képregénye a Junglemen. 1949-ben a Velencei Csoport tagjai az ottani kiadók hívására Argentínába költöztek.

Az argentin évek alatt Pratt három kiadó Cesare Civita, az Abril és a Frontera részére is dolgozott. Itt alkotta meg a Sergente Kirk című westernt, az Anna Della Junglát egy fiatal lány afrikai kalandjairól a Wheeling c. történetet az indiánháborúkról és Ernie Pike haditudósítót, akit az Okinawán meggyilkolt, valóban élt amerikai újságíróról Ernie Pyle-ról mintázott. Legtöbb történetét Hector Oesterfeld a Frontera szerkesztőjével közösen írta. Sokat utazott. Ellátogatott Brazíliába. Sao Paulóban Alberto Brecciával közösen egyetemi előadásokat tartott. 1959-ben Londonban részt vett a Háborús Képek Könyvtárának alapításában. A Fleettway csoport brit tagozatának megbízására. Az 1960-as évet Írországban töltötte. Később a Daily Mirrornak, a Sunday Pictioralnak dolgozott. 1964-ig mindig visszatért Argentínába és egy rövid ideig a Miszter X. magazin szerkesztője volt. 1965-ben végleg hazatelepült Olaszországba.

1967-ben saját magazint alapított, ami régebbi hőse Sergent Kirk nevét viselte. Itt indult el legnagyobb sikere a Corto Maltese a Sós Tenger Balladája című később önálló albumként is kiadott történetben tűnt fel először. 1969-től a Vaillant kezdte el a sorozatot, majd színesben folytatja a Tintinnél, a France-Soir, a Linus 1980-tól pedig az A SUIVRE lapjain. Corto Maltese egy hajó nélküli világvándor tengerész, aki az első világháború környékén keveredik kalandokba gyakran a törvény határait is átlépve, de mindig az igazság oldalán. Népszerűségét jelzi, hogy 22 album készült belőle, egész estés animációs film. 1983-ban pedig egy rövid életű havilap indult Corto Maltese címen. Itt indult útjára a Cato Zolou és a Jesuit Joe. Ugyanebben az évben Milo Manarával közösen forgatókönyvírással próbálkozott (Un éte indien/Egy indián nyár) 1995-ben pedig egy újabbal (El Gaucho)

A kilencvenes évektől a svájci Grandvauxban élt, de továbbra is sokat utazott. 1992-ben körülhajózta az egész Csendes-Óceánt. Erről az útról az olasz televízió is beszámolt. Utolsó életében megjelentmunkája Antoine de Saint-Exupéry halálának 50. évfordulójára készült.

Munkássága

Pratt kezdetben az amerikai alkotók hatása alatt alkotott, később kialakította sajátos stílusát, ami a fény-árnyék foltokra épült. Bár korai munkáiban csak rajzoló, már argentin évei alatt is kipróbálta a saját forgatókönyvet (Tinconderonga) 1970-es évektől pedig minden történetet egyedül írt. Jelentősége abban áll, hogy bár háborúkról, forradalmakról írt, hősei mégis külső szemlélők, vagy szerencsétlen áldozatok.Magyarul a Krampusz folytatásokban kezdte el közölni a Wheelinget-ez a magazin megszűnése miatt megszakadt. 1995-ben pedig a Corto Maltese sorozatból jelent meg a Velencei Mese. A rajzfilmváltozatot pedig Az Elveszett Aranyvonat Fosztogatói címen sugározták.

Művei

Castermann kiadás

Glénat kiadás

A Humonoidák Társasága kiadónál

Dargaud kiadás

Robert Laffont kiadás

Vertige Graphic kiadás

Bédésup kiadás

Les Boris emfant réunits kiadás

Magyarul

Jegyzetek

  1. ↑ "icrchistory.tumblr.com/post/131739685400/hugo-pratt-icrc-in-ethiopia-hugo-pratt-le".
  2. ↑ "www.lfb.it" (olasz nyelven).
  3. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
  4. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  5. 1 2 "Hugo Pratt". RKDartists (holland nyelven).
  6. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  7. 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  8. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 10.
  9. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
  10. ↑ "doc.rero.ch/record/72391/files/1995-08-21.pdf#page=4" (PDF).
  11. ↑ various authors (1998). "Historische Lexikon der Schweiz". Historical Dictionary of Switzerland (német nyelven). Hozzáférés: 2026. október 24.
  12. ↑ "www.comic-con.org/awards/2000s". Hozzáférés: 2021. szeptember 10.

Források